Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) a kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei, prózái, műfordításai és gyerekversei megjelentek a Hídban, a KULTeren, A szem online folyóiratban, az Irodalmi Jelenben, a győri Műhelyben, a Versumban, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban, a Zempléni Múzsában, a Parnasszusban, valamint más lapokban, portálokon és antológiákban, de elsősorban a Napútban. Angolul is alkot és publikál, fordít románból, németből, angolból. Rendszeresen jelennek meg tanulmányai és recenziói filozófiai folyóiratokban (Többlet, Erdélyi Múzeum). Magi és Milla című drámája 2019-ben elnyerte a Napút nívódíját. Kolozsváron él.

Sorin Gherguț: tizenegyes

(részlet a Jegyzetekből)

Hívnak, hogy rúgjak egy tizenegyest. Egy autó elvisz a reptérre. A repülőgépen megzsibbadva ülök és nem is tudom mennyit tartott a repülés – 2-3 óra? 4? több? – egy másik autó vesz fel, hogy elvigyen a stadionhoz. Amíg megyünk, beöltözöm, hogy időt nyerjek – cipő és rövidnadrág – maradok abban a trikóban, amelyik már reggel óta rajtam van, az ing alatt. Amikor megérkezek, a pálya üres, a nézők elmentek. Amikor épp azon gondolkodom, mit lehetne csinálni, látom, hogy jön a kapus valahonnan a kapu mögül, cigivel a kezében, még szív egy slukkot, aztán eldobja. Tudom, hogyan kell tizenegyest rúgni. Erősen, vinklibe, a kapusnak semmi esélye. Régóta nem értem labdához, de nem kellene gondot okozzon. Tényleg, hol lehet a labda? Itt van, az egyik kispad alatt volt. Odamegyek, de barátom, ez olyan, mint a Múlhatatlan ifjúságnak ifjúsága című mesében. Ahányat csak lépek, úgy megy is el az erőm mindig. Amikor odaérek a kispadhoz, alig lélegzem, le kell ülnöm.

Száva Csanád fordítása

https://www.lyrikline.org/en/poems/penalti-10600

Sorin Gherguț 1973-ban született Bukarestben. Költő, műfordító. A Marfă (Áru) című antológiában olyan szerzők társaságában jelentetett meg verseket mint Svetlana Cârstean, Cezar Paul-Bădescu, Răzvan Rădulescu, T.O. Bobe. Kötetei: Time Out (Editura Timpul, Iași, 1998), Orice. uverturi și reziduuri (Bármi, nyitányok és hulladékok) (Editura Pandora M, București, 2011), Trei (Három) (Editura Vellant, 2016.) Verseit cseh, svéd, török nyelvre is lefordították, német fordítója Eva Wemme. William Burroughs, Charles Bukowski, Paul Auster és Bob Dylan Tarantulájának fordítója.

Illusztráció: Paul Klee

Chimamanda Ngozi Adichie: Meghaltunk, miközben szabadságunk szétégett

 

Ülök
Itt, ahol hamu száll a levegőben
Itt, ahol a gyerekeket hagyják sírni
Itt, ahol éhezés kopogtat az ajtódon
Itt, ahol a betegség uralkodik
Itt, ahol vörösek az utcák.

Elképzelem
Ahogy szivárvány locsolja a fagyit
Ahogy visszhangzik a kacagás
Ahogy déligyümölcsök kerülnek a kosárba
Ahogy anyukák színes ruhákat lengetnek
Ahogy újszülöttnek örül egy szerelmespár.

Látok
Minden repesz okozta sérülést a kavicsok között
Minden katonai erővel végrehajtott rombolást
Minden megerőszakolt falusi lányt
Minden szolgálatból kilépett papot
Minden téglák között rothadó hullát.

Álmodom
Arról, hogy van valahol egy Szabadság Földje
Arról, hogy fiatal fiúk hazatérnek
Arról, hogy szenvedélyes írás kerül papírra
Arról, hogy káprázatos egy menyegző
Arról, hogy lehetnek reménnyel és varázslattal teli boldog arcok.

Hallom
Azt a megbabonázó robbanást
Azt a pillanatnyi zajt a homokot fújó ellenszélben
Azt a zúgást, ami az ellenségtől hallatszik
Azt a rikoltozást, a fákon levő rigókét
Azt az utolsó sóhajt, amit egy ember kilehel.

