KAZINCZY FERENC A BARÁTSÁGRÓL

János egy trójai falovat farag,
természetesen
a hatalmas Isten
dicsőségére.

Ez akkor lesz készen,
ha szívével belelát a faló
gondolataiba, utána édes
nyugovóra tér üres gyomrában,

megemészteni ellenségei vad
keservét, akik gyomorból gyűlölnek.

Jánost álmában megtalálja a vád,
így őszintén vallhat maga ellen, mert
hiszen neki már úgyis minden mindegy,
s meg van győződve, hogy igaza van.

 

SZELLEMIDÉZŐ OVIDIUS

Gyöngyösi Istvánnak

Jánost a csönd nem hagyja elhallgatni,
égig érő mélység,
feneketlen ég
kísérti a másvilágról,

a titok
vak idegenvezetője a Nap,
a rózsa tövise, ha felsérti János
ujjbegyét, kibuggyanó vörös vérére
féltékeny a buja meggyfa virága,
a koraérett végzet
mosolyog rá.

János a szájába mézet csepegtet,
méh
fullánkja csípős nyelve,
ösztönszerű
védelem, tapasztalás,
inkább szúrás,
mint csípés,

az álmos költő
nem ágyát, nem vánkosát,
nyughatatlan,
szűk pihenőhelyét hordja magával.

 

ZSEBKAVICS

/Dayka Gábor Lőcsén/

János az életet

választja,
nem pedig annak értelmét.

A tiltott fa levelei
a nagyvilág
valamennyi
kihalt nyelvén
lehullanak, avarrá.

Rügyfakadáskor
egymással leveleznek,
és Isten ilyenkor
megfordítja az eget.
János a tenger helyett
egy sima tükrön jár.
Nem esik el, nem csúszik el,

a fejében
mégis
párosával veszi
az égbe vezető lépcsőfokokat.

 

VERGILIUS ÉTLAPJA

/Baróti Szabó Dávid Virten/

János szerint
akkora az esély arra,
hogy Julival felismerik egymást
a másvilágon,
amekkora esély van
az újjászületésre.

Ha rajta múlna,
a másvilág lapos lenne,
nem forogna,

képzeletében
a gömbölyű Földnek,
a valóságban a
Napnak ütközne,

de előtte nagyon
messze ellátna rajta János.

 

A LŐRÉS

/Szentjóbi Szabó László szolgálatában/

A változás szele
lecsillapítja,
elégedetlenné
teszi a költőt,

minden a maga
helyére kerül,
ahogy az a kezdetektől
meg van írva.

A változás nem hagyja,
hogy a remény,
ami utoljára hal meg,
mindjárt a feltámadás után,

lekésse a kígyóbűvölő
tapasztalást.

 

(Illusztráció: Ula Paine: Falling Leaves, 1972)

 

A szó

Ha elhagyta szád,
nem érték a szó.
Csak addig kincs,
míg benned lapul.

*

Kié?

A teám párája,
a nap fénye kié?
Bár senkié, de
el sem lopható.

*

Egyre megy

Az igazság csöndes,
a hazugság harsány.
Üres zsebemnek
egyre megy.

*

Teher

Cseréljünk terhet!
Egyik sem könnyű?
Amelyik másé,
messziről semmi.

 

* Kóan: Egy olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során.

(Illusztráció: Subha Sreenivasan: The Blazing Sun)

 

 

 

GYÖKÉRTELENÜL

Isten haragszik, hogy
megtépáztam az almafát,
többé nem állhatok meg előtte,
hátat fordít a közöny magaslesén

Börtönömben újra festem a rácsot,
felparcellázom a lehetőségeket,
nincs már élő kapcsolatom,
nem működik a szabadalom,
eltéptem az útjelző fonalat.

A vízbefulladt völgyekben már
nem látszanak a metamorfózisok,
nincs tisztánlátás, nincs elszámoltatás,
kedvezőtlen a lélekállapot.

A látszat árnyéka borul szememre,
hiába vettem át a mennybéli
receptfüzetet, nincsenek hozzávalók,
elvesztettem a szent morzsát,
nem tudok teremteni kenyérhegyeket.

