Ami hiányzik a versből

A szimfónia négy tételből álló zenemű. Weöres, kísérletezvén a formákkal, előveszi ezt is: először A teremtés dícséretében. Az Első szimfónia négy tételből áll, alcíme: Négy évszak (hogy úgy mondjam, logikus megoldás: miből van négy, hát persze hogy évszakokból….) Mind a négy tétel remekmű, mégis a harmadik az, amelyik leginkább megfog. (Érdekes lenne felmérni egyszer, vajon mivel hat ez vagy az a költemény – de ez a felmérés valószínűleg annyira partalan lenne, annyi lenne az érv és az ok, hogy végül nem vezetne sehova.) Nem egészében fog meg, és most éppen ez számomra az érdekes. Hanem soraival, melyek közül nem is mindegyik tetszik. Sőt, tulajdonképpen egy-két sora tetszik igazán. Például: "A fákon piros láz van." Ez a kép, a piros levél és a lázas beteg kipirult arcának igézetével, megfog. És a folytatás is. "Lányok sírnak a házban. / Hol a szádról a festék? / kékre csípik az esték." A kék színben szintén ellentmondás feszül: természetellenességét éppen a mesterséges festék hivatott ellensúlyozni… Valószínű, hogy a fő mondandónak vélhető, ám legmotiválatlanabb tartalmat (a "lányok sírnak a házban" tételt) éppen ezek a logikai "következetlenségek" teszik erőssé.

Intenzíven buggyan föl a kérdés: miért. Miért sírnak, miért lázas, miért fázik. Ez az a hiány, amit értékelek; a versben lehetséges az okság fölfüggesztése. Weöres: nagymester, mesterien bánik az elhallgatással.

Kategória: Archívum | Címke: , | 2 hozzászólás

Még egy szó a lázról

"A magukba-rogyók lángjára kosár borul, falára penész. De él, ki az eleven tűz fészke fölött jár." (Weöres: Zsoltár)

Kategória: Archívum | Szóljon hozzá most!

Láz után

Az irodalomban számos feldolgozása van annak, hogy valaki lázas. (Pl. Balázs Béla: Lehetetlen emberek.) A hős mindig érdekeseket álmodik, felébred, de kiderül, hogy akkor már egy másik álomban van, itt újabb érdekességek következnek, majd újabb ébredés, vagyis álom… A lázat szívesen használják az én kontúrjainak elfátyolosítására az írók.

Az utóbbi napokban ezzel szemben a következőt tapasztaltam: a tartós láz egyszerűen unalmas, eseménytelen és fárasztó.

Tehát ezen a téren egyértelműen az irodalom az érdekesebb.

Kategória: Archívum | 5 hozzászólás

Hogyan vásároljunk Pesti Kornél kötetet?

Ma reggel kedvenc kiadómtól hírek érkeztek (mert személyesen elmentem ezekért a hírekére, a saját két lábamon) kedvenc (mert legutóbbi) kötetem fogyásait illetően, nem éppen rossz hírek, sőt: a kötet fogy, a sok-sok könyvterjesztő apránként, de folyamatosan adogatja el a könyvet a jól értesült könyvbarátoknak és könyvolvasóknak, a raktári példányszámok apadnak, a kiadóban egyáltalán nincs példány.

Pesti Kornél kihajózott.

Jól tájékozott olvasó? Igen, a könyvvásárláshoz ez is szükséges, tudjuk; ráklámra csak a "cápáknak" van pénze (amit nagyon reklámoznak, már ezért, eleve gyanús:-), épp ezért úgy döntöttem, megkönnyítem az olvasó dolgát, hogy az arra érdemeseket Pesti Kornél kötet vásárlásához segítsem.

Mi mindent kell tudni?, kérdezhetjük Örkénnyel. Először is, hogy mit akarunk vásárolni. Az , hogy a Pesti Kornél címen kapható munka szerzője Prágai Tamás, a kötet címe Pesti Kornél, és nem meglepő módon Pesti Kornél nevű hősöm életének epizódjait tartalmazza, igen magas irodalmi igénnyel megírt novellák formájában, nem lehet meglepetés. De az, hogy konkrétan melyek ezek, oly igény, mely jogosnak mondható. De hát mire való az internet, ha nem arra, hogy ennek utánnanézzünk? Amikor minden írás megjelent irodalmi folyóiratokban, és ma már majdnem minden lapnak van honlapja? Üssük be tehát keresőnkbe a keresőkifejezéseket, és máris rátalálunk az olyan klasszikusok címeire, mint A lány teste, az Átváltozás, a Szigonyosok vagy az Beteg, borús, bús, lomha Bácska.