Száva Csanád fordítása

 

Chimamanda Ngozi Adichie 1977-ben született a nigériai Enugu-ban. Novellát, regényt, verset ír, legfontosabb könyve az Americanah (2013).  Half of a Yellow Sun című regénye 2006-ban jelent meg, a Dear Ijeawele, or a Feminist Manifesto in Fifteen Suggestions 2017-ben. Nigériában és az USA-ban él. Írásait eddig tizenhárom nyelvre fordították le.

Sorin Gherguț: (extremolo)

ne mosolyogj rá senkire, ha csak nem minden ruhádat adnád érte

hanem a bőrödet

képmutató nyugati akarsz lenni?

 

ne mosolyogj rá senkire, ha csak nem minden ruhádat adnád

nem az inged, hanem a bőrödet

és húsodat és csontodat érte.

 

don’t be kind

ne légy kedves, ha nem tudsz nagylelkű lenni,

ne légy nagylelkű, ha a nagylelkűségednek megvannak a határai/ha nem tudsz egész végig nagylelkű lenni

ne adj semmit, ha nem tudsz mindent odaadni

 

(van egy Pantelimon Romanov-szöveg erről, az Elbeszélések egy szamovárból című gyűjteményes kötetből, amiről M. C. beszélt az írócsoportunknak.

Orosz katonák egy faluba érkeznek, ahol a hagyomány szerint a lakosok mindent oda kell ajándékozzanak, annak aki bármit megkíván…)

 

ne nyújts ujjat, ha nem tudod odaadni az egész kezed, (vagy csonkját)

hogy teljes ember maradj

ne adj egy szál cigit, ha nem mondasz le az egész csomagról

a feles mércék undort keltenek

ne légy gúnyos, ha nem állsz készen hogy ököllel üss, ágyúval lőj, vért onts

 

filozófiai költeményeket kezdtem el írni (Blaga román két világháború közötti író és filozófussal).

 

I had a vision. Amivel mit is csináltam? Mi új van vele kapcsolatban?

 

Anyway, másvalami:

 

Viselkedj emberként a farkassal és farkasa leszel az embernek..

a másik arcod nem a tiéd, hanem ősapáink ősapáié.

 

ne lopj el egy tojást, ha nem vagy képes arra, hogy nem egy tyúkot, nem egy marhát, hanem az egész csordát, a teljes állatállományt.

 

ne állj az utamba, ha nem vagy képes rá, hogy eggyé válj velem

ne állj odébb, ha nem vagy képes, hogy teljesen eltűnj (eggyé válj senkivel)

 

a történet:

 

a faluba érkezve az orosz katonák megállapítják

hogy bármit rögtön megkaphatnak

elég csak annyit mondani, hogy kívánják

így kapnak szőnyegeket, lajbikat

fokozatosan oda kerül a helyzet, hogy a katonák

kerítés nélkül hagyják szerencsétlen embereket

éhesen és mezítlenül

a folytatás a könyvben van.

találjátok meg

(és kérek belőle egy másolatot

kérem, ebből egy másolatot)

 

*          *          *

 

Son, melyik a the next best (fuckin) thing

az igazság után? Az önkényesség, apa

 

(mondta egy doki egy másiknak egyszer)

 

son, melyik a the best next fuckin’ thing

a szerelem után? az igazság után?

 

  1. a) jönni, látni. jönni, látni, győzni
  2. b) hogy lássam Velencét oszt elhunyni

 

son, melyik a the best next fuckin thing

a lét után? az idő? – a lehetséges, lehet.

Száva Csanád fordításai

 

 

A vershez hangfelvétel is tartozik:
Sorin Gherguț 1973-ban született Bukarestben. Költő, műfordító. A Marfă (Áru) című antológiában olyan szerzők társaságában jelentetett meg verseket mint Svetlana Cârstean, Cezar Paul-Bădescu, Răzvan Rădulescu, T.O. Bobe. Kötetei: Time Out (Editura Timpul, Iași, 1998), Orice. uverturi și reziduuri (Bármi, nyitányok és hulladékok) (Editura Pandora M, București, 2011), Trei (Három) (Editura Vellant, 2016.) Verseit cseh, svéd, török nyelvre is lefordították, német fordítója Eva Wemme. William Burroughs, Charles Bukowski, Paul Auster és Bob Dylan Tarantulájának fordítója.

