Még egy lufi a benzin-lufi mellé:-(
Címke: alternatív
Régóta motoszkál a fejemben, hogy hasonló címen cikket írjak, és lehet, meg is teszem még, majd, mert baráti találkozók, nagy-végre beütemezett, kávé vagy bor melletti beszélgetések során előbb vagy utóbb, de minduntalan ráterelődik a szó a „politikára”, csupa kisbetűvel (politika = nemecsek), és a kis betűs szó mindenütt és minden vonatkozásban ugyanazt jelenti, rosszkedvünk foglalata, rosszkedvünk kifejezése – ez a szó a rosszkedv rokonértelme lett.
Nem volna szükségszerű, és nem is kellene, hogy így legyen. („Miért hagytuk, hogy így legyen…? Ó, sárga rózsa…”)
Aztán a közepébe, egyenes tovább. A szokásos kérdés: miért alakult így; a szokásos másik kérdés: mivé fajulhat ez még, avagy, pozitív megközelítésben, mit lehet itt tenni.
Bánatomban már szinte Esterházyt idézem, de azért rosszul: édes hazám, te olyan hülye vagy, hogy nagyon. Sajnos, az első kérdést nem intézhetjük el a hülyeséggel. De még azzal sem, hogy egy teljes „vezető réteg” (= „nemecsekek”) kicsinyes, önös, zsugori, úrhatnám, pénz- és hataloméhes, mohó, korrupt, megvesztegethető, haszonleső, részrehajló, kisszerű, arc- és pofátlan, tapló, barbár, önző és infantilis. Meglehet, ez mind igaz („nemecsek igaza”). Elég volna egyetlen játszmát kiragadnunk, mondjuk, egy néven nem nevezett ócsóbót (nehogy meg még megtámadjanak! kinek hiányzik még egy per az imperialistákkal!) térnyerését valamely Buda-környéki kistelepülés határában, hogyan lesz a védett övezetből ipari park, hogyan változik eközben az önkormányzat „szerkezete”, hogyan zár be a tett következményeképpen a helyi kiskereskedés, vegyesbolt, családi vállalkozás, szolgáltató. Példa, illusztrációnak, akadna épp elég. A hatalom szerkezetéről írni – fontos bár, de kevés. Az értékek szerkezetéről kell írni. Arról, hogy milyen torzulásokat hoz létre a fiktív tőke, munkaórára vetítve, mondjuk. Egy munkaóra legyen x egység, mondjuk, az informatika világában, és legyen az x egy megfogható összeg, úgy-ahogy reális érték, melynek része egy bizonyos y profit összetevő. A pénz, tudjuk a nagy ypszilon irányába mozdul. Nem is az a baj, hogy ez az ypszilon a csúcstechnológiák, vagy a kockázatos beruházások esetében jóval nagyobb, és ha, teszem azt, a szőlőben kapálok, mindjárt átcsap a negatív tartományba (bár baj ez is, és pontosan árulkodik a fogyasztói társadalom értékszerkezetéről), hanem az, hogy a fiktív tőke, a banki hitel esetében az ypszilon nagysága gyakorlatilag tökéletesen fiktív. Fiktív tőkemozgás esetében az ypszilon szára addig nyúlik, ameddig az adott gazdasági csoport takarója ér.
Alternatív társoldal: www.kulturaliskreativok.com
Videófilm arról az egyre jelentősebb "tömegű" társadalmi csoportról, amely saját tömegét egyelőre inkább nehézkedésként éli meg: egyedül vannak, vallják az alternatív másként gondolkodók ezrei Amerikában és Nyugat-Európában.
Az egyedül-lét a termékeny forrongás időszaka, szerveződés előtti állapot. Létezik egy markáns társadalmi csoport, vallja a kutató-dokumentátor, amely nemet mond a fogyasztói közhelykere, de egyelőre nem fejt ki ennek a bizonyos tömegnek megfelelő hatást. Hm. Úgy fogalmaznék, hogy: nemet mondani tud, igent (vagyis alternatívát) mondani még nem. Az oldal egyébként valóban alternatív, több alapfilm linkelve van, például arról, hogy mi is a pénz – alternatív ökonómusoknak kikerülhetetlen:-)
Minden politikai probléma értékprobléma, és minden politikai vélemény végső soron az élettel – kiccsit pontosabban: a jó élet megvalósításával – kapcsolatos értékekhez fűződő, tudatos vagy öntudatlan, többé-kevésbé kialakult viszonyok rendszerén alapul.
Horatius versében két alapvető megállapítás foglalkozik a pénzzel: „Feltészi férjének saját termett borát, / ‘S nem pénzbe készűlt étkeit”, áll pozitív példaként, és ezzel szembeállítva: „pénzit interesre osztja-ki”, „mond a’ fukar ‘s dúzs Alfius”. Horatiusnál mintha megjelenne valamiféle pénzellenesség, az alternatív ökönőmia álláspontja ezzel nem egyezik. A pénz alapvetően értékkifejező; „gond” inkább a pénzhez kötődő értékekkel lehet, és ezek a „gondok” lecsapódnak az egyes dolgok, jelenségek, szolgáltatások árában is, hiszen az ár maga is nyilván értékítéletet fejez ki. A pénz nem önmagában, hanem használatában, működésében fejez ki értéket. Az árképzés: a marketing része egyfelől, tehát pusztán technológa; másfelől viszont látens és ki nem mondott értékítéletek nyomában kullog.
