irodalom | A víz alatti város

Címke: irodalom


Ez a Bringás gyanús!

„Tessék?!”

„Hát ez az! – köpi ki héjat Kövess úr (mert általában így szólítom, bár tegeződünk). – Én is ezt gondolom. Igaz, elég lassan jöttünk – mert szó, ami szó, lassan jöttünk – de hogy az a kutya megelőzzön? Kicsit erős. Hallottam már ilyet, hogy egy kutya ezer kilométerről kiszagolja a gazdáját, de egy: mi nem voltunk gazdája neki, kettő: milyen gazda lehetett az? Milyen szaga lehetett már annak? Te jóságos isten! Hanem várjál csak: írd inkább azt, hogy lassan mentünk, mert az pontosabban kifejezi, hogy most már nem vagyunk ott. Ügyelni kell az ilyen apró részletekre, ezt megtanultam Kereszttől, vagyis Karesztől, aki Bélai Elemér tanítványa. Állítólag. Hogy Bélai kitől sajátította el mindezt a hatalmas bölcsességet, ezt a tudást? Nem tudom. De te csak ne vedd ezeket a dolgokat félvállról, mert egy az, hogy én a dolgokat elmondom neked, ahogy voltak, a maguk fényes és tündöklő ragyogásában, de attól még neked meg is kell őket fogalmaznod. És az ám nem semmi, a fogalmazás, csak a nagyon egyszerű, bárdolatlan elme veheti félvállról az úgy nevezett szövegmunkát! Te nem ilyen vagy, tudom. Azért a nyelvművelő kézikönyvet csak lapozgassad. Nem, nem célzás, dehogy… De el kell mondanom, a te érdekedben – legyen világos számodra, hogy csakis a te érdekedben! – hogy minap találtam nálad – hogy is fogalmazzak, hogy kevésbé legyen sértő, mint én azt szeretném – néhány… khm…. komoly pontatlanságot. Pedig a helyesírásod nagyon rendben van, és a nyelvtanod is elég ahhoz, hogy író legyél. De nem gondolod, hogy ebből az alapanyagból, ebből a nyersanyagból, ebből az aranybányából, amit feltárok neked, valamivel többet kellene kihoznod? Benned ennél több van. Tovább a teljes bejegyzéshez »

Feketemágia, teljes leleplezés (avagy: umbulda pályázati pénzzel)

„Hanem a legjelentősebb tényezőt még nem érintettük. Ezt a tényezőt Majtény Abigélnek hívják.”

„Álljunk meg egy szóra”, mondom.

„Akár kettőre, fiam. Ennél a nőnél érdemes időzni.”

„Nem erre gondolok. Ha jól értem, az imént egy világméretű csalást lepleztél le.”

„A tamburára gondolsz? A jegyzeteim minden sora igaz.”

„Nem a tamburára gondolok. Arról volt szó, hogy a kilencvennégyes inka expedíciót reprodukálod nekem. Mint szemtanú.”

„Végig arról beszélek.”

„Azt állítottad, hogy nem keltetek át a Dráván.”

„Édes fiam! Több veszett ennél Mohácsnál.”

„Azt állítod, nem is jártatok inka területen, mármint földrajzi értelemben? A mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína vagy Chile területén?”

„Hogy jártunk volna? Gondolod, hogy Sobri járt valaha Dél-Amerikában?”

„Valaha…?! Az elismert inkakutató, aki….?”

„És…?” Tovább a teljes bejegyzéshez »

Rendben van akkor minden, megegyeztünk?

„Még egy előnye lett annak, hogy Satya nem jött velünk, mégpedig az, hogy megszabadított Vellertől – folytatja Gyula bácsi, újabb szivarért nyúl, rágyújt, hátradől a nádfonatos karszékben. A gyufát hanyag mozdulattal a verandakőre ejti. – Bár ez sem ment annyira könnyeden, feszültségmentesen, ahogy mostan elmesélem. Egyre mondogatom – Sobrinak, az unokaöcsémnek kiváltképpen: csak könnyeden, fiam, semmi cikornyázás. Mert nem igaz, hogy Satya le se szart minket. Mondtam ilyet? Nem? Ugye nem? Nagyon is leszart, mégpedig alaposan, ott, reggel, az indulásnál, vastagon borított bennünket a guanó. Azt is elmondom, hogy mi módon tette ezt, ha még éppen nem siettetsz.” Tovább a teljes bejegyzéshez »

“Ölemben méláz a töketlen szatír”

Szerencse, hogy eszembe ötlik a tambura.

Eszembe ötlik – ezt most ilyen elég költőien mondtam.

Tambura, tudod mi az? Nem? Neeeem?! Persze, kiment a divatból ez a lélekjobbító eszköz. Jegyezd meg, fiacskám, a lélek egyetlen gyógyszere a zene; a tambura pedig az emberiség második legjelentősebb vívmánya, az expander után. Tovább a teljes bejegyzéshez »

Lúzermártás (Illyés: Ebéd a kastélyban)

Barthes állítja, hogy a nyelv: szekrény. Tele van aggatva különböző célra használatos ruhadarabokkal (igék, tulajdonnevek, névelők, melléknevek stb.), ezek közül válogatunk, amikor felöltözködünk.

Ah, kínos élet: reggel, estve. Öltözni és vetkezni kell!”

Sokan gondolták tovább ezt a metaforát, és mondhatni, eljutottak annak pereméig. Ha csak eszköztár a nyelv, akkor az irodalmi alkotás is leírható az eszköztár leírásának mintájára. Ebből a koncepcióból remek narratíva-elemzések, csomópont-erővonal rendszerek születtek: strukturalista világtérképek, melyeknek a jelentettje is csak a dolgozószoba íróasztalán van. Tovább a teljes bejegyzéshez »

Powered by WordPress | Theme: Motion by 85ideas.