a koronából előtörő fattyúvesszőt ritkítsuk ki,
a meghagyottat messük vissza egy arasznyira.
csonkot se hagyjunk sehol,
kórokozók fertőző gócává alakulhat!
az üreges, odvas sebeket tisztítsuk meg,
oldalukat vágjuk le simára
plombáljuk le habarccsal!
a sarjak a termőfák gyökeréből
törzssarjak közeléből törnek elő,
ezeket tőből tépjük ki!
-Bazga neked megőszült a fülszőröd!
A délutáni alvás Bezeget sohasem tudta lekötni. Addig izgelődött, fészkelt, korgatta a gyomrát, púposította a hátát, amíg le nem telt a kötelező óra. Bazga szeméből még ki sem peregtek a záródást biztosító szarugöröngyök, ő már a kávéfőző gombját kapcsolgatta.
-Bazga, Bazga, bejön a kettes!!
Lágy nickwax zene töltötte meg az odút, Bezeg átszellemülten vigyorgott a recsegő kávéfőző tövében. Bazga bandzsán átnézett rajta, át az egész szobán, mígnem a falon lógó, az egykor verhetetlennek tartott pocokválogatottat ábrázoló képben meg nem jelent egy háromdimenziós hajó. Pillái már-már átkérgesedtek, amikor Bezeg felugrott.
-Tudom mááár, Baaazga! Játsszunk bújót!
És már szaladt is ki a kertbe, húsztól visszafelé üvöltve a számokat, nehogy Bazga előbb induljon, hét, hat, öt, Bazga de ne csalj, három, kettő, jöhetsz!
Három idegen jelent meg a csalitban és az odú felé igyekeztek. A legalacsonyabb, sunyi tekintetű pedig testnyílás-tágításra is alkalmas fa építőelemeket cipelt. Egy szemüveges, kesehangú tagja a díszes kompániának kacska kezében tartott papírjáról erősen szótagolva egy halálos ítéletet olvasott fel, egyelőre csak magának. A harmadik, kócos szőrzetű illető egy rúd téliszalámit rágcsált.
Bezeg elfelejtette a játékot, és egészen megmerevedett a koncentrációtól az öreg diófán kuporogva. Próbálta kivenni a szavakat. “Tisztelt.. fellép.. helyzetbe.. részéről mindig.. különö azannya különössen..” Ahogy közelebb értek Bezeg tisztán hallotta, ahogyan a szónok hangját mélyíti, ereszkedőre veszi az intonációt és elegánsan lezárja a peroratio-t. “hogy közülük senki el ne osonhasson! Kész, milyen volt?”
Bezeg kitört. Lerázta a sarkába kapaszkodó kékikéket, lárvácskákat, és futásnak eredt a tisztáson át. Az útjába kerülő kiöregedett korhadékot ügyesen átugrotta, majd a lomha zsurlóhajtások között cikázva süvített előre. Talán az időzítés, talán a túlzott igyekezet volt az oka, de Bezeg aznap nem ért vissza az odúhoz.
Dumbi ívelése elkerülte a berobbanó Pucok Öcsit, a bogáncs keresztbe átszelte a pályát, és épp fültövön csapta szegény Bezeget. A rangadó néhány hangadó kakaskodása miatt félbeszakadt, miután a vendégszektor törzsszurkolói iszamos puhatestűeket és fejlábúakat hajigáltak a játéktérre, majd hatalmas ollóikkal tévedésből az ott lebzselő szakértőket kezdték aprítani.
Bezeg másnap hajnalban nyöszörögve felült a hideg avarban, zsebei lassan megteltek dérrel. Eközben Bazga a reggeli újságot lapozgatta, a kávéfőzőből klasszikus zajok szóltak.
“Botrány a Pocipályán — mindenkit lecsigáztak az ultrákok!” – harsogta a hatásvadász főcím.
Az ajtón ekkor két bizonytalan és egy erősebb kopogás hallatszott, és valaki sietve megköszörülte a torkát.
A rég kihűlt Kumaraguru-villában húzta meg magát. A villa oldalsó bejáratát használta, az ajtó rögtön a konyhába nyílt, poros konyhakövezeten faforgácshalmok, közte mozdulatlan szalamandrák, a padlás felől vaskos vezeték tekeredett a fal mellé állított kályhába.
A zajgyűjtő egy túlméretezett konyhaasztal mögött ült, az áradatban elhullott gyerekek csontjaiból, apró koponyákból készített sípot, furulyát, okarinát. A készítés során nemcsak a hangközökre kellett ügyelni: a koncentrált figyelemmel megfúrt csonttestet úgy lehetett megfújni, hogy a felhangokban meg-megszólalt az elhalt kisgyerek röhögcsélése.
A zajgyűjtő hónapokon keresztül fúrta, csiszolta az apró csontokat, darahullás végére a tárolók megteltek hangszerekkel, egymásra pakolva álltak a verandán bedobozolva, a faforgácshalmok között gurgulázó nevetések, elcsukló kacajok futkároztak.
Bogyószikkadás beköszöntével gyöngülni kezdett a zajgyűjtő, a villa kertje meg egyre növekedett, távolodott a kerítés, a kút. A padlásra vezető létra fokai közt áthatolhatatlan lett a távolság. Olykor két napig is eltartott, amíg a verandától eljutott a farakásig, újabb néhány nap, míg visszaért a felhasogatott fákkal a konyháig.
Hónapok óta ugyanaz a hóréteg fedte a kertet, a zajgyűjtő nyomait végig lehetett követni, miként csökkent a távolság a léptei közt, hogyan lett járásának lenyomata végül két párhuzamos csík.