 

STEP BY STEP

Az idő mélységei határtalanok,
s benned csak nő a döbbenet,
hogy mennyire védtelen lettél
ebben a nagy kavarodásban…
tévedésed útvonalán lazítottad
meg a követ…
felismerhetetlenné torzított
odalent a gyűlölet, s végül
nem maradt belőled más,
csak egy széttört lepkeszárny,
csak betűjét vesztett ékezet.

Talán még nincs minden veszve,
talán még lehetsz Új Odüsszeusz,
a leleményes…
talán még mondhatsz dicsőítő
éneket, s átrendeződhetnek
a hangsúlyjelek…

Talán még várnak rád
a túlsó parton, talán még
időben megkapod az összetételedet
átrendezését megerősítő garancialevelet.

 

(Illusztráció: Takáts Eszter & Molnár Zoltán: Jönnek csodák)

 

irodalmi félreolvasások 72.

csiribiri csiribiri zabszalma
négy csillag közt pasztilla
*

osztályfőnökként lett kies szőleje arany kalásszal bíztató földje
(osztályrészeként)
*

pinceszínházba csalták ahol megtörtént a bűncselekmény
(pinceházba)
*

Balog Zoltán dedikált a Baár-Madas Gimnázium tanévnyitóján
(prédikált)
*

Pedro Almodóvar: „Világszerte lehetőséget kellene biztosítani az eufóriára”
(eutanáziára)
*

a 80-as évek divatikonjai akik egy életre beleégtek a kollektív emlékezetbe és a pupillába
(popkultúrába)
*

mire emlékeztet a héja-nász?
(ananász)
*

szabadon igazolható klasszikusok – egyelőre csapat nélkül
(klasszisok)
*

a Magyar Érdemrenddel kitüntetett volt alkotmánybíró líraian cigányozott
(durván)
*

ez nem egy akasztófafilm
(katasztrófa)
*

azon is elgondolkodhatunk vajon kivel találkozott Arany János karslbadi fogyókúrája során
(gyógykúrája)
*

kirúgták Madách Imrét
(a Madách Imre Gimnázium igazgatóját)

 

irodalmi félreolvasások 73.

recenzens utasokat kellett leszállítani a Wizz Air brüsszeli járatáról Budapesten
(renitens)
*

A lila pásztorlány
(liba)
*

a haza minden után
(előtt)
*

Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös tér
(Vörös terem)
*

önindító dalciklus
(megindító)
*

Negyven predátor
(prédikátor)
*

Caligula folyója
(Kaluga)
*

ön hogyan hallgatná el magyarul?
(mondaná)
*

az esemény nyitónapján zajló félreolvasáson én is részt veszek
(felolvasáson)
*

eső után köpönyeget hoz a szombat
(szélvihart)
*

mi tesz valakit mitesszerré?
(mesterré)
*

válogatás a kortárs kínai irodalom gyötrelmeiből
(gyöngyszemeiből)

 

(Illusztráció: Donna Daniels: Evening Winter Hawk (2014))

 

madarak

a finomvonalú orr alatt éneklő ajkak
a fogzománcnak koccanó hangok
a csók halálra zárta az utolsó dalt is

húsz év csak húsz és a tévesztő üvegből
a huszadik század visszautat nem ismer
a halálhoz ragasztotta pergető nyelvét

valahol a nógrádi hegyek közt
busznyi idegen keresi az örök békét
de csak a gödör ásít részvétlen mélység

csak egy sort ismétel a torkolat
fekete volt lassan őszült a tolla
a beszédes madarak halál-himnusza szólít

 

egybefonódó ellentétek

az éterben elágaznak a vágyak
mégis homokban fogan a gyökér
befonja az ábrándot mint tanyákat
orgonál minden ágon zengő szél

ó furcsa tizenkilencedik század
lázad egyfelől míg szplín és undor
másfelől kezdi ki a patinádat
sava visszahajló földi kunkor

mert a fák csak hinnéd az égig érnek
gyümölcs fa tetején madarak s férgek
férnek hozzá ami néked tiltott

maradj a földön saját századodban
mindenkinek szíve itt maga dobban
öl rabol mit erkölcs szava tilt ott

