Címke: vers

Nyolcadik nap: A bolygó kifosztása

7 | TERPÉN

a technika nem tudja legyőzni a lélek sötétségét ám az urbán legendákkal és a szingularitás apostolaival ellenkezők éppúgy a túlracionalizált modellek illuzórikus hanghordozói mint a gépekkel összeesküvők akik a hétköznapi alkalmazások áramkörei között előbb imarobottá majd a teljesítményszorongás tüneteivel szimbiózisban ébredők bálványává végül a rosszul álmodók az örömmel lapulók és az erővel hátrálók látóidegévé válnak | aki hajlandó meglátni maga körül az egyetlen teret | az egóból kifordulva tágulót | aki mesélni tud a fűszerek ízét adó vegyületek dinamikájáról egyszersmind boldog az és maga is fűszerré változik | a szakrális térben többé nem ellenkezik | baktériumok és állatok nyálkagombák és rovarok vándorló galaxisok molekuláris hírvivője lesz akinek feladatát ekkor azonban már nem az információcsere az alku vagy a biológiai védelem biztosítása jelenti hanem a jelenlét fenntartása amely meghódítja és saját képére formálja a hitükben elveszetteket


23 | ARECIBO

a titkok a földön alszanak | nyúlik az ég | újszülöttek hüllők és dns-tolvajok raja gyűrűzik a víznyelő körül | mind saját újranemzéséről álmodik | hogy a bolygó kifosztása a jóság és a szorongás összeforrásával és szétverésével végül is véget ér | a hit metamorfózisa ez | midőn az idegenek múltja utáni vágy felizzik a ragadozó és az emberszabású egymásra szegezett tekintetében | a légtestűek pedig a naprendszer méhén kívülre helyezik az átváltozottat aki utolsó igazságával még szétkergeti a történelmet és összetereli a gömbhalmazok felől érkező időt

Japán tankák – A “Száz költő egy vers” költőnői

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye
(Szerelem harmadik kötet, 709.)

 

Egy férfinak küldte, aki, noha sokáig nem látogatta, ilyesmit mondott: – Nem tudom, szeretsz-e még…                                                                   Daini no Szanmi

 

Arima-hegyen
Ina bambuszmezejét
zörgeti a szél.
Hangja velem susogja:
én felejtenélek el?

 

 

Későbbi szemelvények gyűjteménye (Szerelem harmadik kötet, 763.)

 

Egy férfinak küldte, amikor nagyon szenvedett.                               Izumi Sikibu

Érzem, nincs tovább.
Hogy majd a másvilágon
eszembe juthass,
csak egyszer utoljára
bárcsak találkoznánk még!

 

 

Arany levelek gyűjteménye (Vegyes témájú dalok első kötet, 550.)

 

Amikor Izumi Sikibu Tango tartományban volt Jaszumaszával, a fővárosban költői versenyt rendeztek, és Kosikibu no Naisit is beválasztották a résztvevők közé. Szadajori őméltósága ekkor a lakosztályához ment, és gúnyosan megkérdezte: – Hogy áll a verssel? Talán küldött valakit Tangoba, hogy segítséget kérjen édesanyjától? Vagy onnan jött hírvivő? Milyen tanácstalan lehet most! – majd amikor távozni készült, a lány megállította, és így szólt:

Óe hegyén túl,
Ikuno mezején át
oly hosszú az út!
Levelében sem láttam
hírét Mennyei hídnak.

(Fittler Áron fordítása)

kép:  Katsushika Hokusai

Emlékezés

Egy reggel zenévé változik a táj,
fémhuzallá nyúlnak az ürességben
kifeszített árnyékok, sóhajok,
töredelmesen kiszáll a fagy
 
a talajba tapadt gyökerek közül,
és a húrokra ragadt tollazaton,
mint a kőre rácseppenő olaj,
ezüstösen madárvér csillan.
 
S fölzengenek a kóbor zivatarok,
mind az esők, a sók és a sirályok,
jégtükrén befagyott holtidőknek
hozzád látogatnak a szavak,
 
költők álmai, növények, bogarak,
gyöngykórók inogva hajlongó szára,
hasogató, szilánkos szelekben
cserépdarabok süvítése.
 
