Kreatív írás 2.
Végre alkalmat találok erre a néhány apró-cseprő fontosságra is.
Három Dosztojevszkij-felütés:
"November végén, egy olvadásos napon, reggel kilenc órakor, a Pétervár-Varsó vasútvonalon teljes gőzzel közledett a vonat Pétervár felé." (A félkegyelmű)
Mit tudunk meg? Azt, hogy arrafelé novemberben hó van; és hogy lehetne ennél jobban jellemezni Északot? De nem is azt állítja, hogy itt ilyenkor már hó van,, vagy: "fehérbe öltözött a táj" (ez a műkedvelők előadásmódja). Azt mondja, hogy egy "olvadásos napon", vagyis az általánost az egyedin keresztül tette megfoghatóvá.
(Általános és egyedi szakirodalom: Arisztotelész, Poétika – persze).
Az egyedi az egyik kulcsszó, ha felütésről beszélünk.
Mirét fontos említeni a "kilenc órát" és a "teljes gőzzelt"? Nem mindegy, hogyan megy az a vonat?
Nem!!!
A szituáció teljes egészében megjelenik az alkotó előtt (írja Kosztolányi), a szerző mindent tud a helyiségről, ahová hőse belép; majd önkényesen jeleníti meg a fontosabb vonatkozásokat, részleteket, elhallgatja a többit. Én jobban szeretek a mondat felől közelíteni, nem érdekel az író fantáziája (csak a sajátom). Dosztojevszkij mondata felesleges információkat tartalmaz az egyedivé kalapálás érdekében.
Nézzünk két további példát:
"Most, amikor hozáfogok azoknak az oly különös eseményeknek a leírásához, amelyek nemrégen a mi mindaddig teljesen jelentéktelen városunkban történtek, gyakorlatlanságom miat kénytelen vagyok egy kissé messziről kezdeni, nevezetesen a tehetséges és nagyra becsült Sztyepan Trofimovics Verhovenszkij életrajzának néhány részletével." (Ördögök)
Miért különös? Miért jelentéktelen? Miért gyakorlatlan?
"Most, hogy belefogok hősömnek, Alekszej Fjodorovics Karamazovnak életrajzába, egy kissé zavarban vagyok." (A Keramazov testvérek)
Miért van zavarban?
A felütés tehát: egyedi talány; mint a Szfinx kérdése; míg arra az emberi életút maga a helyes válasz, erre a talányre "a regény egésze" (de lehet, hogy ez már idealizmus.)