 

a megrepedt jelen

a tegnap szívébe vájtam a szavakat
amelyek holnapra élesednek
akit a paraván túloldalán halottnak
hittek a létet tagadók akik gyötörnek

az égkárpit felhőket hímez a szemhatár fölé
meg kell mentenünk a nihiltől a semmit is
mert a szándék önmagában rosszat őriz
de van még hová feljebb lépnünk

a honnan-hová nap mint nap felvetődik
amikor egyhelyben járunk de mi hiszünk
van odaát a földön is pokoli kráterek nyílnak
szavakat szórnak mint izzó köveket

az én szavaim az én békémet osztják
az idézetek lelke galamb mely nyugalmat ígér

 

(Illusztráció: Jonathan Sainsbury: Apple Tree and Wood Pigeons)

 

Bakó Judit 1993-ban született Budapesten, Pest megyében nőtt fel. Gyerekkora óta ír, eleinte regényekkel kezdett, majd sorban csatlakozott ehhez a többi műfaj: (felnőtteknek és gyerekeknek szóló) versek, novellák, mesék. Irodalmi folyóiratokban publikálni egyetemista korában, a 2010-es években kezdett. A magyar nyelvvel való foglalkozás nem csak a szépirodalomban jelenik meg nála, munkája során is ezzel foglalkozik. Végzettsége szerint nyelvész, a Nyelvtudományi Kutatóközpontban dolgozik, A magyar nyelv nagyszótárának szócikk-írója. Egyetemista éveiben a Félonline.hu irodalmi folyóirat korrektoraként tevékenykedett, azóta tudományos és ismeretterjesztő könyvek szövegét, helyesírását javítja. A Versek kívül és belül az első önálló kötete.

Bakó Judit korrektorként rengeteg írásművet segített már világra, de ez az első könyv, melyben a szövegalkotás egy egészen másik aspektusából mutatkozik be: nem is akármilyen szerzőként, versek alkotójaként, költőként. Versei a hétköznapokból táplálkoznak, kívül is, belül is. Apró részletek mögött nagy gondolatok bújnak, érzelmek akár egy ragban, és az egészen felfoghatatlan tér-idő-metafizikai viszonyokat is egyszerűnek, könnyűnek, játékosnak éreztetik a versek. A kedves rímes sorok, a változatos témák, képek, érzetek olyanná rendezik a kötetet verseit, mintha színes, mintás csempék volnának egy mediterrán ház falán.

Braun Barna,
a Félonline.hu alapító főszerkesztője

 

Szorongás

Ha nincs is veled odabenn,
a tompa hangú, szürke alak
ablakodba támaszkodik,
behajol a szobába,
dohányzik, és a kezéről
lakásodba hullik a szenny.
Megszólít, mint a kaján bácsik,
na, cica, mit csinálsz odabenn?
Csak támaszkodik, akkor is,
ha bent zajlik az ünnep.
Nem csukja be az ablakot,
amikor kint az árnyak nőnek.
Örökké csak támaszkodik.
Egyre piszkosabb a szőnyeg.

 

Miért nem vagy a verseimben?

Miért nem vagy a verseimben?
Minden sor a nevedért kiált.
Elég különös elnézve innen,
amennyi belőlem rólad kivált.
Egyszer írtam valamit rólad is.
Minden ötlet egy irányba haladt.
De recsegtek a rímek a klisék között.
Szétestek a sorok a neved alatt.
Azt sem tudom, hol voltam akkor.
Ívekben telnek a kötetek, lassan.
Miért nem írtam rólad alkalmakkor,
hogy aztán majd elolvashassam?

 

A diplomázó költő beszéde

Hát, most mi is itt vagyunk.
Korok porában taposunk.
Porosak a könyvtári lapok,
port látnak a folyosóablakok.
Itt olvastuk a verseket,
amikben egykor élénk terveket
néhány költő elhagyott.
Ma már mind halott.
Az elmúlt jelenek félelme zavar.
Ahogy meghalni egyik se akar.
Utólag ezek groteszkül kellemetlenek:
a haláltól ódzkodó strófa-szellemek.
Találnom kéne mondanivalót a maiban.
Kezdeni kell valamit azzal, ami van.
Archaikus szavakban frissültre mosdani,
nyolcszáz éves bánatnál újabbat mondani.

 

Bakó Judit Versek kívül és belül című verseskötete 2024. második felében jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában.