A víz alatti város

Részlet az Első Magyar Részvény Serfőződe c. munkából
Bővebb mustra az Irodalmi jelen februári számában!!!)

"Mielőtt a fotográfus masinája elé állt volna, Sekrestyés "Ördög" Mihály megállt a télen–nyáron konyhaként szolgáló, ám valamilyen okból mégis nyári konyhának nevezett épülettoldalék közepén, melyet afféle kitüremkedésként, kaptárszerű alkalmatosságként tapasztottak a köznyelvben nemes egyszerűséggel Sár utcaként emlegetett közterületre kacsingató házhoz (talán azért, mert másutt már köves járdák épültek a külső Üllői út környékén); megtorpant szinte, mégpedig szinte mértani pontossággal a valószínűtlen módon "Meteor" nevet viselő, mennyezetről széles girlandokban aláereszkedő légyfogó papír alatt, mintha az valami természetfeletti módon őt imagát s rögzítené, pontosan azon a ponton, ahonnan a padlásfeljáró ajtaja, amely afféle falba épített gardróbként is szolgált ebben a praktikus és leleményes ötleteket ügyesen megvalósító, kispesti háztartásban, a lehető legcélirányosabban volt megközelíthető. Az ajtó érdekessége, sőt kuriózuma, hogy nem a föld színén nyílt, amint az ajtótól nagy általánosságban elvárható lehetne, hanem attól körülbelül fél méternyi magasságban – már ahogyan az épület szerkezeti adottságai, vagyis a nyári konyha és a ház közötti szinteltolódás ezt kiadták. A padlásfeljáró alatt ugyanis kisebbfajta pince, vagy inkább krumpli és zöldség tárolására alkalmas verem alakíttatott ki. Sekrestyésék ezért a magasban nyíló ajtó elé kis sámlit, egyfajta fellépő alkalmatosságot helyeztek, hogy a padlásra való feljutást megkönnyítsék. Ez az igény pedig gyakran merült fel Sekrestyés "Ördög" Mihály háztartásában, mivel azon túl, hogy a padláson hagymát, diót tartottak, a padlásfeljáró – egyéb helyiség erre nem lévén kinevezve – kamraként is szolgált, ahol a meredek padláslétra alját és a szomszédos falat is uraló stelázsi közeit megtöltő lekvárok és kompótok társaságában kényelmesen megfért a durva szövetű vászonba töltött bab, mák, valamint a rúdról alácsüggő kolbász, füstölt comb és egyéb "disznóságok". Mihály pontosan tudatában volt annak – hiszen ő helyezte itt el –, hogy eme stelázsi egyik alsó polcán, a nagyobbacska üvegek biztos fedezékében bujkál az a parafával gondosan bezárt, féllitres üvegecske is, mely birtoklásáért komoly harcok folytak az egyébként békés háztartásban. E harcok következtében az üvegecske pozíciója gyakorta változott – attól függően, hogy éppen Sekrestyés, vagy leánykorában Kázel Rozália nevet viselő házastársa birtokolja-e az üveg fölötti rendelkezés de facto jogát, éppen úgy, mint komoly csatamezőkön egy-egy stratégiailag kedvező fekvésű magaslat vagy lövegállás birtoklásáért folyik végsőkig elkeseredett küzdelem.

Sekrestyés – szégyen, nem szégyen – keményre vasalt, hosszú szárú alsóban, vagyis "gatyában" és fehér alsóingben feszített; férfias ábrázata úgy tündökölt azon a vasárnap délelőttön, mintha a felismerés magnéziumfényében ragyogna." (Papramorgő)