Balázs Csilla Kinga összes bejegyzése

Balázs Csilla Kinga 1969-ben született, a kígyótartó – a nyilas – jegyében, Kovásznán. Címkefelhő: világjáró „marimacsó”, asszony – Ahasvérus, hajléktalanjelölt albérlő (modern jobbágy), egyedülálló anya, modortalan fényharcos, a gyengék és a kitaszítottak védelmezője, az Igazság elszánt bajnoka, megrögzött túlélő, koron-a-tanú.

UTÁNKÖLTÉSEK, ÁTFORDÍTÁSOK – Spotted War Bonnet: Maradok lélekben

 

Zártkörű mani dúl, fertőz s bármerre mész,
tört darabokban egy nyelven sajgó Egész.
Rezervátumokban sok szótlan népcsalád; –
Fény csobog, kő súg, a hit még tartja magát.

Ostyafehér inged szép, recycled nájlon.
Idegen nyelven szól dalod, a „Ne fájjon!”
Porkeverék, olcsó lötty altató drinked,
Vaságyakra lökve se zokogj fel, kisded!

Ketrecbe zárt, bérelt létünk keserédes.
A tipi csak díszlet, Led izzóktól fényes.
Jelmezes Vén Rókák cool biznisze benne; –
Az adókra nekik, mondd, mi másból telne?

Kínából, Tajvanból, Big Boss a tudója,
Honnan jön hajókon kezünk „sok csodája”.
„– Gyöngyökből tanítás, Mágia világa!”
Pengess a kacatért s nem éltél hiába…

Mi igaz és jó volt, már régen megölték,
Emlékeit könyvbe, top-filmekbe köpték:
Sok vetített body, giccsparipán vágtat; –
Hűlt lelkükre komor, zord havasok várnak.

Tápláljak jelmezben szemfényvesztett felszínt,
Hordjak bohócsapkát vagy molyrágta fejdíszt,
Hímzett, cifra ködmönt, pap-palástot, talárt,
Fejtsek jósolgatva pár dolcsiért talányt,

Hívjanak orvosnak, Sánta Őz Sámánnak,
Fekete Birkának, Pestises Járványnak,
Éljek bár egyedül, kéz a kézben járjak:
Én maradok lélekben szabad indiánnak!

(in: John Fire/Lame Deer és Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán, fordította Simóné Avarosy Éva.)

 

Az eredeti szöveg:

Spotted War Bonnet: The Lament of the sioux reservation indian

They took the whole Sioux Nation
And put it on this reservation
They took away our way of life
The tomahawk, the bow and knife
They put our papoose in a crib
And took the buckskin from our rib
They took away our native Tongue
And talk their English to our young
The old teepee we all love so
They’re using now for just a show
And all our beads we made by hand
And nowadays are made in Japan
Although they’ve changed our ways of old
They’ll never change our hearts and souls
Though I wear a man’s shirt and tie
I’m still a red man deep inside.

(in: Lame Deer, seeker of visions by John Fire/Lame Deer and Richard Erdoes)

Balázs Csilla Kinga fordítása

 

(Illusztráció: Tom Gilleon: Tres Buhos)

Utánköltések, átfordítások – Bettina Wegner: Parancsolatok

 

Na, hol a Tízparancsolat, mit kell itt túlélni?
Hát a tízhez hány újabbat kell még hozzávésni?
Teljen a zsák, testálható a jövő világra;
legyen mód rá, könnyen szállni át a Mennyországba!

Azt papolták a tanítók: „Nem szabad hazudni!”
Biztos voltam tehát benne, nem fognak becsapni.
Hosszú évek sora alatt fogtam fel a leckét:
Sok ‘mesterem’ szóvirággal hűtötte csak nyelvét.

Hazug szó, véres tivornya – ezek a Törvények,
s kígyót hánynak, ha vizsgálod a hitelességet.
Teremtettem hát magamnak tíz mondatban rendszert,
Életem 10 vezérelvét, mint utolsó fegyvert.

Talpra fel, ha a többi kushad!
Lenni szél, ha más Naptól olvad!
Hangos dalt, ha a többi néma!
Kilépni, mikor más még bújna!
Nem a többi, magad lenni!
Ha nagyon fáj, juszt se sírni!
Reményt soha nem feladni!
Jólétben sem megzuhanni!
Kihívni az ellenséget!
Kiállni a gyengék mellett!