Ioana Tătărușanu költeményei

 

Lehetetlen klónozás

 

Istenem, egy olyan világra hoztál, amelyik az imádság új módozatait találja ki
hogy elérjen téged. A normatíva-rendszer, az előírások, a szigorú reggeli zabkása tejjel,
és a jól teljesítő talponállós ételek átalakították lelkivilágunkat, rothadt,
puha kopoltyúkkal lélegzünk. Én nem kértem tőled műanyag dobozokat
vagy sztaniolt, a vízen úszó vendéglőket, a felfüggesztést, a felúszás másodpercétől
én egy módszeres elmét kértem, amelyik képes olyanra mint mondjuk a paranormális szövetek, gobelinek
és az édes borok, szerető emberekkel és a csend.
Istenem, ezért vigyél el Bandi bácsi kocsmájához és felejts ott
amíg már összetéveszthető leszek a hellyel, ott van a Bergenbier sátorlap és a cement, hogy higgyen nekem
városra férjhez ment lánya, akinek már gyereke van, és nem engedik be a szülői házba.
Így lehet ez azok után a napok után, amikor lehetnék a felesége, nézd csak milyen nagy lettem, és nem tudok
szinte semmit sem a testi fájdalmakról.  Ökölnyi bogot akarok növeszteni a koponyámban
miután évek múltán jobb kezemet a fejem alatt tartottam és a a balt meg köröttem.
Istenem, ebből az életből csak az örömöt tudom megtanulni, és attól félek ez nem elég.
Úgyhogy változtass át, ne takard el az arcomat, lehetek egy ingázó bakancsa által széttaposott zuzmó.
Fentebb ezt magyaráztam, hogy megelégedek a vidéki élettel. Vagy változtass egy magas üveg-tömbházzá
amelyet a titkárnők körömágyukkal fényeznek, vagy egy dísznövénnyé, amit senki sem vesz észre,
egy magányos hegyi kastély párás kovácsoltvas szerkezeteivé, vagy valami bőrének egy darabkájává
Istenem, vagy mindent vagy semmit, mert fáradozok. Csak itt ne hagyj, ahol mindenki
különböző nyelveken imádkozik, különböző egyházmegyékben más-más kiáltások és biztatások – mert én itt
tudok csak örülni, és ez sohasem elég.

 

Gyógyír egyszerű embereknek

 

el akarom hinni neked, amikor azt mondod,
egyetlen csupor levendulatea
ellazítja az izmokat, és lassan elaltat.
ma már tudom
hogy örökre elveszítettem az állásomat,
az elköteleződés és az öröm nem elég, hogy fenntartsa
az elmét, amely elszántan foglalkozik
a nagysággal.

aki vár rám, aki vadászik rám,
az lássa el a szívet vérrel és a lábat vízzel,
karmaimtól kapjon el a szárazon,
hasznavehetőségem csöpögjön minden testnyíláson,
aztán egy ököl ragadjon meg.

el akarom hinni neked, ha azt mondod,
hogy nincsen vége napjainknak,
és ha még nem jött el az éjszaka
íme a bölcsődalom.
szerveim ragyognak a sötétben,
a holddal, félholddal, és a csillagokkal
egy újszülött szobájának falán.

hosszú ujjak
hívnak, és megmutatják
az ágyat, amelyben nap mint nap
fáradt nők sarkukat érintik,
együtt szépítkeznek és elszárad virágokkal,
érintik arcukat,
gyönge fény mellett teát forralnak,
nedves zsebkendővel ápolják a párjukat
kikerülve a betegség gödreit.

a város melletti erdőben jártunk,
a tüzek megnyugtatták a gyökerekben levő emlékeket.

 

Ifjúkori végrendelet

A fiatalon elhunyt költők életrajza
egy sor lehetőségről beszél a pályájukkal kapcsolatban.
Ha a családtörténet mellettem szól,
pár évet könnyen meg lehet menteni,
és lemondások meg viszályok között vígan hajtok előre.

Anyám felől marad egy bejelentett öngyilkosság bátorsága,
a maga szomorú kegyességével, szemüveg és kopaszság,
amit sosem magyarázott meg senki, úgyhogy
egyedül kapargatom össze a történetet, ahogy román falvakon kelek át autóban ülve,
az utcákon iskoláslányok és nénik járnak, és nem tudnál különbséget tenni közöttük,
és temetők az oldalban – egy olyan kartográfiai struktúra,
egy földi út- és hídszerkezet, amely alatt
műanyag szegfűkoszorúk a tisztaság és erényesség illatát árasztják.
Főként ott van ez, ahol egy igazhívők által kitöltött lista az örökkévalóság
bizonyságát ígéri, ami pedig a többieket illeti, szánhatjuk szegényeket.

