Így emeltelek toronyba én téged és mondtam egy szót a tiszafáknak
amiből kilövellt egy láng kiszabva egy szoknyádat a menyasszonyi szoknyádat:

világos az éjszaka
világos az éjszaka felfedi szívünket
világos az éjszaka.

Ő világít szélesen a tenger felett
ő ébreszti a szoros holdjait és felemeli habzó asztalokra
nagyon megtisztítja az időtől:
Holt ezüst feltámad kelyhe és edénye mint a kagylóé!

Az asztal hullámzásai óráról órára
ahogy a szél megtölti a poharakat
a tenger görgeti az étket:
a szédelgő szem a vihart gyanító fül
a hal s a kígyó –

Az asztal hullámzásai éjszakáról éjszakára
ahogy fölöttem sorjáznak a népek zászlai
és mellettem az emberek partra eveznek a koporsókkal
és alattam mennydörögnek és szikráznak a csillagok mint otthon Szentivánéjen!

És a túloldalról feléd nézek
pompás tűz:
gondolj arra az időre amikor az éjszaka följött velünk a hegyre
gondolj arra az időre
gondolj arra hogy az voltam ami vagyok:
fogházak és tornyok mestere
tiszafák fuvallata egy csavargó a tengeren
egy szó amely fele végigégsz.

 

Száva Csanád fordítása

 Illusztráció: Paul Klee