Félig dúdolva

Én múlandó vagyok
mondta a lány a tengernek
jaj mit tegyek
te örökkévaló vagy

Én átlátszó vagyok akár te
mondta a lány az ablaknak
jaj mit tegyek
átlát mindenki szivemen

Én kinyílok akár te
mondta a lány az ajtónak
jaj mit tegyek
belém nyilall a napfény

Én egészen kicsi vagyok
mondta a lány a napnak
jaj mit tegyek
te nagy vagy óriás vagy

Én ostoba vagyok
mondta a lány a bölcsnek
jaj mit tegyek
mindenki bölcs csak én nem.

 
A kutyát láncra verték

A kutyát láncra verték a kerítéskaróhoz.
Kenyérért ugatott az arrahaladókhoz.

Elmentek párosával leányok és legények,
egymás nyakát ölelve, vidáman mendegéltek.

Vidámak voltak mind, fiatalok, falánkok,
majszoltak fehér kiflit a legények, a lányok,

dobtak vállukon át a kutyának, hamis
Mosollyal: no egyél, jut is, meg marad is.

És mire a kutya fölfalta mind a kiflivéget,
már lagzit ültek a lányokkal a legények.

A kenyér közös polcon. Egy jószág, egy akol.
A kerítésnél új kutya csahol.

 

Rab Zsuzsa fordításai

 

(Illusztráció: forrás)

A fölösleges fájdalmak kora

 

Ó, akinek ellensége nincs,
ragyogva kóborol…
Az új világ érc-kapuján
őzpata-szivem dobol.

Azt mondják: jól van, hogy az élet
más életekből táplálkozó.
Ki a világ torkában élsz,
erre ne mondd hogy: jó.

S mondják: a nagyvad joga,
gyöngébb vadat ha levág,
s a fű-illatu vérből
válik vér-ivó világ,

magasabbrendű alkat…
És voltak államok:
vér-ragacsos talpak alá
önként lekushadók,
s voltak mások, merészek,
tűzben leroskadók.

Gengszter marad a gengszter,
lelkének se hódolj soha.
Időnk: a siheder-idő,
a fölösleges fájdalmak kora.

Mondják: nem életképes
az érzékeny gyerek.
De én a fájó földre
már kölyökkorom óta
irtózva figyelek.

Életemért kiállok,
van kenyerem, borom –
ha nem teszem, a nyerget
hátamra rakhatom.

De megtudd, hogy megesznek
ha megtéped husát
a lélek-jegyes létnek,
s harcod is: szolgaság.

S kábított Európa,
hol egyenlő jogot
álmodni minden lélek
egyenlőképp kapott.

Jaj cinkos hallgatásod!
Parázson-vett havad!
Jaj neked Európa:
megetted magadat.

Gengszter marad a gengszter,
szívem, ne hallgasd el soha:
ez a vén siheder-idő
a fölösleges fájdalmak kora.

Én jól tudom, mi fojtogat
bennünket, emberek:
a fölösleges fájdalom
s a fölösleges szeretet.

És jól tudom: a világot
megváltani muszáj,
de kérdezem: mért megváltás
az új világ, ha fáj!

s érdekedben lágyan benyel,
mert nem anyád a mostoha – –
s így lesz a jelen az, ami:
a fölösleges fájdalmak kora.

Ó, akinek ellensége nincs!
De kinek nincs, kinek!
A Nagy Hal szájában állok,
hitetlenül hiszek.

Romolj le rólunk, képmutatás!
Kell immár vallani:
a világot mindenki magának
akarta megváltani!

Megvádolt vérerekben
az eszmények nyoma:
idők-alkotta orcám
villámló rózsafa!

Ó, nem balek az Ember,
dehogy ajánlja fel
sorsát, de nem is hódít
tőrrel, se semmivel:
vérpadra lát a felnőtt
míg jelképet visel.

Gengszter marad a gengszter.
Szerelmet ne hazudj soha.
Meg ne tévesszen az idő:
a fölösleges fájdalmak kora.

 

 

 

(Illusztráció: Bipolar, Dr. Taha Malasi)

A néma generáció

The Silent Generation

Életünk, akár a fénykép, sárgul valahol máshol
valaki más albumában délutánonként az udvaron
Titokban, januári déli szél
Bomlik szét könnyedén a gyümölcsfa hátsó ágain át.

Mi volt az, amit soha nem kellett kimondanunk?
Ki emlékszik rá –
Valami a világ gondjairól,
Valami, amit lerázunk magunkról, mint az esőt
nyílt terepen,
Meggyőződve arról, hogy nem csap le a villám.
Kéz a kézben a megbánással, bal láb a jobb után
Kiadjuk az ördögnek a járandóságát.
Fel és alá járunk a földön,
saját húsunkkal fogunk közt.
Amikor meghalunk, meghalunk. A szél elfújja lábaink nyomát.

 

Gyukics Gábor fordítása

(Illusztráció – a legidősebb ismert barlangfestmény Európában, El Castillo-barlang, Spanyolország, forrás.)

Személyi lap

(részletek)

 

Ajánlás

 

Az adattárak sosem pontosak

sem a szabályos kartotékok

A listák dossziék lajstromok

zörögnek csak és nem beszélnek

 

1.

NEVE?