Apám felől kapom az egyke vidámságát,
és számos lehetőséget az életben, ami halhatatlanná tehet egy férfit.
És a szerelmet, amelyik nem létezett mielőtt fel nem találta volna –
ő az a lélekkel telt agyagmadár, amelyiken keresztül a gyerekek megérthették Jézust,
de ugyanakkor egy pokoli és prófétai kürt, amelyik őrzi nyugtalanságomat nap nap után.
Az ő rendszereiben nem hallani halálról,
az iskolában arra neveli a gyerekeket, hogy hasonlóan viselkedjenek mint ő,
a gyerekek meg csak felfognak valamit boldogan bólogatva.

De ha eljön a halál, részvételésekről és előzményekről kérdezi őket
végtagjaikat simogatva. A gyerekek a nyelvükkel vetnek keresztet,
és újjal mutogatnak az apára.

Az életet kaphatjuk is, és mehet így nagyapától és nagyanyától.
Ott, lám, egy römitábla, szélüknél megsárgult figurákkal –
csak a temetési terítők maradtak fehérek.
Ezeket minden hónapban előveszik és ismét összefogják, hogy ne lepje be a por. Egy csendes szertatás,
csiklandozza, forgatja, kimossa a gyomrom ezt, és minden héten
egy újabb, ráncos, fekete foltos nehézséget vállra emelhetek.
Papírtasakba csomagolva, ezek a történetek, amiket elmeséltek,
avasodó terhekké válnak, menedéket találok bennük mint egy kápolnácskában,
kétségbeesve keresve a forrásokat.

Száva Csanád fordításai

 

Ioana Tătărușanu jelenleg egyetemi hallgató a Bukaresti Egyetem filológia szakán. Korábban az Alecart irodalmi folyóirat főszerkesztője, több jelentős költészeti fesztiválon vett részt, mint például: Poets is Transylvania, Poezia e la Bistrița. Jelenleg a Poesis International folyóirat és a Poetic Stand online folyóirat szerkesztője.

 

Ruxandra Novac költeményei

32 vaterland

A szegélynél a Hold fekete, majd kék csíkokra szeleteli a testet, vad energiák gyűlnek, és nyomják a mellkast, egy fémszalag és az éjszaka elvisz, elszállít egy ismeretlen melegfront felé.

Ki leszel holnap? Hogy jössz ki innen? Mint egy bizonytalankodó tinédzser, egy még egyensúlyban lévő ritkuló forma, egy kis ékszer gyöngyökkel? Vajon hogy jössz ki majd innen?

Most a test kitölti a teret, felemészti. Emlékszem még a bükki kis fürdőre, valamikor tinédzseréveimben, enyhe vágások a csuklón, minden, amit csak tudtam csinálni, amikor egyedül voltam, és a koncentrálás egyetlen módja. Semmi szilárd a szobán kívül. A kép, a hang szigorú, éles, nem ér el már hozzám.

Emlékszem, ahogy vörös lett lassan az ég a motorháztető fölött, amikor csak mi magunk utaztunk, vaterland egyetlen jó emléke, amikor hallgatott, és bármit is csinált, hátul maradt, és a körvonalak elmosódtak, csak annyit tudok, hogy majd egy alkalommal találkozunk.

A többi emlék a dupla emberekről és a blokkolásról, azok el fognak tűnni. Fiziológia lesz, ahogy már elkezdett az lenni, idővel szétválasztom ami az ő része és visszaadom.

33 mutterland

Mikor aláaknázták a szemközti épületet arra gondoltam, hogy igazából feloldották, pár óra alatt eltűnt, lehet, hogy pár perc alatt, már nem tudom, ott maradtam amíg vége volt, bénultan az autók között, valahogy bársonyos volt a szakító erő, mint valamelyik azok közül a bizonyos túlhevülési pontok közül amelyek akkor jelennek meg amikor álom plusz valóság stb.

Akkor valami vibrálás van, nevezzük energiának és hőnek, éppen azért mert hevülés zajlik, mint egy motorban vagy egy terepjáróban a mezőben, ahogy mindent szétzúz, a mellkasba csapva, egy fordított, savas bevágás.

