másodosztály
hiányzol –
ahogy a rabbá tett halászok
mérföldekre a tengertől is bálnaéneket
és hullámmorajlást hallanak.
előjegyzem magam a porzó
napok utáni esőre. késik, mint amikor
éjjel megyek nagyapám után a létrán.
sose érünk fel, pedig ott van.
sárgán bújkál a rácsok mögött.
elmentél, ez is egyfajta terményjáradék.
kegyelemhántás.
hátvéd vagyok, tudom a dolgom,
térdeimen a bőr fogyatkozik.
olyan mélyen, mintha nem lenne kint.
beköltözöm a szenvedélyeimbe,
így talál rám a lábatört délután.
kilakoltat egy-egy pillanat.
sóval hintett, bronzbarna testek a parton.
elkent horizont, hajókürt árnyékol,
ernyők nádasa súgja meg:
egyszer vissza kell térni.
paplanba fonottan riadok. félidő van.
totem
(1)
mit is mondtál? búvár voltam
csak voltál? a stressz, na igen
később a lakásán
gabalyodnak egymásba.
a gumikerékben homok,
benne két gyerek.
oázist kaparnak anyának, tudod
ő állandóan szomjas
nem alszik, számol:
leveleket a muskátlin, repedéseket.
idomítja a takarót, ázott ingujjait
itt belül mind ismerik a tapintásom,
egyedül a vízhordók horzsolják fel:
a térdük, a szemeik.
(szekértáborrá hízlalják sóhajtásait)
engem lassan sirassatok el,
a párnahuzatot minél gyakrabban.
cseréld le a gyűrődéseket,
tenyerem, mélytengered is.
(2)
a derekad függőkert, lehet mondtam már,
de tetszik ez a szoknya.
nem érted? keszonbeteg leszek,
ahogy a hangod más nevetése
belőlem kioldja.
ingó cseppkövek, nékem barlang e táj
és te vagy az égbolt, a szénporos kikelet.
a gyerekek tegnap az összes poharat
hozzávágták a csempéhez.
