- The Balkanita
Új, hiánypótló blog! The Balkanita. Enjoy.
Legújabb Bejegyzések »
„Ahogy írva van: az Úr méri ránk a fáradalmat, és Ő méri a megpihenést; az Úrnál a törődés és a béke. Már csak az a kérdés, hogy melyik Úrról beszélünk; mert ha én azt mondom, hogy én Uram!, akkor te arra az Úrra gondolsz, akit a templomban láttál, már ha jártál egyáltalán már templomban, vagy éppen Buddhára vagy Jehovára, ha valamilyen okból buddhista lennél, avagy zsidó. Kicsit precízebb, amikor azt mondjuk, teszem azt, hogy „él még a magyarok Istene”, de azt is honnan tudjuk, hogy milyen az az Isten? És főképpen: valójában kié? Végképp honnan tudod tehát, hogy melyik Urat említem, amikor a fáradozásainkról beszélek Sobriewicz ügyében? Gondolkoztál már ilyesmin?
Mert Úr, az valójában egy van, én ebben biztos vagyok; és én ezt megvallom bármikor, bárkinek, bárhol, akár a hatos villamoson vagy a Széll Kálmán téren, még ha hülyének néznek is; és ha neked Allah, akkor Allah, ha Jehova, akkor Jehova. De hogy a fogalmak milyen palástjába, talárjába vagy mit tudom én milyébe öltöztetjük ezt az egy Urat, ez már egy nagyon emberi, mondhatnám, túlságosan emberi dolog. Tovább… »
Hogyan érinti a foszilis energiahordozók kimerülése a hagyományos brit gazdálkodást?
Sajnos, ha nem lesz váltás, gázolaj nélkül ott sem lesz papi ebédre.
Kb. 50 perc, kicsit lírai, de érdemes végignézni. Fontos mondatok! Pl. miért fordulópont 1981? (A válasz megtalálható a lap alján.)
A 12. perc körül megszólal a szakértő: akárhogyan hasznosítjuk a megújuló energiaforrásokat, a jelenleg megszokott, foszilis energiahordozókon alapuló életvitel fenntarthatatlan.
Ugyancsak érdekes összefüggés: a kortárs mezőgazdaság minden egyes kalória élelmiszer előállításához 10 (!) kalória energiát használ fel. (Ennyi a nagyüzem hatékonyságáról.)
A 29. perctől: permakultúra, 37.40 körül egy kihagyhatatlan körkép az erdőkertről.
(Megoldás: 1981 óta az éves kőolaj kitermelés nagyobb, mint a feltárt, kitermelhető kőolajmezők kapacitása.)
Ma úgy ébredtem, hogy tudományosban utazom. Ezért meg is osztok gyorsan két fontos alaptörvényt, mielőtt elmúlik ez a meggyőződésem.
(Nem azt, hogy az élet olyan, mint egy motor. Miért is?)
Hanem.
Egy. Az entrópia. Ez egy nagy hülyeség, kérem szépen (ezt most Laár András hangján mondtam). Mert igaz ugyan, hogy zárt rendszerekben, kizárólag szervetlen (vagyis nem élő) anyagi részecskékre igaz, de hát ez egy határeset! Hol találok én zárt rendszereket a földön, ahol kizárólag anyagi részecskék mocorognak, a fizikusok nagy kínkeservvel összetákolt cellácskáin kívül???
Hát akkor meg mit érdekel engem az entrópia.
Kinézek a mátrixból, és azt látom, hogy engem élő anyag vesz körül. Ez az egész bolygó az élő anyagnak egy nagy fonadéka.
Az élő anyag pedig rendezettségre törekszik, sőt, saját magát folyamatosan a legjobban rendezi el, hogy alkalmazkodjék a körülményekhez stb.
Úgyhogy az entrópia túl van lihegve.
Kettő. Másfelől viszont azt mondják, hogy a Gresham törvény kizárólag a monetáris világra vonatkozik. Mi is a Gresham törvény? A metapedia szerint „közgazdasági szabály, mely szerint a rossz pénz kiszorítja a használatból a jót.”
Sir Thomas Gresham
Sir Thomas Gresham, aki Erzsébet angol királynő pénzügyi megmondóembere, vagyis a reneszánsz világ esze volt, „véleményvezér” (végre leírhattam valahol ezt a szót!) tudatosította magában és a királynőben, hogy az emberek nem hülyék. Ha van jó pénz és rossz pénz, akkor a rosszat költik el, a jót megőrzik. Így a rossz marad forgalomban.
Mi ezzel a tétellel a baj? Semmi. Sőt, épp az, hogy túl hatékonyan működik. Hiszen alapvetően az értékítéletekről szól, nem a pénzről, ezért kinövi a pénzvilág kereteit. Jó lenne vizsgálni például a szociális vonatkozásait, értékelméleti szempontból.
Csak egy példát mondjak. Hogyan változnak bizonyos emberi értékek, mondjuk, az igazság kimondásának megvalósulása, ha egy munkahelyen, szerkesztőségben, tantestületben stb. egészen biztosan van legalább egy besúgó?
Úgyhogy a Gresham törvény meg nincs kellően kiemelve…
„Az előbb azt mondtam neked, hogy felállítottuk a sátrakat, mire hármat kunkorított a hímtyúk, de azt ne gondold, hogy ez ilyen egyszerű történet; mint mint említettem, egyáltalán nem voltak nálunk sátrak, és levegőből nehéz erényt kovácsolni, ugye; azon felül pedig elsősorban is meg kellett keresnünk Satya nénikéjét, a mi Bözsinket.
Ez nem tűnt kihívásnak.
Három ilyen legény, mint én Sanyi bácsival… Ropi?
- Igen, ez ropi.
- Hehe, én is láttam a Csupasz pisztolyt. Akkor nem kapsz. Tovább… »
