Köldökzsinór, stb.
Egyet sóhajtok, s a barlangok kiürülnek, „tojásdeszkám
szent kecskekerék”,
valaki zajtalanul a tenyerére emel, s egy kérdőjelet ír utánam,
ezért olyan népszerűek a szörnyek,
így kopog a sors az ajtón: ellopott furulyám pattanások épületének dicshimnuszát
zengi,
virágok tonnái borítják a cápaembert,
a selyemharisnyák alábecsülése emésztési zavart okoz,
aki mukkanni mer, azt befalazzák,
ügyelnem kell az izmok elhelyezkedésére,
parókát nyomni a fejekre de jó,
kis kék ördög szarvaiban a növekedési hormon túladagolt,
lepkeháton utazni: leánynak elcsábítást ígér,
futó szamár jelentése: bosszantó újdonságot hallunk,
így kopog a sors az ajtón: a kulcserdő közbelép, erre minden központ félteni kezdi a saját
imázsát,
a gázrózsa sövényt növeszt,
pihenni küldöm a lámpát és a kezemet,
rossz csillagzat alatt születtek az édenbe visszatérni vágyók,
nem hagysz egy szabad rést se, ahová bevághatnám a csőrömet,
ötös fogat keresztezi útjaimat,
külön alakulat indul az ősz hajszálak elhullajtására, meg visszaszerzésére,
így kopog a sors az ajtón: az elévült hűtő-energiapolc szemmel láthatóan megélénkül, a sárga csövekkel
mindenféle emlékművet koszorúz meg a forgótollas hadinaszád,
levegőbank a söralátéteimen,
valaki felkavarta a vérem, azóta forgok én is örvényében,
még egyszer nincs kedvem villámcsapást szenvedni, így kopog a sors az ajtón:
magnóra mondott, zavarodottsági effektusok
lámatornya hezitál.
A bárca, ugyanannyi…
Lumpolni jöttél ide.
A kereszténység: hervasztó hatású, hordd ki a hátadon e betegséget.
Az analógrendszered habbal ápolása:
hiábavaló.
Elveszni az ikonok között…
Felforgatni a csattanásokat…
Eszterláncodban: a korc moderál rátartian
megcsapolt fizimiskát.
Az alakzat is: sorrend.
A kockán egy kakastaréj ül;
egy lyuk, ami hozzáférhetetlen,
s a trombitások belélegzik zeneszerszámukat.
Csodálatos közbenjáró lesz:
az abriktoló.
Kötvények, kötvények, haramiák átkai!
Felverődnek, leverődnek, akár egy középcsatár.
Minden gépjárművezetőnek ajánlod: a forródrótot.
A zselatin itt: rémmeséid elosztó központja.
Abrakadabra: szégyelld magad,
pörölhetnél, de nem teszed.
Egy hajóborda eltörött, szalagcímek, szalagcímek,
kinek a csatlósai vagytok?
Foglalkoztatáspolitika: pfuj!
A bárca, ugyanannyi kattintgatás…
Kifejezed hálád a giccsekkel parádézó trénereknek.
Tőmondatos keselyűk érkeznek, megcsócsálják a vasszegedet.
Különös, teherautód ponyváján löszfal nyílik.
Mily kiábrándító kép;
rugóid sziluettje lehanyatlik.
A dualitás fáslija, fejtetőjén egy humorból tapasztott
ágyék.
Céltalan vándorlásod felelősségre vonja az arborétum,
hogy trónodra egy állig felfegyverzett fogpiszkáló
települ.
A szélárnyékban úgy szomjúhozol a varrásra,
hogy a dölyfös rejtekhelyek ringből kipenderült bokszolókat adományoznak
nagy kegyesen.
A tűzoltóautód rákapott a promóciós fotókra,
mitől a jojó válságos állapotba került,
az operatív törzsnek csak ez kellett,
egy felismerhetetlenségig lezüllött, libegő golyót kezdett el
hipnotizálni,
tagadván az akol melegébe visszakívánkozó, hídfőről levakart póló dudaszóra nyíló alkonyát.
(Illusztráció: Toli Menkiv: Jungle)