Többször találta magát a forgácsban heverve, vagy a verandán szétgurult gesztenyék között, mint egy odahajított batyu. Esténként úgy feküdt le, mintha csatába menne, reggelre egyre tágultak a sebek térdén, derekán, combján, a lószőrmatracon megfeketült foltok.
Bazga vad kolompolásra riadt. Hiába fúrta magát mélyebbre a vackán, hiába húzta fejére a csuhos pokrócokat, gipszkartoncafatokat, a kolompszó ott vergődött az odú falai között. Krákogva rángatta elő az ágy alatt sunnyogó borzokat, beléjük bújt és kicsoszogott.
- Bezeg, te meg mit kolompolsz, csűrdítesz itten álló nap?
Bezeg még bogyószikkadás idején jött fel délről, ott ténfergett Bazga odúja előtt, és olyan ártatlan pofával bámult maga elé, hogy Bazga végül megszánta és befogadta.
- Amint lehull az első dara, én elmegyek -, fontoskodott akkor Bezeg, de azóta eltelt három darahullás, két kérgesedés, és most újra bogyószikkadás van, Bezeg pedig úgy tűnt, végleg ideszokott.
A buszmegálló felé menet újfent azon merengett, hogy valami megváltozott, valami, valami, mormogott, és körbe se nézve lépett az úttestre, teljes menettempóval ütközött a házfalak között belógó éles fénysugárba, Continue reading
Ébredés közben a fejét vakarászva a tarkó fölött a hajas fejbőrön talált egy megnyugtatóan duzzadt pattanást, mancsával újra meg újra oda tévedt, megnyugtatta az a magabiztos duzzanat. Amiatt viszont elszomorodott, hogy még két nap, és se híre, se bűze a pattanásnak. Continue reading
A zajgyűjtő még a második csendrendelet előtt szerezte meg a végzettségét, akkoriban a vizenyő előtti területen oly mértékben szaporodtak el a zajok, zörejek, hogy gyorsított eljárással harminchat zajgyűjtőt képeztek ki a felügyelet mohos épületegyüttesének kertjében.
A legtöbb zajgyűjtő a három darahulláson át tartó könyörtelen csendrendelet után elvándorolt vagy zenekart alapított. A felügyelet egy elmocsarasodott rétre szállíttatta a kiképzéshez használt, korhadásnak indult tereptárgyakat, és egy viskóba költöztették az egyetlen megmaradt zajgyűjtőt. Continue reading
§178 Nyilvános fölolvasásoknál a fölolvasó a nagyközönség kritikájának van kitéve, miért neki is igen kell ügyelni, hogy öltözete kifogástalan legyen. Ha a fölolvasás este van, a fölolvasónak frakkban kell megjelennie, tekintet nélkül arra, hogy a közönség milyen toalettben van.
§182 Neki a fehér pikémellény viselete nincs megengedve, ugyszintén nem szabad a gomblyukba virágot tüzni. Az ing sima mellü legyen, vászonból vagy pikéből, két vagy három kis gyöngygombbal. Kötelező ránézve a fehér batisztcsokor is.
§191 Kézirata mellett legyen vadgalambszürke glaszékeztyüje, de a fölolvasás alatt azt fölhuzva viselni azért nem czélszerü, mert az a lapozgatásban és a fölolvasásnak esetleges kézzel való hangsulyozásában gátolná őt.
§191/b Ha a fölolvasást előre hirdetett táncz követi, a fölolvasó lakkczipőben jelenjék meg, ha azonban csak vacsora következik, czélszerübb a fekete gombos sevróczipő.
§201 Ha a fölolvasás délelőtt vagy délután van, a fölolvasó fekete redingot öltönyben jelenjék meg, melyekhez ily alkalmakkor sima fehér ing és hosszura kötött fekete esarpe, – gyöngytüvel, – legjobban illik.
A törpepoloskák őrmestere imádta a rendet. Apró rohamsisakját le nem vette volna, olyan jól illett neki, abban evett, aludt, abban párosodott. Mikor megbízták a Bezeg ér- és bélrendszerében kialakult dugulás megszüntetésével, először is alapos terepszemlét tartott. Megvizsgálta az emésztőcsatornákat, légcsöveket, bejárta a gyomor legmélyebb bugyrait, és arra a következtetésre jutott, hogy teljes körű felújításra, mi több, átalakításra lesz szükség.
A vaskos, bolyhos nyelőcső tisztításával alvállalkozóként két lompos farkú cickányt bíztak meg, Bezeg évek óta nem kacarászott és öklendezett annyit, mint abban a két napban, amíg a cickányok ki nem takarították a nyelőcsöveit. A gyomor mélyén lerakódott szőrszálakból, galacsinból, celluxból, mindenféle rongycafatokból kialakult göböket lángszóróval pörkölték apróvá, így már könnyűszerrel távoztak a végbélnyíláson. Continue reading
Bezeg már napok óta szédelgett, nehezen bírta a járási levegőt, zihálva futott a csővonat után, hányingere volt a tompa hajnali fényektől és a legváratlanabb helyzetekben kezdett dorombolni. Addig oldalgott, hörgött reggelente, hogy a környékbeliek végül együttes erővel hívták ki rá a csőszt.
Bezeg először csak a csősz csüngő hasát vette észre, ott állt fölötte, egy apró szeizmográfot tartott Bezeg mellkasa fölé. A szeizmográf által felrajzolt ábra szerint ordas nagy rendetlenség volt Bezeg érrendszerében. Át kell nézni belülről is, ropogtatta fogsorát a csősz, tessék megfordulni! Continue reading