(1) Elhajlás.
Az utolsó játékért.
(2) A gerincen: felirat.
Könyv céloz a halálra. Arc:
bontogatja a képek rendjét.
(3) Más az ív!
Völgy és domb,
szűkebb körű ég,
keskeny és feszes.
(4) Dante ösvényén.
Barnul a levegő, év.
Feketedik a gyalogút,
séta színe.
(5) Sérült vonal, hideg.
(6) Ne használj írást
ebben a gyűrűben!
(7) Tokjába zár az ütő:
a fej, a szív, a vállak,
és a nyél. Határ: a szem.
(8) Fák, ujjak írásával.
Hó éri, gyűrűzés, az éjszakát.
Háza már az ég.
Hencze Tamásnak
A geometria :
biztos
alapja a
létnek
s mindennek
mi
a létből
kinő –
A háromszög
pont
kör
trapéz
s a
négyzet :
meginditóbb
mint egy szarvasünő.
Nézd :
a kevély
kör
önmagába
megtérő
vonalát
fenn egy
kéz
átszakitja
s az elpattant
vonal
menekülve
a középpont
nyügétől :
kettős
spirálban
fel
az
ég felé tör.
Igy születik
az élet
a mozgás
és
az
értelem.
Nézd :
kezemben
öklömnyi
kristály –
léttelen
kődarab
neked –
nekem :
külön
világ –
tág
horizont –
fényfürdette
merész táj
Mondom
a tengely-
rendszerét :
m o ∞
Buda
1982
február
17-
én
(Illusztráció: Crystals)
A csiga mészhéjat izzad magára.
A teknősbéka erős páncéllal védekezik.
Azonképpen az ember, akár a sün,
örök tüskéket fordít a világnak.
Az ember meg nem közelíthető.
Kemény koponyája takarja titkát,
sohasem láthatsz belé,
még ezer év után is,
ha izzadt kézben csengő ásó
sötét földből kiássa,
hallgatag szörnyű csontmosolya néz
örök titkát soha meg nem mondja.
S a szív – – –
sötét kalitban kis piros madár
dalol, dalol, nem tudni mit akar
csak verdes gyenge szárnya.
Dalol, dalol, de sosem hallja más
és türelmetlen lesz és lázas
és énekel és repked – –
de senki – – semmi – –
és vadabb lesz a hang és sürgetőbb:
sötét a börtön
bordagerendák húsfalak fogják –
fogják a hangot, nem jut ki semmi
semmi a dalból, a lázból
csak valami halk nesz,
tán dobbanás, szárnyverdesés
és aztán csend –
Holdra dalolta magát –
már néma, meg sem mozdul,
sötét kalitban kis piros madár. . .
S íme, amint ő hamvad
hamvad a börtön . . .
a húsfalak mállnak
merednek a bordagerendák
nesztelenül alusznak a földben:
a húsfalak régen szétrágva,
a bőrvakolatnak se híre se hamva
be lehet látni a házba.
De üres, puszta a csontház,
hol van a kis piros madár
hol van dala?
hallgat a csontváz . . .
(Kép)
A Földközépkor ura
az óriás repülő-hüllő:
Pte-ro-szaurusz
bizton hitte
hogy
övé a világ.
Élt
mindenek felett
a levegőben
a fák tetején
sziklák szélein
onnan csapott le
a vizszintre
ahol kész martaléka élő és halott
„Dominans” volt
uralkodó
kellően fejlett aggyal
s így
bekáprázódva térbe és időbe
örökkévalónak méltán hihette magát!
És valóban
a
MEZOZOIKUMBAN
százmillió évig élt
a földön
!
Ám
egyszer csak
az
erők és sugárzások
drótjain rúdjain tenyerein és csókjain
rángatott paskolt pumpált és szivott…
földgolyó
mint annyiszor már
most is uj korszakába surrant
:
VÁLTOZOTT MINDEN
s a
Pte-ro-szaurusz
hontalanná lett
kifogyatkozott önmagából
a föld kiszűrte
még fia-hírmondó sem maradt fenn belőle.
