Egyensúly: világ-madár
kit a sivatagba tiportak
s a szárnyaid lassan megtörtek
s meghaltak külön-külön:

pilótád maga az ének,
artériáid olajágak –
éljen aki először lázadt
hogy nem magunknak repülünk.

Fölhívnak bolygó-mezők,
istentelen, szervetlen rétek,
és nem magunknak repülünk,
de mi halunk meg igazából.

Leránt a föld, lelök az űr,
a fejjel-lefele-világ,
a megfordított csillagváros
hol még a Nagymedve az úr –

hol egyértelmű a halál:
jobb lenne ég-fele zuhanni,
s elbillensz az Ember iránt
hulló szárnyunk: Madaras Mérleg!

Koponyák: fejvárosok,
kézerdők rengetegére
keresztet vet gyönyörű árnyad –
nem magunknak repülünk.

Halál-málhásan égbe juss,
delelj a Szerelem Csillagánál,
tudod: elfogy az olaj –
megfizetsz szárnyaidért.

Áhítjuk csillagok porát,
magasságban hiszünk s magunkban.
Kitárt karú gyerekkorunkban
berregve játszunk repülőt,

s a fölmálházó hatalom
ha arcrabuktat: elhinnéd-e
hogy a porban élt a szabadság,
hogy a föld: csillagok pora!

Számumok: homok-hajók
immár átúsznak fölötted,
kvarc-aljuk fehérre sikál,
márkátlan csontvázzá. Szabad vagy.

Éljen a megfeszített fény,
éljenek a lerágott tollak
akik mozogva haldokolnak,
s a kitárt karú szeretők.

Ki a porban is repülsz:
Te vagy a Madaras Mérleg.
Birtokod: a halott esélyek,
tiéd a letaposott ég.

 

 

(Illusztráció: The Lazarus Bird, John Howley)