Mikor megkérdeztem, mi történt velem csak annyit mondott, hogy beteges voltam, és túl kicsi, amiből azt lehetne érteni,m hogy szükségem volt erre a hőhatásra, egész életemben szükségem lesz rá, hibáztam amikor elektromosságról beszéltem, igazából hő az, amelyik szakít, mint amikor kibontasz egy régen becsomagolt holmit, ahogy azt régebben csináltam, ahogy egy öngyújtót simogatsz egy tartály mellett, ahogy kijössz dülöngélve egy házból amely elevenen felfalna téged.

Amikor megszólalt az a hang, amelyiket nem bírok,  amelyik az enyém, az igazi hang, amely hibásan körvonalaz, amelyik ellen csak gyors lehetsz, pontos és szelíd.

Amíg kialakul valami, a fájdalom kell működjön, lefektessen határokat, elektromosan kijelölt pontok, mint valami erőszakos nyájnak.

Azt hittem, hogy a fájdalom, vagyis az elektromosság minden, de ellene kell hasson a hő, minden pontosan működik, ez egy Battlefield, indigó és fúzió.

Amikor megkérdeztem mi van velem, valamiféle lapos történet ugrott elő, hideg, mint a kígyók, de lehetett volna igazából most is, amikor nem bír hozzám érni, a kezei hamisan szilárdak és megfagynak.

Emberként akartam rá gondolni, de maga az élet, menthetetlen.

Rá akartam gondolni és kijönne egy mozdulatlanság pár napig, ott, a repülőgépeken és vonatokon, egy vérfoltos ajtóval a végén.

Egy tojás, amelyikbe kést döfsz. Ugyanezt mondják a koponyatetőről. Felnőtteknél ez egy hirtelen kapott fegyver lehet, pár napos mozdulatlanság után, ami egy küszöbön zajlik, még egy kudarc, még egy sikertelen kiugrás. Aztán ismét alávetve, szétszedve egy baleset, érzelmi működésképtelenség. Fantom-halak telepe és egy darab szakadt háló a vízben.

10

 

A város kisugározza, szétszórja a fényt, az erdő elér a tengerig.
Eldöntöttük, hogy mi az, ami közös bennünk:

önutálat
állatok
szőke haj, undorítóan elszineződve
az út menti görbeségek
az utak igazából, a savval mosott, a bőrrel fedett utak
azok a hónapok, amikor eltűnik
a hasznos szerkezetek, mert elvisznek, messze
és otthagyjuk, majd szétrozsdáznak.

Felnőtté válásom után pár évvel, megértettem, hogy lesz nekünk
mindig is egy modern érzékenységünk,
mint tárgyak, amelyek összeütköznek és eggyé válnak,
bőrük annyira áteresztő.

Száva Csanád fordítása

Ruxandra Novac 1980-ban született Fogarason, a Bukaresti Egyetemen hallgatott filológiát. Első kötete 2003-ban jelent meg ecograffiti. poeme pedagogicesteaguri pe turnuri (ökograffiti, tanköltemények. lobogók a tornyokon) címmel. Második kötete Alwarda címmel 2020-ban jelent meg. Németországban él.

 

 

 

 

Andrei Doboș: Szonett

Semmi, semmi szeretet és megpöccintem ezt a csonk virágot és némán lehull.
Későn majd, az őszi napon, az éjfél felé fordítom az arcom,
a termékeny dombok felé, ahol a napnyugta fényei kigyújtják a kert árnyait,
ahol a szüleink és az  ősök megtalálják a gyerekkorukat,
amely föld fáradalmai a nyomorúságosak és a szentek.
Semmi, semmi szeretet csak a parasztélet és békesség álma.
Magamba fordulva a föld moraja vagyok,
gyökerek rezgése és a város utcáin szétszórt darabkák.
Fataróként, a cipőm tele van földdel, ahogy megyek a szájam is tele van földdel.
Készen állok a nagy változásra itt vannak a fazekak és a csuprok, a zuzmók és az élősködők.
Az álmaidnak formalin- és sötétség-szaga van.
Utoljára jövök el hozzád,
hogy a melledre lapítsam fülemet, szeretet nélkül,
és hogy hallgassam még egy kicsit onnan bentről a tengert.

Száva Csanád fordítása

Andrei Doboș 1984-ben született Tordán. Hat verseskötete közül legfontosabbak a Spiro (2016) és az OMG kiadónál megjelent Carst (2020). 

Illusztráció: Paul Klee