Másodszor: ha fent van a neten, miért kell megvenni? Hogy egy eredeti PT PK (Prágai Tamás: Pesti Kornél) kötetet mondhassunk magunkénak. A könyv maga is megkompontált műtárgy, olvasása egészen más élményt nyújt, mintha egyenként szemezgetnénk a benne található gyöngyszemeket.

Végül: hányszor, hol, hogyan vegyük meg? Természetesen: bárhol, bármikor, ahányszor csak jól esik! Kereshetjük a netes könyvkereskedőknél, Bookline például nagyon szépen dolgozik, jutalmazhatjuk újabb vásárlásokkal a munkájukat. Kereshetjük nagyáruházban – ez esetben, akár találkozunk szabad polcon, akár nem, feltétlenül kérjük meg az eladót, hogy mutasson nekünk valódi PT PK példányt – ezzel az eladók fontosságérzetét is növeljük, így magabiztosságuk, önértékelésük nő, vagyis minden egyes Pesti Kornélra vonatkozó kérdéssel jót teszünk. Vigyázzunk! Ha a nagy áruházláncak polcain (Alexandra, Libri, Líra és Lant stb.) nincs is feltűnő módon ott a könyv, a raktárakban azért lappang! Feltétlenül csaljuk onnan elő. ha éppen nem akarunk vásárolni, akkor is rákérdezhetünk kedvencünk hollétére, csak hogy állapota felől jó érzéssel érdeklődjünk.

Kisebb boltok? Hogyne. Ha azt mondják, nem hallottak a könyvről, először vágjunk csalódott ábrázatot. Aztán tegyünk úgy, mintha összeszednénk magunkat és már együttműködőek lennénk – vegyük rá a boltvezetőt, hogy rendelni akarjon a kötetből és helyezze el a polcokon minél nagyobb példányszámban. Meglátjuk, ez az érdeklődés az egyes bolti eladóban személy szerint is (akár az Írók boltját, akár más, a magyar irodalom értékei iránt általában elkötelezett könyvestékát említem) az öröm szikráját lobbantja fel. Oh, egy tekintet mennyi mindent elárul!

Ne csak vásárolni, birtokolni akarjunk. Érjük el, hogy annak, akitől megvesszük ezt az ereklyét, a vásárlás maga is emlékezetes maradjon….

 

Kategória: Archívum | Címke: , , , , , | 3 hozzászólás

Nagyon ismert képek

Ferenczy Károly: Október.

A háttérben léckerítés, gyümölcsöskert, az asztalon ottfeledett csendélet. A napernyő, mintha egy vádnor fotográfus települt volna ki.  Jó volna otthon lenni itt.

Az ősz költője, szegény Kosztolányi, egy kevésbé ismert versével legyen megidézve:
"A pitvaron a tengeri / nevet a nap piros tüzére, / de sárga árnyát elveri / a paprikák piros füzére. / Száll-száll a lelkem kergetőzve / a mustszagú, világos őszbe, / mint szélbe csörgő papiros, / fölötte a halál és élet / a sárga és piros." (Késő ősz a ludasi pusztán)

Kategória: Archívum | Szóljon hozzá most!

A klóntehén

Hír, a sok közül: megjelent a klóntehén. Nem a génsebészet remeke, egyszerű „másolás”: ugyanolyan, mint a mamája. De hiába tejel jól az édes szüle, a klónozás költségeit ez a jószág sosem fogja visszahozni. Akkor minek? Virágoztassuk fel klónnal a tejgazdaságot?!

A kísérletező kedven túl nyilván a tejhiánytól való félelem hozta létre szegényt. Mintha a kiszámíthatatlanság volna az emberiség számára a legnagyobb mumus. (Ma még van tej, de holnap talán nem lesz… pedig: "elég a napnak a maga baja…") De hát mi mást tudna állítani a maga javára ez a civilizáció, mint az elemi csapásoknak kitett ember képét? Sziklaüregtől sziklaüregig menekül szerencsétlen ősünk (a történelemkönyvek lapjain), egyik odúból mammut, másikból irdatlan medve liheg a nyakába. Csoda hogy túlélte – tényleg, hogyan élhette túl egyáltalán?

