Száva Csanád összes bejegyzése

Száva Csanád (1979) a kolozsvári BBTE filozófia szakán egyetemet, majd PhD-t végzett. Versei, prózái, műfordításai és gyerekversei megjelentek a Hídban, a KULTeren, A szem online folyóiratban, az Irodalmi Jelenben, a győri Műhelyben, a Versumban, az Ambrooziában, a Vörös Postakocsiban, a Zempléni Múzsában, a Parnasszusban, valamint más lapokban, portálokon és antológiákban, de elsősorban a Napútban. Angolul is alkot és publikál, fordít románból, németből, angolból. Rendszeresen jelennek meg tanulmányai és recenziói filozófiai folyóiratokban (Többlet, Erdélyi Múzeum). Magi és Milla című drámája 2019-ben elnyerte a Napút nívódíját. Kolozsváron él.

Andrei Doboș: Érzések

az érzés hogy lakott vagy
és hogy valakinek táplálék lehetsz
mint valami tavaszi hullámzás amelyik eláraszt, a testedet.
Érzésed az, hogy megfulladsz vagy elhagytak, pedig nem ez történik.
Valami szent alávethetőség, amely felfrissít és gazdagít.
Magam széttörése.
A belső fény mozgása, amely kibontja az ész belső tartalékait, az
elásott, elfelejtett, az emlékezet mélyére hullt gondolatokat:
ahogy felfedi magát a fájdalom, a szégyen, a komplexus.
Érzésed az, hogy ismernek, szétszednek. Mintha erős
fénnyel világítanak rád. Mintha ott tartanának a fényben.
A szív széttörése.
Kegyetlen melankólia.
Növényi-, mértani- és hőalakzatok a mellkas tájékán.
Isteni érzés, ahogy ismered valakinek az izzómagját.
Érzésed a ajkak és a bőr ízével kapcsolatban.
Az elme egy formájának intuíciója.
A bálványozott és határtalan perverziók beragadásának sajnálata.
A szívek kettészakadásának sajnálata.
Érzésed a  határtalan szépségről, a megaláztatásról, érzésed az én
kimozdításáról – a magunk gondozásának holtpontjából.
Érzésed arról, hogy valami lelked van. Annak emlékéről, hogy valami lelked van.
A félelem hiánya.
A világ-csillogás felbukkanásának és kialvásának közvetlen ismerete.

Száva Csanád fordítása

Andrei Doboș 1984-ben született Tordán. Hat verseskötete közül legfontosabbak a Spiro (2016) és az OMG kiadónál megjelent Carst (2020). 

Illusztráció: Paul Klee

Andrei Doboș: Zavaros víz, füldugó, stb.

 

Kivesz a zsebéből egy kis üveg rumot.
Az ég madarai rajokban verődnek és szétszóródnak,
és a gondolatok melegséget keresnek,
hogy megkeményedhessenek.

Körülnéztem
és nem tudtam hol járok.
Láttam, ahogy egy kutya átmegy
előttem, szőre kifeslett.

Az ablakon át néztem
ahogy az égen a ház mögött
ott vannak a szél dagasztotta felhők –

Neked könnyű beszélni és utána
könnyű kivenni egy kis üveg rumot
letenni az éjjeliszekrényre és befeküdni az ágyba, elaludni
ásítani és elaludni.

Megyek, süllyedek, mások felé
akiket ismerek és ők ismernek engem
és nagyon, nagyon közeliek lesznek.

Száva Csanád fordítása

 

Andrei Doboș 1984-ben született Tordán. Hat verseskötete közül legfontosabbak a Spiro (2016) és az OMG kiadónál megjelent Carst (2020). 

Marin Mălaicu-Hondrari: Közeledés (regényrészlet)

 

 María

Egy szerelmes férfi kísértete bolyong Európában egy férjes asszony nyomában. Barcelonától Livornóig, Nápolytól Villefranche-sur-Mer-ig követett, mint egy árnyék, őrült román egy házasságtörő spanyol nő rejtélyes nyomain. Szerelmünk egybefonódott a tengerrel, a Kantábriai-tenger egy töltésével, hat horgonnyal, amelyeket ő az égen látott, és a Mediterrán hajókázásokkal. Amíg és a Tinto Brass Band-el elkápráztattam a közönséget, Adrian vonatra szállt vagy autóbuszba ült, vagy éppen lekésett egy gépet, mindig a nyomomban, hab és só nyoma, amelyik nem a partra vetődik, hanem épp ott kap életre. Ha a sétahajó késett, ő ott volt a kikötőben, cigarettával a kezében, ha pedig korábban érkezett a hajó, ő már ott volt a rakparton, sármosan beszélve.