Teljesen mindegy

Hívhatnak Jánosnak Péternek

Kissnek Nagynak

neved nincs

legfeljebb papírjaid vannak

s azok is olyan egyformák

akár a be nem tartott

emberi normák

ugyanaz a szín forma

még a tinta is ugyanaz

kopott a fontos hivatal

fontos tolla

kopott és ravasz

 

Az arcból alig látszik valami

csak az árnyékok ráncok

A név teljesen mindegy

élünk Károlyok Pálok

egyformán mint a homokon

gyökeret vert akácok

Hárommilliárd rokon

 

3.

SZÜLETETT?

Ekkor és akkor

éjjel nappal virradatkor

hajnalban délelőtt reggel

született vérben szerelemben

született mámorban szennyben

fájdalomban és félelemben

sikongásban és jajban

kimerült diadalban

 

Született foggal körömmel

nyomorékon is örömben

anyjának gyermeke lett

azzal hogy megszületett

 

Született légyen bárhol

nem számít az akárhol

pamlagon árokban ágyban

egyforma vajúdásban

egyforma szenvedésben

ájultan csudaszépen

egyforma akaratban

magában akaratlan

 

Született Aztán vége

Megszünt a nemzedéke

 

4.

ANYJA NEVE?

Ki látja

öltözött violákba

rejtezett gyökerekbe

látszik csak a keresztje

oldala köve lapja

Míg élt is odaadta

nevét is adta másnak

testét is virrasztásnak

mosásnak éjszakának

fehérhasú libáknak

alig valaki tudta

ő Szendrei Piroska

 

Már csak a sírkövén ül

betű csak ott sötétül

s két fia írja néha

papírra kartotékra

nem tudja aki hallja

milyen is volt az arca

nem érzi aki látja

milyen is volt az álma

közömbös minden másnak

akárcsak a halálnak

aki karjába fogta

s nincs Szendrei Piroska

 

Anyja neve?

A szégyen

szorítja torkom térdem

mert oly egyedül ment el

akár a legtöbb ember

 

Papírok őrzik már csak

Adat lett két fiának

 

6.

LAKÁSA?

Néhány kocka

betonból kőből üvegből

örökös lárma kopogás

a felső emeletről

csapódnak ajtók ablakok

kinyithatatlan kőlapok

két szoba fürdőszoba konyha

s álmodozás a csendről

 

Az ajtószám se fontos

mindegy hogy hova térsz be

egyforma lépcsők fordulók

szabályos szövevénye

Mindenütt asszonyok gyerek

és beépített szekrény

holtig se veszed észre

ha máshova tévedtél

az erkély porra nyílik

az ablak esett fákra

és ugyanaz a magnó

és ugyanaz a lárma

 

Lakása?

Nincs

Falak csak

Tömören is nyitottak

Minek néznél be rajta

Minden fal mögött

lapul a magány birodalma

 

 

 

(Illusztráció: Sebastian Guerrini)

 

Цонка Великова (1950)

Отмина дъждът.

Асфалтът издишва

падналите облаци.

Conka Velikova

Elállt az eső.

Leheli ki az aszfalt

a lehullott felhőket.

 

 

 

Венци Дреников (1960)

утринен хлад

кафеварка заредена

за едно кафе

Venci Drenikov

reggeli hűvösség

egy személyre töltött

kávéfőző

 

 

 

Антонина Караламбева (1961)

Запустяла къща.

От комина вместо дим –

бръшлян.

Antonina Karalambeva

Pusztuló ház.

A kéményből füst helyett –

borostyán.

 

 

 

Мая Любенова (1956)

на път за вкъщи

от локва в локва

слънцето

Maja Ljubenova

hazafelé az úton

tócsából tócsába

a nap

 

 

 

Аксиния Михайлова (1963)

В куфара на емигранта

шепа пръст

и корен от роза.

Akszinija Mihajlova

Az emigráns bőröndjében

maréknyi föld

és rózsatő.

 

 

Szondi György fordításai

 

 

 

[Illusztráció: Goldfish Chase Sun Shadow in Water,  Xieyi (寫意畫) stílusú festmény, szerző ismeretlen]

Az ég, a föld

Az ég a föld alá is eltalál
a víz, a jég alá is eltalál
– ahol nincs élet, nincsen ott halál –
s az ég a föld alatt halált talál,
a víz, a jég alatt halált talál,
az ég a föld alól előtalál,
a víz a jég alól előtalál
– ahol nincs élet, nincsen ott halál –
s az ég a föld fölött halált talál,
a víz, a jég fölött halált talál,
az ég az égbe is csak föltalál
– ahol nincs élet, nincsen ott halál –
s az ég az égben halált nem talál,
s az ég az égből már ki nem talál.

 
Csak engedelmet

Vendégmunkásként, ismerős ég
alatt szolgálni köt a hűség.

Hazám enyémnek itt hazudják
ismerős szagú mellékutcák.

Szegődtem volna mindenesnek
az időhöz, de elkergettek,

száműzettem saját jövőmből,
s hogy nem kotródtam el a földről,

kitiltottak hát jogerősen.
Be nem fogad jelenidőm sem.

De én, jövőm, betéve tudlak,
nem hívok hát mentőtanúkat,

perújrafelvételt, kegyelmet
nem kérek én, csak engedelmet:

vendégmunkásként, ismerős ég
alatt szolgálni köt a hűség.

 

 

 

(Illusztráció: Joel Rea)