Úgy, hogy megalkotta a kultúrát – a bonyolult életszabályok rendszerét – és ez épp elég jól segítette a túlélésben; és hogy működőképes volt a sokféle gazdasági ökonómia, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy: itt vagyunk, élünk, nem pusztultunk ki. Vissza tehát Montaigne baromfiudvarához: valamire való gazdaság több lábon áll (gabona, szőlő, gyümölcs, méhes, kiskert, aprójószág, nagyobb háziállatok), és az iparos és kereskedelmi mesterségekről még szót sem ejtettünk. Valami csak bejön; és ha nem, akkor lehet panaszkodni. (Deák feljegyzi, mennyire keservesen panaszolta egy földije, hogy – bár mindenből kiváló termése volt – abban az évben nagyon rosszul eresztett: a mák.) Az európai kulturális hagyománynak a több lábon álló gazdaság, az átgondolt ökonómia az eszméje; ma ezzel szemben olyannyira rendkívüli mértéket öltött a kiszolgáltatottság, hogy ez a társadalom nyugodtan a kiszolgáltatottság társadalmának nevezhető; és minden, kiszámíthatóságra való törekvésünk (beleértve a külső és belső természet kontrollját) puszta kompenzáció.

Minden egyes háztartás többé-kevésbé pénzforgalmon alapul, és a bevételt általában egy-két kereső teremti meg. Épp ezért nincs ma nagyobb csapás, mint a munkanélküliség, hiszen akkor az az egy-két kereső könnyen megfosztatik bevételeitől és a háztartás összeomlik. Észre kell vennünk, hogy az európai szociális rendszer, melyet ez a nemzedék a kiszolgáltatottság ellenében dolgozott ki, jelzésértékűvé vált. Talán az a szűk elit, melynek kezében "piacképes" szakma van, mentesül ideig-óráig; de biztonságát mindenünnen fenyegeti a telítődő piac és a távol-keleti humán-technológiai előretörés. Épp ezért a protekcionalizmus szerepe nő meg. Pedig globális szinten nem ez lesz a győztes stratégia, hanem a háztartás ökonómiája. A több lábon álló gazdaság, mely úgy működik, mint egy kis humán-technológiai „erőmű”. Nehéz megjósolni, hogy milyen lesz, bár a kontúrjai már látszanak. Egy biztos, több lábon fog állni, mint a klóntehén.

Kategória: Archívum | Címke: , , | Szóljon hozzá most!

Idill a toronyban

"Odahaza gyakran keresem fel könyvesházamat – írja egy irigylésre méltó helyen Montaigne – , onnan kézzel irányítom a háztartásomat; megállok a küszöbén, s ott van alattam a kertem, az aprójószág udvara, a várudvar s az épületek jó része… Könyvesházam egy torony harmadik emeletén van. Az első emelet kápolna, a második egy szoba-előszoba, itt gyakran megpihenek, ha egyedül akarok lenni. E fölött volt a ruhatár, valamikor házam leghaszontalanabb kuckója. Most itt töltöm életem legtöbb napját s napom legtöbb óráját; az éjszakát soha…. Ez az én birodalmam. Itt magam akarok uralkodni: s ezt az egy sarkot még a házassági, gyermeki és polgári közösségtől is óvom; egyébként csak mondvacsinált tekintélyem van a házban; határai elmosódnak. De igazán csak az olyan ember szánalomra méltó, kinek egy talpalatnyi helye sincs, hol egyedül lehet, hol önmagát vendégül láthatja, hol bizalmas barátait fogadhatja, vagy elrejtőzhet…."

Többször rátaláltam már erre a helyre az olcsó, puhakötésű könyvben, végül ide egy könyvjelzőt is tettem. Nem a magány vonz, mely a toronyszobát belengi – lehet egyáltalán magány egy könyvekkel teli szobában? -, hanem az életvitel különös egysége, a háztartás és gondolkodás ökológiája. Most, amikor a világ tőzsdeindexei megbolydultak, és minden egyes polgár élesebben érzi kiszolgáltatottságát, még élesebb a kontraszt. Hogyan tudnánk  életvezetésünket stabilizálni? Ez a kérdés lehet ennek az átmeneti kornak a döntő kérdése. (Mert, persze, ami van, a profit-alapú kizsákmányolás korát átmeneti kornak tekintem, hídnak egy emberibb és racionálisabb, vagy éppen kaotikus és erőszakos kora közt.)

Tavasszal szerzek aprójószágot, de tornyot még nem kezdek építeni.

Kategória: Archívum | Címke: , , | 3 hozzászólás