Embernek lenni annyi, mint változtatást
kieszközölni. És ezt nem valami elcsépeltnek szánom, csak
neked és neked, meg neked is. Hogy ki akarod forgatni a világot
a négy sarkából, fridzsiden hagy, de titkon még várom, hogy
rájössz egyszer, a világnak nincs is négy sarka. Több van neki,
lassan nyolcmilliárd, ami akárhogy is számolom log5… szóval rengeteg.
Képzeld el, hogy talán nincs is ennyi csillag az égen, és ennyi
Kiscsillag próbálja kiforgatni ezt az egész bolygót. De mint már
mondtam, engem ez nem érdekel, egy, mert mindenki ezt csinálja,
kettő, mert van itthon pisztáciás fagylalt. Amíg a világot, legalább nem
engem forgatsz ki belőle. Három, mert nincs is lassan nyolcmilliárd
csillag az égen, hiszen az egy semmi. Jó ilyeneken filózni.
De hát akkor itt sincs semmi, te sem vagy, és én sem filózom és nem
is rágódom alvás helyett a nagy zh előtt, hogy milyen jogon képzeled, hogy
te csak úgy beszteppelsz a magam életébe – zártkörű rendezvény,
idegeneknek belépni tilos -, és kiókumlálod, hogy tulajdonképpen én
nagyon tetszem, neheztelsz, hogy elsősorban magamnak és 4X3 gin után
– első változó napokat jelöl – te el tudod képzelni velem az életet,
de hogy kiét, még nem tudnád megmondani. Mert te szereted, ha egy
nő az úgy otthon, meg az úgy vacsi, meg bízzam benned, mert te
engem eltartasz, és küzd bennem a két énem:
A jobbik a deviszonttal indítana. Ember vagyok, változtatok.
Most mocsok voltam, de te is az voltál. Magaddal. Ember vagy,
változtatgatsz, de kérdem én: Látnod kellett, már mikor a szemembe néztél
az 1X1 gin előtt, alatt, közben, hogy ez velem nem megy. És akkor most
nem voltam mocsok. Hogy így megy ez, valaki majd elmondja helyettem.
A gin elfogyott, és amúgy is: Változnom kell.
kép: Polixeni Papapetrou
