Na, még egy idevágó passzus: "A tévében egy író kreatív írást tanít, arra oktatja a nézőket, hogyan kell verset, regényt, drámát vagy novellát írni. Az író, akinek tömlő-szerű orra van, elmagyarázta, hogy célszerű az olvasót egyből meglepni ritka vagy sosem hallott szavak bennfentes használatával, például ‘A Gerecsén már lehullott a hó’, vagy ‘A csónak hasa alatt halkan kluttyogott a nádas vize’, mert az ilyesmi imponál az olvasónak: kisemberszerűségi érzése támad, sőt, szégyenérzete, amiért nem ismer vagy nem használ ilyen szavakat. Ezeket mondta a tömlőorrú. A jó író az olvasónak ezt a szégyenkzését, ezt a rossz lelkiismeretét használja ki, amikor lerohanja és fölényesen átvesz a nyelvérzéke fölötti irányítást." Ezek után persze – elmélet gyakorlatban – az irodai üdvöske, "Retikül" novellát ír, és kirakja a faliújságra. A novella ezzel a mondattal kezdődik: "A Perecse alatti nádasban halkan muttyogott egy compó." (Bővebben: Szőcs Géza: Limpopo)
Ezek után elhatároztam, hogy blogomon (kreatív írás tanfolyamot fogok indítani / szigorúan megtiltom magamnak, hogy írásművészetet oktassak). Ezért a következő hetekben írásművészettel kapcsolatos bejegyzések (nem) lesznek itt olvashatók. Elvégre (jól tudom / elképzelésem sincs arról, hogy) mit jelent az ALKOTÓ FELELŐSSÉGTUDAT
, és hogy mire kötelez mindez.