románia peremén moldova határánál
vonaton ülve szembenézel a dunával
a túloldalon kevésbé felhős a nyár

idáig hoztak a sínek tulcsánál a világvége
az állomáson borotvált fejű kislányok
rózsát árulnak pengeélen táncolnak
hagymagumót zabálnak két műszak között

ortodox templomok hagymakupoláin
megtörik a fény csillog a parókia
gyerekkorodban neked is azt mondták
hogy a lenyelt magokból gyomrodban
később növények fognak sarjadni

kávéval forralja vérét a vén halász
minden hajnalban kiveti hálóját
borotvált fejű kislányok a játszótéren
mint konzervdobozban a tonhal

régen te is hintákhoz menekültél
elképzelted ahogy egy lendülettel
a felhőkig repülsz fecskévé változol
kevésbé felhős nyarakat csinálva
magad mögött hagyod a családi fészket

szereted a behúzott farkú kutyákat
a balkánon nincs korcs se keverék
tiszta a vér csak ki ne buggyanna
amikor kidobott rózsák tövisein
lépkednek az elkóborolt kutyakölykök

a balkánon nő az írástudatlanok száma
a táblákat már te sem tudod kiolvasni
melyik város melyik zsákutca hol a foltja
nem akarsz körözni a családi fészek felett
fényes a gyerekkor sok helyen megtörik
zseblámpaként világítja be állomásaidat

 

(Illusztráció: Brooklyn Whelan)