A VIRÁGÜNNEP VÉGE

 

/In memoriam Gulácsy Lajos/
/haikuk/

búvó hóvirág
gyémánt fehérben izzó
manólándzsahegy

feszülő trikó
alatt hasán a köldök
zárt márványkapu

leánykökörcsin
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest

virágot lépő
hajnal gyönyörű bokája
tavaszi kertben

törpe nőszirom
rangrejtve tündöklő
lila ruhás hölgy

ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékában

csak táncolj, táncolj
lángoló tűzliliom
nyári szelekben

gyönyörű mosoly
holdezüstben táncoló
leány, rózsakörben

kristálypalota
az agárkosbor szirmán
lebegő vízcsepp

tengerpart, este
a szerelem illata
itt sós, narancsos

most állj meg idő
aranytükörben suhanj
ne múlj, tündértánc

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

vásári zajban
a szférák halk zenéje
nem hallgatható

tüzet az gyújthat
aki maga is lángol
nem hamvad soha

Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk
—-

 

(Illusztráció: Pulsatilla grandis)

Vélemény, hozzászólás?