Semmi, semmi szeretet és megpöccintem ezt a csonk virágot és némán lehull.
Későn majd, az őszi napon, az éjfél felé fordítom az arcom,
a termékeny dombok felé, ahol a napnyugta fényei kigyújtják a kert árnyait,
ahol a szüleink és az  ősök megtalálják a gyerekkorukat,
amely föld fáradalmai a nyomorúságosak és a szentek.
Semmi, semmi szeretet csak a parasztélet és békesség álma.
Magamba fordulva a föld moraja vagyok,
gyökerek rezgése és a város utcáin szétszórt darabkák.
Fataróként, a cipőm tele van földdel, ahogy megyek a szájam is tele van földdel.
Készen állok a nagy változásra itt vannak a fazekak és a csuprok, a zuzmók és az élősködők.
Az álmaidnak formalin- és sötétség-szaga van.
Utoljára jövök el hozzád,
hogy a melledre lapítsam fülemet, szeretet nélkül,
és hogy hallgassam még egy kicsit onnan bentről a tengert.

Száva Csanád fordítása

Andrei Doboș 1984-ben született Tordán. Hat verseskötete közül legfontosabbak a Spiro (2016) és az OMG kiadónál megjelent Carst (2020). 

Illusztráció: Paul Klee