Amiből egyre kevesebb van, az az idő.
Mert rohanunk: mindegy, hová – nehezen határozzuk el, hogy részt vegyünk még ebben vagy amabban. A főnökünk is egyre többet követel, lehet, hogy még kevesebb pénzért – neki is, nekünk is még többet kell teljesítenünk, hogy az a kevés is meglegyen. Mire szánjuk, mire használjuk el azt a kevés, még meglevő időt, azt a kis ránk száradt maradékot? Ez a legnagyobb, legjelentősebb kérdéssé nőtte ki magát mára. Mert nem mindegy, hogy azt a keveset hogy tékozoljuk el. Ebben érezzük, ebben a tékozlásban, hogy: ember maradtunk, ez a kis tékozlás még a miénk. És nincs nyomasztóbb, mint hogy egyre kevesebb tékozolni valónk maradt.
(Nem a pénz kevés: mert az idő pénz. Több munkát, másodállást, házi feladatot, kiegészítő tevékenységet vállalunk. Időfaló aktakupacot, excel táblát, dokumentumot, javítást, kalkulációt, projekttervet. Fenn akarjuk tartani a korábbi látszatát: azt, hogy ugyanúgy megy, mint azelőtt. De az idő kiszalad a markunkból, ujjaink közül a tengerpart fövenyhomokja.)
Nincs más, mint hogy: ki kell, és ki lehet lépni. Első lépés: kilépni a közművek alól. A legfájóbb: az elektromosság, de hamarosan felismered, hogy számodra melyek a legfájóbb veszteségek. Számomra nem a világítás, hanem az internet, a kommunikáció hiánya. Hol van a közelben net-kávéház? Hol van számítógép? Aztán: melyek a mellőzhetetlen konyhai gépek? Létezik automata mosógép nélkül nagymosás? Lehet áramot fejleszteni – közmű nélkül? Új perspektívát nyitunk a fenntarthatóság felé, ha végiggondoljuk közművekről leválasztott otthonunk jövőjét.
Ott van a víz. A napi vízfogyasztás az USA-ban csaknem napi hatszáz, Németországban csaknem napi 220, Angliában napi 150 liter a Data 360 adatai szerint. Etiópia, Haiti, Mozambik, Uganda – napi néhány liter. Hol van a közeledben víz közmű (artézi kút)? Lehet, hogy számodra is elég napi húsz liter, ami reggelente két marmonkannával elhozható a közkútról? Milyen egyéb vízforrásaid vannak (ciszterna, esővíz, kerti kút)? Ezek a nagy kérdések. Az USA-ban kiszabták az első börtönbüntetést esővíz gyűjtésért. Mit vállalunk? Ha ki tudunk lépni a fizetési kényszer rabságából, csak a szerzetesek életrendje marad.
Lehet, hogy szerzetesnek lenni: nem más, mint elutasítani a társadalom ránk rakott kényszereit? (Gyűrűk ura szótár: félszerzet. A hobbitokat nevezik így, akik föld alatti üregekben élnek:)
