John erősen fújtatott, ahogy a dombon kapaszkodott fölfelé. Nem tudta eldönteni, mi zavarja jobban, a hajában fészket rakni szándékozó bögölyszerű helikopter (vagy helikopterszerű bögöly?), mármint mi az isten nyiláért köröz a feje körül az az idegesítő kis szarság?, vagy a pocakja oldalán lefolyó izzadtság, ami valami bizarr módon csiklandozta, amikor az övvonala alatt valamivel feszülő nadrágderékhoz ért.

Tulajdonképpen lentről is pontosan így nézett ki ez a nyamvadt torony, a téglavörös falak meg kupolák, a lávakőszerű csipkemeredélyekkel. Johnnak semmi baj nem volt a látásával, na persze az idegenvezető nem hitte és felrángatta ide, John biztos volt benne, hogy a fitt bestia az egészségi állapotának kritikáját fogalmazza meg ily körmönfont módon. Mit is tudhat egy ilyen penészeskolbász-színű csaj a nyugati társadalomról? John összerázkódott. Egy hete járta már az indiai látnivalókat, de még mindig nem barátkozott meg a helyiek bőrszínével. Legyen rendesen barna, mint egy afróé, vagy sápadtsárga, mint egy vietnamié, de ez a romlott szürkésbarna…

Az idegenvezető csaj büszkén mutatott a templomra, amint John felért mellé, és elmagyarázta az egész kőtömeg történelmét. John a bögöllyel küzdött. Meg az unalommal.

– Ugye, milyen csodálatos, miszter? – fejezte be a lány.

Johnnak ekkor lett végérvényesen elege.

– Vigyen vissza a szállodámba, hazamegyek – jelentette be.

– Hogyhogy?

Johnban feltolult minden ellenséges érzelem. Utált mindent. A hőséget, a kicseszett sok rizst, az olajban főzött mindent, a római köményt, Jézusom, a római köményt, a közlekedést, a rend hiányát, a viskókat, a baksist, a bögölyt, a hasa oldalán folyó izzadságot. A sok rémség duruzsolva gombolyodott az idegvégződésein, benyomult a véráramába, feszítette a végtagjait, majd utat tört magának John gyomorszájába, és ott keserű bombaként robbant.

John válaszra nyitotta a száját, mire a kis idegenvezető lány riadtan hátralépett, fekete szemében kéken csillant a félelem. John hátralépett, és elszámolt magában tízig.

– Hiányzik a juharszirup – mondta halkan.

Sarkon fordult, majd elindult, le, a parkoló felé.

 

Illusztráció: Sharath G.