Rájöttem, hogy ez a fontos munkám nem olvasható a neten.
Keresem, keresem: nincs meg.
Úgyhogy most felrakom, hogy legalább itt.
Általában nem foglalkozom színpaddal, de ebben volt egy koncepcióm. Kétszereplűs kamaradarabot képzeltem el, Plantus, “a” férfi, Planéta, “a” nő.
A kar nem szólal meg, beszédét mindvégig jambus jel (titá titá) helyettesíti. (A szöveget shakespeare-i blank verse-ben írtam.)
Az egész darab lényege a sajátos színpadi kommunikáció. Plantus nem hallja Planétát, de hallja a kart, és reflektál mondataira. Planéta hallja Plantust, de nem hallja a kart. A nézők nem hallják a kart, de hallják Plantus és Planétát.
Elmélyülést kívánok.
