Ülök
Itt, ahol hamu száll a levegőben
Itt, ahol a gyerekeket hagyják sírni
Itt, ahol éhezés kopogtat az ajtódon
Itt, ahol a betegség uralkodik
Itt, ahol vörösek az utcák.

Elképzelem
Ahogy szivárvány locsolja a fagyit
Ahogy visszhangzik a kacagás
Ahogy déligyümölcsök kerülnek a kosárba
Ahogy anyukák színes ruhákat lengetnek
Ahogy újszülöttnek örül egy szerelmespár.

Látok
Minden repesz okozta sérülést a kavicsok között
Minden katonai erővel végrehajtott rombolást
Minden megerőszakolt falusi lányt
Minden szolgálatból kilépett papot
Minden téglák között rothadó hullát.

Álmodom
Arról, hogy van valahol egy Szabadság Földje
Arról, hogy fiatal fiúk hazatérnek
Arról, hogy szenvedélyes írás kerül papírra
Arról, hogy káprázatos egy menyegző
Arról, hogy lehetnek reménnyel és varázslattal teli boldog arcok.

Hallom
Azt a megbabonázó robbanást
Azt a pillanatnyi zajt a homokot fújó ellenszélben
Azt a zúgást, ami az ellenségtől hallatszik
Azt a rikoltozást, a fákon levő rigókét
Azt az utolsó sóhajt, amit egy ember kilehel.

Száva Csanád fordítása