Halkan suttogom:
e m b e r
teremtés ugyanúgy koronája
a HOLOCÉN URA
tündöklő fenség
tiszteld nagyon
tiszteld nagyon apádat
tiszteld nagyon apádat és anyádat
hogy unokáid
legalább
félennyi ideig
szippanthassák az üdítő oxigént
a meglepetések világ színpadán
ezen a földön.
(Illusztráció: Duria Antiquior, Henry De la Beche, geológus festménye, 1830)
Александра Ивойлова (1966)
минават облаци
ту светлина, ту сянка
над гробовете
Alekszandra Ivojlova
felhők vonulnak
hol fény, hol árnyék
a sírok felett
Петя Попова (1968)
топъл вятър
разтваря криле пеперудата
от хартия
Petya Popova
meleg szél
szárnyát bontja
a papírlepke
Дарина Денева (1969)
празна къща
мумия на пеперуда
до мумия на паяк
гръм
всички бързат
освен дъжда
Darina Deneva
kihalt ház
lepke múmiája
póktetem mellett
égzengés
mindenki siet
csak az eső nem
Росица Пиронска (1969)
есенна разпродажба
избирам пуловер
за плашилото
Roszica Pironszka
őszi kiárusítás
pulóvert választok
a madárijesztőnek
Ваня Стефанова (1969)
улични лампи
и аз – от локва
в локва
бунгало за двама
аз и паякът
в другия ъгъл
Vanya Sztefanova
utcai lámpák
én pedig – tócsából
tócsába
kétszemélyes faház
én és a pók
a másik sarokban
Зорница Харизанова (1969)
След бурята
хиляди слънца грейват
в капките дъжд на перваза.
Зимна нощ.
Улично куче лае
по снежен човек.
Zornica Harizanova
A vihar után
ezer nap ragyog
a korlát esőcseppjeiben.
Téli este.
Kóbor kutya ugatja
a hóembert.
Детелина Тихолова (1970)
магнолии
рисувам ги от дни
и не могат да цъфнат
Detelina Tiholova
magnóliák
rajzolom őket mióta
s virágozni nem tudnak
Калин Раймундов (1972)
студено утро
три кучета достигат
до хоризонта
Kalin Rajmundov
didergő reggel
a láthatárig ér el
három kutya
Тони Теллалов (1970)
стръкче по стръкче
разлиства се
гробът на баба
Toni Tellalov
szálról szálra
borul lombba
nagymama sírja
Szondi György fordításai
Egyensúly: világ-madár
kit a sivatagba tiportak
s a szárnyaid lassan megtörtek
s meghaltak külön-külön:
pilótád maga az ének,
artériáid olajágak –
éljen aki először lázadt
hogy nem magunknak repülünk.
Fölhívnak bolygó-mezők,
istentelen, szervetlen rétek,
és nem magunknak repülünk,
de mi halunk meg igazából.
Leránt a föld, lelök az űr,
a fejjel-lefele-világ,
a megfordított csillagváros
hol még a Nagymedve az úr –
hol egyértelmű a halál:
jobb lenne ég-fele zuhanni,
s elbillensz az Ember iránt
hulló szárnyunk: Madaras Mérleg!
Koponyák: fejvárosok,
kézerdők rengetegére
keresztet vet gyönyörű árnyad –
nem magunknak repülünk.
Halál-málhásan égbe juss,
delelj a Szerelem Csillagánál,
tudod: elfogy az olaj –
megfizetsz szárnyaidért.
Áhítjuk csillagok porát,
magasságban hiszünk s magunkban.
Kitárt karú gyerekkorunkban
berregve játszunk repülőt,
s a fölmálházó hatalom
ha arcrabuktat: elhinnéd-e
hogy a porban élt a szabadság,
hogy a föld: csillagok pora!
Számumok: homok-hajók
immár átúsznak fölötted,
kvarc-aljuk fehérre sikál,
márkátlan csontvázzá. Szabad vagy.
Éljen a megfeszített fény,
éljenek a lerágott tollak
akik mozogva haldokolnak,
s a kitárt karú szeretők.
Ki a porban is repülsz:
Te vagy a Madaras Mérleg.
Birtokod: a halott esélyek,
tiéd a letaposott ég.
(Illusztráció: The Lazarus Bird, John Howley)
