"Tehát: nincs jobboldali magyar irodalom, nincs baloldali magyar irodalom. Az egyetlen új magyar irodalom szerves folytatója a múlt egyetlen magyar irodalmának. Van azonban két csoport, melynek tagjai írással keresik és néha találják is kenyerüket, s ezek közül az egyik csoport a jobboldali, a másik csoport a baloldali címke védelme alá helyezi magát. Az egyik az alkalmi hondörgedelmek, a minden gyomorban ott korgó irredenta szokványok, a turán-keresztényi böffentyűk kimérője kicsinyben és nagyban. Ezek rendesen társaságokba egysülnek, melyeket irodalminak neveznek. Ismertető jeleik: az akasztófát bitónak, a hóhért bakónak s Herczeg Ferencet nagy írónak mondják. Ezeknek a létezési ürügye az, hogy jobboldaliak. A másik csoport az exportgyönyörűségek udvari, sőt utcai szállítói, az úgynevezett nemzetközi irodalom (nem világirodalom!) konfekciósai, a hollywoodi esztétika tőzsdebizományosai. Ismertetőjelük kedvenc mondásuk: nincs agár, nincs vizsla, nincs dakszli, nincs kuvasz, csak Kutya van, nagy K-val, nincs francia, nincs olasz, nincs zsidó, nincs magyar, csak Ember van, hasonló E-vel. Ezek azért lehetnek, mert baloldaliak. Ez a két csoport tényleg megvan. De ez jelenthet kettészakadt üzletet, megrepedt szatócsot, széthasadt áruházat, de semmi esetre sem jelenthet kettészakdt magyar irodalmat."
Szabó Dezső: A kettészakadt magyar irodalom (1927)