A probléma nem a pénz önmagában (hanem a pénz hiányaJ .) Viccen kívül, a probléma a pénz technokrata működtetése. Ma a technokrácia a pénzt egyetlenegy viszony számszerűsítésére használja, és ez a lehetséges és elérhető profit számszerűsítése. A „hol hoz a pénzem több hasznot?” kérdés az, ami lényegében minden pénzpiaci döntés hátterében áll, és ez független attól, hogy a tranzakció milyen természetű, befektetésre vagy pénzpiaci aktusra, beruházásra, ipari termelésre, mezőgazdasára, vallásalapításra vagy üzleti alapú szolgáltatásra irányul. A pénz ma leginkább egy univerzálisnak látszó megtérülési mutató szerepét tölti be, és a legnagyobb probléma éppen ezzel a látszólagos univerzalitással van. A megtérülési mutató alapján ugyanis kialakul egy befektetési rangsor, amely meghatározza a világban történő folyamatok irányát, módját és lefutását; és ezek a folyamatok semmiféle kapcsolatban sem állnak egyéb, más szempontok alapján kívánatos értékekkel. Ez egyfata társadalmi konvenciók alapján kialakult játék. Mivel a rossz minőségű élelmiszer előállítása és forgalmazása gazdaságosabb, a társadalom elfogadja az alapvetően rossz minőségű, de olcsó élelmiszert forgalmazó terjesztőhálózatok meglétét; és ezzel megerősíti, hogy a pénzt megtérülési mutatónak tekinti.
Ezen a ponton kell az alternatív ökonómiának beavatkoznia. Ma már nem elegendő az egyes események kontrollja és korrekciója (például éhínség esetén az éhezők számára megfelelő mennyiségű szükségélelmiszer biztosítása, az ellátás megszervezése, hosszabb távon a termelés szerkezetébe való beavatkozás stb.), ahogy azt klasszikus módon a konzervatív gondolkodás megoldaná. Ma azokat a csatornákat kell kialakítani, amelyeken az értékek képviselete egyáltalán megvalósulhat.
Az alternatív közgazdaságtanról szóló ismertetők alapvetően több érték fontosságát hansúlyozzák. Ezek lehetnek például a társadalmi folyamatokban való részvétel joga és lehetősége, a természet állapotának fenntarthatósága és a javakból való igazságos részesedés elve. Más értékeket is kiemelhetünk: ami fontos számunkra, az az értékszempontok összetettsége. Az alternatív ökonómia a jó gazda szempontját képviseli, aki a birtokán található minden létező, élő és élettelen egység számára a lehető legjobb léthelyzetet kívánja megteremteni.
Saint Just, Ian Hamilton Finlay munkája (Little Sparta, Scotland). A kőlapok szövege: "The Present Order is the Disorder of the Future -Saint Just"
A ma alternatívnak tekinthető ökonómia, úgy tűnik, a társadalom alapsejtjét jelentő család önnfenntartását, vagyis ökonómiáját alapvetően meghatározta. Ezért a történeti múltban alternatív ökonómiáról nem is lehet beszélni, csak családi – vagy általános – ökonómiáról. Ez, hogy úgy mondjam, a gazdálkodás horátiusi szemlélete. Az ókori város sokkal inkább családi ökonómiák – családi gazdaságok, műhelyek, vállalkozások – laza kapcsolata, mint közigazgatási egység, melyet fokozatosan bizonyos, konkrét funkcióval rendelkező közintézmények, illetve összetettebb szerveződést igénylő tevékenységek (hadviselés, kereskedelem) fokozatos kialakulása jellemez.
Amikor történelmi képződményeket vizsgálunk, a legnagyobb problémát az okozza, hogy egyes jelenségeket (ezeket nevezzük mondjuk „adatoknak”) milyen formában alakítsunk tudatunkban tényekké az értelmezés során (ld. Erről bővebben Hyden White: A történelem terhe). Olyan ez, mint amikor a régész néhány, eredetileg kör alakban elhelyezkedő karó lenyomatát találja meg az ásatás során, a kör közepén tűzhely nyomaival. Az állattartással, földműveléssel, harcászattal, kézművességgel rendelkező sztyeppei kultúra „működését” e néhány lenyomatból kell rekonstruálnia. (László Gyula példája.) Milyen nyomot hagy a szóbeli kultúra (énekek, vallási és jogi hagyományok, a kultúra működtetésével kapcsolatos „know how”) a talajon??? Vagy akár a gazdag öltözék-, textil és ötvösművesség? A történeti szempillantás ezért szükségképpen feltevésekkel dolgozik, és ennek mindvégig tudatában kell maradjon. De a feltevésekről sem mondhat le, ez megint aránytévesztés volna. És a történeti szemlélet dolga éppen az arányok latolgatása.
valamiféle alternatíva, hanem az emberi kultúra gazdálkodásának elemi módja, az ókori, városi gazdaságoktól fogva lényegében a tizenkilencedik századig működött és fejlődött, függetlenül az alkalmazott technikáktól. Azok a gazdálkodási technikák, amelyek általánosságban a tizenkilencedik századra váltak meghatározóve, ehhez a stabil hagyományhoz képest jelentenek alternatívát – és most, az egyre szaporodó és mélyülő válságok idején, egyre inkább megkérdőjeleződik ezek fenntarthatósága. Egy szellemes nevelési regény (Daniel Quinn: Izmael, hu.wikipedia.org/wiki/Izmael_(k%C3%B6nyv) ) egy olyan vonalacskával érzékelteti, amely lényegében egyetlen, töretlenül egyenes vonal (ez annak a gazdálkosási formának a története, melyet én alternatív ökonómiának nevezek), és ebből a vonalból egy rövidke, eltérő vonalka áll ki. Ez a pici, elágazó vonalka az újkor története.
(Képek: 1. Az ugariti ábécé (ez első írott ábécé, amiről ma tudunk); 2. Ugarit (Szíria) látképe; 3. Ugariti írásos agyagtáblák)
