Kerecsényi nem érti, mit akarnak már megint ezzel az olajjal.
Egyik nap ezt olvassa az Indexen: „Egy szaúdi kormánytisztviselő szerint a királyság olajtartalékát 300 milliárd hordóval túlértékelték, és az ország képtelen lesz elviselhető szinten tartani a globális igény miatt folyamatosan növekvő olajárat.”
Hát ez jó. Ebben a hónapban sem fogok tankolni.
Gondolja Kerecsényi.
Az bádograktár, ahol Kerecsényi nap mint nap ütvefúróval vízipálmákat szegecsel, szerencsére tömegközlekedéssel is elérhető.
Azok a szemét arabok. Hogy ennyire ne tudjanak számolni.
Gondolja Kerecsényi.
Lerakja a hokedlire a sört, böngészi tovább a monitort.
„A Guardian egyik szakértője szerint elaludtunk a kormánykeréknél, és semmibe vesszük egy, a továbbra is erősen olajfüggő világgazdaságot fenyegető, akár a mostaninál is súlyosabb következményekkel járó válság lehetőségét.”
Mi az, hogy megint csak válság? B…a oda a bádogdobozt Kerecsényi a hokkedlihez. Hát még ebből sem lábaltunk ki!
A válság óta nem veszik a szegecselt, örökzöld viízipálmákat a nyugdíjasok. Egy ideje Kerecsényi nem kap túlórapénzt.
Nézi a sört, fejszámol. A sör literje meg már csaknem olcsóbb.
Nem veszek többé olajat, csak sört.
Gondolja Kerecsényi, hátraveti magát a fotelben, a sör mellé, a hokedlire rakja a lábát.
