Témánkba vágó szakirodalom: Könczei György – Zsolnai László: „…az embert magát tekinti a gazdálkodás céljának…” – A fogyatékosság jelensége a közgazdaságtanban
text.disabilityknowledge.org/Konczei-Zsolnai.htm
Két állítást kiemelek: „ az alternatív közgazdaságtan a gazdálkodás teljes rendszerét veszi tekintetbe” – ezzel teljesen egyetértünk, a fiktív pénzmozgáson alapuló gazdálkodással szemben ez a fő érvünk. A másik: a konstruktív metodológia programja. Ez a veszélyesebb vonal, épp hajszálnyi vékonynak tűnik, nehogy billegjünk „konstruktív” és „utópisztikus” közt. Ez viszont a metodológia hogyanjaira vet fényt. Az általános ökonómia nem mozdulhat el az utópia felé, ám a jelenlegi gazdasági gyakorlat helyett a lehetőségek gyakorlataira alapoz.
Részletek:
2.3. Az alternatív közgazdaságtan
Az alternatív ökonómia feladatának tekinti, hogy az imént bemutatott szűk látókörű, egydimenziós megközelítéstől képes legyen eljutni egy tágasabb szemléletig, amely elismeri az embert mint önértékű létezőt. Voltaképpen a jelenkori ökológiai és humán világkrízisre adott válaszkísérlet. Azzal foglalkozik, hogy miként írhatók le a gazdaság valóságos problémái és miképp formálható át a mai, alapvetően antiökologikus és gazdálkodás ökologikus és humánus gazdasági gyakorlattá. (Zsolnai 1989).
Az alternatív közgazdaságtan szemben áll a hagyományos közgazdaságtannal, mivel gyökeresen más metaökonómiai alapokra épül. Azaz teljesen másként definiálja az ökonómia tárgyát, értékválasztásait és módszertanát. Tárgya a gazdálkodás teljes rendszere, amelyben a természeti ökoszisztémák, a gazdálkodó szervezetek és az emberek erős kölcsönhatásban állnak egymással. Az ökoszisztémák természeti erőforrásokat biztosítanak a szervezetek és az emberek számára. Az emberek mint személyek vesznek részt a gazdálkodó szervezetek munkájában. Végül a szervezetek koordinálják az emberek viselkedését és befolyásolják az ökoszisztémák működését.
2.3.1. Az alternatív közgazdaságtan értékválasztása
Az alternatív ökonómia alapvető értékválasztása az ökologizáció és a humanizáció kettőse. Az ökologizáció azt jelenti, hogy a gazdálkodó szervezetek beágyazódnak abba a természeti környezetbe, amelyben tevékenykednek és hozzájárulnak az ökoszisztémák megőrzéséhez. A humanizáció értelme pedig az, hogy a szervezetek az embereket szolgálják, azaz segítik testi-lelki és szellemi fejlődésüket.
Az ökologizáció és a humanizáció szorosan összetartozó értékek. Az ökologizáció nem teljesülése veszélyezteti az emberek jól-létét, sőt létét is. A humanizáció fogyatékosságai pedig lehetetlenné teszik az ökoszisztémák megőrzését.
2.3.2. Új metodológia
Az alternatív közgazdaságtan konstruktív metodológiát követ. Egy kutatási programot akkor nevezhetünk konstruktívnak, ha új lehetőségek feltárására vállalkozik. Az új lehetőségek feltárása általában a fennálló praxis kritikájából indul ki. A status quo mindenkori haszonélvezői azonban magától értetődő természetességgel igyekszenek tagadni az új lehetőségeket, mondván: csak azok a dolgok lehetségesek, amelyek léteznek. Ezzel a Panglos doktoréra emlékeztető, lapos realizmussal szemben a konstruktív attitűd azon a hiten alapszik, hogy „képesek leszünk a tényleges világot egy olyan lehetséges világgá változtatni, amely a mostaninál jobbnak tűnik” (Jacob 1986, 130).
Összefoglalva: az alternatív közgazdaságtan a gazdálkodás teljes rendszerét veszi tekintetbe, és az ökologizáció-humanizáció értékválasztás szellemében új, lehetséges gazdálkodási minták és gazdaságszervezési formák feltárását kísérli meg. A hagyományos közgazdaságtan és az alternatív közgazdaságtan válaszai a felmerülő metaökonómiai problémákra tehát radikálisan különböznek egymástól.
