Mi fán ülök itt? Földi fa, fagyökerező, gyökérszagot érzek, ég a föld, belőlem, áradok, földben, mi fán ülök? Hol temettem be magam, hogy körém nőtt így, hogy már ülhetek is, nem próbálok a felszínre törni, csak megültem, s a gyökerek köröttem, ülőhellyé, hát mi fán ülök? Kár, hogy kapok levegőt, hiszen ez a föld már oszlat, szétoszlom, ó nagy tömeg, se ijedelmem, se félelmem, hát nyugodtan ülök, fa alatt a gyökér, támasztja életét, táplálja a föld, mely szétoszlat, a fa él meg egyedül, ő nem porlad el, ha él, hát élek én? Itt a föld fején, a gyökérben szálam, tenyeremből átivódtak hajszálaim, átidegültem, úgy ülök itt, nem mozdulhatok többé.

Némaságra inttettem. Egyetlen szerelmem. Némaságra inttettem. Hallgat, mint aki sír.

(Illusztráció: Juan Romero)

1.

A szkepszis áttetsző.
Majd kijön a papírhalmaz alól egy fáradt,
szendergő bogár. A mű.

2.

Az alvadó havon szétterül a reggel.
Már az ágynemű szaga is feleselés.
Kifeslik. Új árny-szőttesek növik be a kertet.
Ez a munka ideje? Indigó, inda, hinta:
minden ébenfekete. Az érzékek tintájába belemártott
egy láthatatlan kéz, de rögtön bemerít
a hideg vízbe is.
Narráció helyett itt a reflexió.

3.

A lemeztű megbotlik. A karmester megérinti
a krupié arcát. Teljes sötétség, óriási kristálycsillár
ereszkedik a kulissza ölébe. Csak egy fotó lóg
a díszlet fölött. De a fotó közepében nyílvessző. Az idő.

(Illusztráció: Vladimir Kush: Book of Books)

az utcára néző szobából jött be egyedül fény, csak ott volt ablak,
de sose volt elég levegő, az utca miatt, azt olvastad, a növények
oxigént termelnek, de azoknak meg fény kell, így csak az ablakba
tudtad őket rakni, egyre többet pakoltál ki, és a végén már se levegő,
se fény nem volt.

egyedül szerettél a könyvtárba járni, de ha mosdóba kellett
menned, féltél, hogy elviszik a dolgaid. ilyenkor megkértél
egy melletted ülő lányt, figyeljen rá. őt sem ismerted,
mégis bíztál benne.

hazafelé a szabadságon keresztül mentél, az a kedvenced, milyen
érdekes, gondoltad magadban, ha átmész rajta, akkor nem láthatod
teljes egészében.

(Illusztráció: Fusun Urkun Sanatevi)

127 vodkás üveg a fűben
a templom mellett
az országúton
a zsidó temető
kapujában

egy lassú séta
a megszentelt
forrásvízhez
gyomorgörcs és
szomjúság

újabb üvegek
után kutakodva
elfeledett sírba lépni
miközben fácán és őzsuta
halad el gyanútlanul

az erdőre vár
az ember és az állat
az erdő hosszú perceire
a levelekre gombákra
letört ágak intésére

(Illusztráció: Erin Hanson: Scarlet Light II)

I.

Ha itt lennél, [rád] is ugyanúgy hullanának
a sárga falevelek,
Mint [rám].
…………[Te] meg [én] lettünk a margitszigeti nyár,
Indián.
…………Sárga velőnkből hullik
a száradó levél
Így száradunk mi.

…………Nem vagy itt.
…………Nem? Vagy itt?
…………Nem, vagy itt.

Nem értik a verseid.
…………Szólj rájuk!
Magyarázd el nekik, hogy
…………mi az,
amikor a sárga falevelekkel
hullasz rám a távolból.

Angyali velő ráz.

II.

Ki volt az, aki most gondolt.
…………[Te] vagy [én].
…………[Én] vagyok? [Te].
…………Mi? mi Vagyunk?
Férjed vagyok.
Női férjed.
Kutyád, lovad, görényed.
Istenemre, jó gazdát kaptam
attól, aki úgy gondolta,
hogy jó ötlet lesz, hogy
az életembe kerít [téged].

Anyád vagyok, és kurvád.
Egy ufó, aki vigyáz [rád].

Ezt csak azért, tudod, mert állítólag nem szereted a szabad
verseket.
Mert úgy gondolod, hogy szerinted költő csak Petőfi, Arany
lehet.

Felmerül bennem egy kosztolányi kétség
Hogy rímekhez ragaszkodni nem nagy vétség?
.
.
.
.
.
.
.
-e.

Most bajban vagyok,
…………íme
Hogy ez most egy
…………rím-e
Saját agyam réme.
Fúj.

III.

Ha itt lennél, [rád] is
ugyanúgy hullanának a
falevelek, mint [rám].
Ha más itt lenne, rá nem
ugyanúgy hullana.

De [rád] ugyan úgy
…………ugyan az
……………………ugyan ott
…………ugyan akkor –
…………– mindig.

Bárhova mész, vagy élsz,
…………vagy halott leszel.
Nem érdekel,
…………Mert bennem fekszel.

Így hullik [Te]reád [Én]belőlem
…………a margitszigeti indián-nyár.

2013. 10. 08.

(Illusztráció: Candzz: Big Yellow Tree)

A kert csupa dallam: dombbá magaslik
fekete földje, fut körbe-körbe,
virágsörénye fölágaskodik a
pincetetőre, zöld indákat sző

selyem ég alatt, orgona illat, tarka
pillanat, akkor is marad mindig
ugyanaz, ha vihar bántja, ha jég
darálja, ha forró katlan, ha tél

kihántja, mozdítja felhő, eső-áradat,
dongó duruzsol, rekedt pillanat,
akkor is marad mindig ugyanaz,
mindig ugyanaz.

(Illusztráció: Justin Gaffrey)