Majd kiáltozások, átkok és nevek,
szitkok lepusztult, koszos agorákon,
vézna költők és halálra szántak
utolsó riadt mosolygása.
 
A palaszürke tájban egy kisfiú
álldogál: játékai földbe nőttek,
lovacskák, kocsik, kövek és gombok
várossá nőnek körülötte,
 
s a celluloidok beleszakadnak
a képbe, a kamerákat feldönti
a szél, madárvér cseppen a kőre,
s megremeg alattunk az idő.


 


Bound 76x56.5cm  SMALL   Képek: Claire Morgan

Aztán

végre a párnára hagyatkoztam.
Illeszkedtem mindahhoz, ami
egyszer sem bontotta meg
a szobabelső élre vasalt falait.

Aztán az egymás mellé hajtogatott
sarkokat kezdtem kicsomagolni,
hogy elmondhassam neked, még mindig
ott a szögön a körömnyi hűség.

Aztán centinként próbáltalak levakarni
a fáról, fémről, műanyagról,
de te hol alumínium, hol pamut,
hol papír voltál a kitakarított szobában.

Aztán megint mesélni kezdtem neked,
önkéntelenül a szavaimba menekítettelek
az időnként előtörő felejtési kényszer
és a kihűlés elől.

Aztán bérletet váltottam
a négyzetrácsosra szabott éjszakába.


 

laura-stevens4

Képek: Laura Stevens

stefan george: a szó

távol álomból csodát
hoztam hazám partjára át

várakoztam a névre
fölfedje sorsa mélye

ki én ragadtam sűrűségét
virít ragyog határ én még

haza térve ilyen útról
– kézben gyenge ékszer újból

szólt a sors keresve hosszan
csak semmi alszik ily titokban

szét kezeim közül szaladt
tájam kincs híján marad

bús lemondás tanulható:
holmi nincs hol tört a szó

——————————————————————————

messze csodáját vagy álmot
hoztam én partjára hazámnak

várakoztam míg a szürke sors –
a névre ott bent nála találtam

sokat erősen sűrűt ragadtam
illatozik ragyog szerteszét a szérűn…

haza jó útról értem egyszer
kezemben ékszer gazdag és finom

hosszan keresve sors üzente
tudd a mélyben nem szunnyad semmi

amire kezemből kincs kifele
és nem kapja vissza tartomány…

szomorú lemondást így tanulok
nincs semmi tárgy ott ha szó sincs

(Székely Örs fordítás-változatai)

 images

 

Kunstkamera

2.4.6.2.
Minden éjjel felbontotta
a férfi hasfalát,
hogy a vékonybélre hímezze
egy másik test darabjait.

9.6.1.2.
Éveken át,
eszelősen,
szinte ritmusra,
éles szikladarabbal
ütötte
hiányzó lába
helyét.

2.4.6.4.
Combom belső faláról
lekapart száraz vérlemezeket
tépkedek
a menstruáló nők számára
kijelölt
istállóban.
Vakít a nap,
és nincs oxigén a tüdőben.

4.4.5.8.
A tenger tökéletes izomzata
hagymaként fejti le
az érzelmeket.
Minden kő
ember volt valaha.

4.2.2.2.
Megnyúztam magam, hogy
mint az óra belsejét,
lásd az érzelmeket a testben.
Megijedtél,
és ott hagytál kitárva.

7.6.6.9.
Lehetne egy járda
lábak nélkül,
út távolság nélkül
a mozdulatlan lábakban.

2.1.1.6.
Élve megnyúzták,
majd a lenyúzott bőrbe
belevarrták a fiát.
Így élni, botladozva,
majd pedig egy börtönben,
amely szűkebb a testnél.


4.7.6.4.
Kirakott kisbabák csoportjai
csúsznak-másznak
a házak közt.
Egy ember
letört ággal
verte el őket a parkból.

4.7.6.6.
Térkép,
ütlegelve.


6.3.7.2.
Kutyamaszkban
nyolcvanhatszor
erőszakolta meg
a macskáját.

 alaina-varrone2

 

Képek: Alaina Varrone hímzései