Akár a fogadásoknál a szerelemben is szerencsére van szükséged, sok szerencsére és nekem, hála Istennek volt belőle elég. Persze, hogy a szerencsével versengett a balszerencse, de mindent összevetve azt mondanám, hogy végül a szerencse nagy előnnyel győzött. Az összevetésben benne van: kikötők, tengerek és láthatatlan városok, várótermek és szállodák, és mindenképp Erdély, amelyiket mindigis csak úgy tudtam elképzelni, hogy csupa erdőből és szakadékból és frivol nyugatias gondolkodásommal Drakulával asszociáltam. Nem számít. Most már tényleg nem számít. Részemről a Mediterrán kiszáradt és a Kantábriai tengert semmi sem különbözteti meg az Atlanti Óceántól. A Tinto Brass Band elnémult, a szobrokat, amelyeket Javierrel közösen készítettünk adják-veszik, egyesek tulajdonost cserélnek, másokat lehet, hogy már beolvasztották, ki tudja. Már nem fontos. Dönthettem, de nem tudtam volna másképp élni. Amitől a legjobban féltem, hogy azzá válok, az is lett belőlem: egyedülálló nő, aki megszabadulna az emlékeitől, mint ahogy egy csapat apró légytől próbálsz megszabadulni, csakhogy nem elég, ha gyorsítod a lépteidet, és közben legyezel.

Sok évvel azután, hogy meghaltam, a kísértetem visszajár majd Európa kikötőibe, a nyomodban lesz. Bizonytalan, férjes asszony nyomai, így mondta. Mindennek a teteje, hogy ezt nem egy európai kikötőben mondta nekem először, hanem egy észak-afrikaiban, La Goulette-ben, ami La Bocanada nekünk, spanyoloknak. Adrian kicsivel előttem érkezett és még meg tudta nézni Sidi Bou Said-ot, a halászfalucskát, amely az andalúziai falvak házaira emlékeztette. Ott, ahogy a halszagú kis utcákon bolyongott, kék-fehér házak között azt mondta magában, hogy ő három hónapja nem más, mint egy kísértet, amelyik Európa kikötőiben bolyong. A Mediterrán kikötőiben – javítottam ki én valamivel később, amikor öt órára elhagytam a hajót.

Ott ültünk egy taxiban Észak-Afrikában és a part fele tartottunk, valakinek a birtokára. Öt óra egy utcán átfutó nyúl sebességével. Aztán, mikor visszatértem a hajóra, írtam egy üzenetet Javiernek, hogy tudjon arról, hogy elindultam Barcelona felé, miközben kaptam Adrian-tól egy üzenetet, amelyben szép időt kíván. És máris ismét együtt voltam a fiukkal a Tinto Brass Band-ből, és ha volt kedvünk hozzá, akkor improvizáltunk, játszhattunk egy kicsit a hangszereken, ha pedig nem volt kedvünk, akkor nem. Amúgy is nemrég próbáltunk kívülről tudtuk a repertoárt, amelyet éjszakáról éjszakára eljátszunk. Néha ott volt a koncerteken a kapitány helyettese is. Neki köszönhetjük a szerződést. Egy alkalommal hallotta a produkciónkat Barcelonában és koncert után odajött hozzánk, hogy megkérdezze, érdekelne-e egy szerződés az MSC-vel. Azt hittük, hogy lemezkiadóról van szó. MSC, MSC ismételgettük, miközben a helyettes csak vigyorgott, és aztán tisztázta, hogy nem egy lemezkiadóról van szó, hanem egy cégről, amely luxushajós körutakat szervez. Előbb hallott minket a rádióban, és arra gondolt, hogy nem hangzik rosszul, amit hall, aztán elkapta egy lemezünket, hát igen az egyetlen akkori lemezünket: Tanga y otros bailes és a dalok, amelyek a lemezen voltak meggyőzték, hogy jók vagyunk. Úgyhogy nem maradt más hátra, mint hogy egy héten belül meghozzuk a döntésünket. Első körben egyetlen körútra szóló szerződést kaptunk, hét Mediterrán éjszaka, aztán, ha minden jól megy, és a helyettes semmi okát nem látta, hogy miért ne menne jól, akkor egy másik szerződést is aláírunk egy egész évadra, vagyis októberig. Nekem az a szerződés égi manna volt. Még azon az éjjel aláírtam a szerződést a körútra, és rögtön azután, hogy aláírtam fel is hívtam Adriánt. Három múlt tíz perccel nálam, nála pedig négy tíz perccel. Elmondat neki, hogy milyen hihetetlen esélyt kaptunk. Hallottam, ahogy kurrogtat az örömtől, és elfelejtette felét annak, amit spanyolul tudott és rágyújtott, és máris tervezgetett. De ünnepelni Javierrrel ünnepeltük meg. Úgy tűnt, hogy végre bejön az a pénz, amelyért már rég küzdöttünk. Összeraktunk egy listát azokkal a dolgokkal amelyeket még meg kell csinálnom, mielőtt hajóra szállnék, és mielőtt ő elutazna egy olaszországi szimpóziumra. Kifizetendő számlák, két makett Javier munkáihoz, az autó műszakiztatása, hívások, próbák, minél több próba a Tinto Brass Band-el.

Amikor Javiernek integettem a Barcelonából kifutó hajó fedélzetéről , nem tudtam mást csak azt, hogy hét éjszaka múlva, valószínűleg ugyanazon a rakparton Adriánnak kellene várnia és én integetek majd neki, de nem úgy, ahogy most Javiernek, még ha a gesztus ugyanolyannak is tűnik majd: feltartott jobb kar, jobbra-balra ringatózva, de nem, arra gondunk volt, ha ki nem mondott dolog is volt, hogy nem ismételjünk meg a másikkal kapcsolatos gesztusokat.

Száva Csanád fordítása

Marin Mălaicu-Hondrari 1971-ben született. Több regény és verseskötet szerzője. Apropierea (Közeledés) című regénye lengyel és spanyol fordításban is megjelent, Parking címmel Tudor Giurgiu
készített belőle filmet 2019-ben.

Illusztráció: H. Matisse

Nonszenszek

 

(indián)

két kicsi indián a tűzzel játszik
egy nagy napon az életével játszik
ha nem vigyáz magára igencsak ráfázik
indiánnyárra már füstjele sem látszik
két kicsi indián a tűzzel játszik
már nincs is indián csak az aki ilyent játszik

 

(gabi)

két gabi néni indiába mégy
két gabi bácsit elfogja a hév
kelet-nyugat bácsi – néni
meg kell ezt közelebbről is nézni!!!
ezt látnod kell neked is hogy melyik pont a vég

 

(hosszú)

egy hernyó amelyik nem tudja
melyik vége a feje : (
Pityu a hernyók amelyik nem
tudni melyik végfeje : )
arról is beszélhetünk hogy milyen hosszú
ahol tekergünk
……………………….erről-arról a sztorink hosszú-hosszú

 

(Illusztráció: J. Svoboda /after L.W. Sambon/: Parasites: a parasitical worm)

Florina Ilis versei

 

Haikuk

 

Tavasz

pislogott a nap
s hó-szirmokból bújt elő
szilvafa ága

egy fehér papír
és a tintakék árnyék
ecset útra kész

olvadó havon
fagyoskodva aszik egy
vézna hóvirág

az otthonába
befészkel minden madár
csak a kakukk szól 

 

Nyár

könnyedén siklik
a tó sötét víztükrén
egy sárgás penge

titok-álmokról
suttogva hív a tenger
ismeretlenbe

semmi sem mozdul
pillangó-álmok úsznak
állott melegben

tücsök se cirpel
és ez nem az a nyári
estéknek csendje

 

Ősz

 

késő szerelem
legutoljára ég le
a régi erdő

ezüst-könnycseppet
gyűjtnek a hullámok
hold vár a parton

árnyék az utcán
zizzenés az ágak közt
hiányzol fecském

csak a szomjúság
és a kívánság nélkül
táncoló kezek

 

Tél

olyan egyedül
hogy süvölt a némaság
a hátam mögött

leheletnyi gond
villan át a kőarcon
alszik a bálvány

megállt az idő
a falon egyenesen
kileng az inga

így holdkeltekor
ég a dúvadak nyoma
ott lent a hóban

gondolaton túl
egy szívalak virágból
lesz itt hold (–)
……………………..világ

Száva Csanád fordításai

Illusztráció: Paul Klee

Florina Ilis (1968, Olcsa, Bihar megye, Románia) Haikuköltő, próza- és drámaíró. A Román Írószövetség tagja. Legismertebb regénye: Gyerekek háborúja – 2009, Jelenkor, Pécs. Díjai: előbbi kötete elnyerte Az év könyve díját (2006), a Román Írószövetség prózadíját (2006) A regényt lefordították még francia, olasz, spanyol, és héber nyelvre is. Egyebek mellett elnyerte a Courrier International Prize (Párizs) rangos díját is legjobb külföldi könyv kategóriában. Haiku şi caligrame című kötete 2000-ben jelent meg a Kolozsvári Echinox Kiadó gondozásában.

 

 

 

Paul Celan: Víz és tűz

 

Így emeltelek toronyba én téged és mondtam egy szót a tiszafáknak
amiből kilövellt egy láng kiszabva egy szoknyádat a menyasszonyi szoknyádat:

világos az éjszaka
világos az éjszaka felfedi szívünket
világos az éjszaka.

Ő világít szélesen a tenger felett
ő ébreszti a szoros holdjait és felemeli habzó asztalokra
nagyon megtisztítja az időtől:
Holt ezüst feltámad kelyhe és edénye mint a kagylóé!

Az asztal hullámzásai óráról órára
ahogy a szél megtölti a poharakat
a tenger görgeti az étket:
a szédelgő szem a vihart gyanító fül
a hal s a kígyó –

Az asztal hullámzásai éjszakáról éjszakára
ahogy fölöttem sorjáznak a népek zászlai
és mellettem az emberek partra eveznek a koporsókkal
és alattam mennydörögnek és szikráznak a csillagok mint otthon Szentivánéjen!

És a túloldalról feléd nézek
pompás tűz:
gondolj arra az időre amikor az éjszaka följött velünk a hegyre
gondolj arra az időre
gondolj arra hogy az voltam ami vagyok:
fogházak és tornyok mestere
tiszafák fuvallata egy csavargó a tengeren
egy szó amely fele végigégsz.

 

Száva Csanád fordítása

 Illusztráció: Paul Klee