Nem szegtem meg az elveim, egyet csak talán:
megtiltottam bár magamnak, bőgök, hogyha fáj
Nem szegtem meg az elveim, egyet csak talán:
megtiltottam bár magamnak, bőgök, hogyha fáj

 

Az eredeti szöveg:

Bettina Wegner: Gebote

Na, Gebote braucht der Mensch wohl um zu überleben
Also schafft er ständig neue – sie zu übergeben:
An die Welt, die nach ihm sein wird, und an seine Erben
Denn es lässt sich mit Geboten wirklich leichter sterben

Lernte ich doch in der Schule, niemand solle lügen
Und so war ich völlig sicher, keiner wird betrügen
Doch im Lauf von 30 Jahren lernte ich verstehn:
Das Gebot kreiert man ja nur, um es zu umgehn

Was er predigt war ein Gelage – so stehn die Gesetze
Und wer heut Moral noch fordert, ruft schon auf zur Hetze
Darum sah ich mich gezwungen, eigne mir zu schaffen –
10 Gebote für mein Leben als die letzten Waffen…

Aufrecht stehn, wenn andre sitzen
Wind zu sein, wenn andre schwitzen
Lauter schrein, wenn andre schweigen
Beim Versteckspiel sich zu zeigen
Nie als andrer zu erscheinen
Bei Verletzung nicht mehr weinen
Hoffnung haben beim ertrinken
Nicht im Wohlstand zu versinken
Einen Feind zum Feinde machen
Solidarität mit Schwachen

Und ich hab sie nie gebrochen, bis auf ein Gebot:
Bei Verletzung wein ich manchmal, was ich mir
…verbot.
Und ich hab sie nie gebrochen, bis auf ein Gebot:
Bei Verletzung wein ich manchmal, was ich mir
…verbot.

Balázs Csilla Kinga fordítása

 

(Illusztráció: Peter Nottrott: Romantic Evening)

Morzevers

 

…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / . / .-.  —.  …-  ..  -.. /.—  .  .-..  .  -.  –  ..-..  … –
.- / –  ..  –  .-  -.  ..  -.-.  / -.-  ..–  .-..  -..  .. / -.-  ..–  .-..  -..  .— / .  –. -.– / – …   ..  … … –..  .-  .—  .  .-..  –..  ..-.. …  –
-… — .-.. — -. -.. / .-..  ..-  -..-  ..-  … / ….  .-  .—  — / -…  .  -. -.  . / -…  . …. …. / -.-.  …  .-  .-.. —  -..  –  ..-  -. -.- /
-.-  —.  –..  .  .-..  . -..  ..  -.- / .- / -.  .-  .–. / … / .— ..-.. –.  …. . –. -.– -. . -.-  /  -.-. …  .-  .–.  —  -..  ..-  -.  -.-
..-.  ..– – —./.- / -.-  .-  .–.  ..  –  .–.-  -. -.–/– . –.  ..  -.  – / …  –..  ..-..  -.  -.  .  -.- / -.  ..-..  –..  ..
.- / —  .-  –  .-.  —  –.. – / … / .- / …- .  … –..   ..-..  .-..  -.–  – / -.  .  — /.-..  .–.-   –  .— .-/ -. . — / ..-.. .-. –..  ..
…. .. .–.-  -…  .- /-… .  …  –..   ..-..   .-..  .  -.- /.. – – / .-..  .  -.  – / .- / …. —  .-.   -..  —   -…  —   .-.. /
.  – -. -.–  .-.  . / —  .  … … –..  .  -… -… / …  —  -..  —  .-. / —  ..  -.  -.-  .  – / .- / …-  .-  .-..  —  –  —  .-..
. –. -.– ..-. — .-.. -.–  – .–.-  -…  .-  -. / .-.  ..-.. … –.. . –. / .-.. — .–. / …. .- — .. … -.- .–.-  .-.  –  -.–  .–.-  –.. .. -.-
… / … –.. —. -.- .. -.- / .- / .-.. . –. ..-.. -. -.– … ..-.. –. / — . … … –.. . / -.-. … — -. .- -.- .–.- –.. .. -.-
…. .- .-.. .-.. — / -. .- ..- – .. .-.. ..- … / – .. – -.- — -. / . / .— . .-.. . -. – ..-.. … –
.- / – .. – .- -. .. -.-. / -.- ..– .-.. -.. .. / -.- ..– .-.. -.. .— / . –. -.– / …- .. … … –.. .- .— . .-.. –.. ..-.. … –

(hallo Nautilus/ e rövid jelentést/ a Titanic küldi küldj egy  visszajelzést/ bolond luxus hajo benne behh csalodtunk/ közeledik a nap s  jéghegynek csapodunk/ fütö a kapitány megint szénnek nézi/ a matrozt s a veszélyt nem látja nem érzi/ hiába beszélek itt lent a hordobol/ egyre messzebb sodor minket a valotol/ egyfolytában részeg lop hamiskártyázik/ s szökik a legénység messze csonakázik/ hallo Nautilus titkon e jelentést/ a Titanic küldi küldj egy visszajelzést!)

 

(Illusztráció: Bán Sarolta)

Vészterhes időkben

 

Bajoroknak fődjén keresztfának dűlve
jegyzém fel e verset, falevélre, kűre.
Két férfiút hallék, tán szellemek vótak,
ők diktálták nékem magyarul e szókat.

Az őseink, mondták, nem valának birkák,
s bár az új tanokat rájuk vassal irták,
útjokról letértek, két szemük kisírták:
Krisztust egymást között Fa Jankónak hítták.

Nem vót rossz ő csakhát kilehelte lelkét,
s az gonosz papjaik szemünket kiverték.
Papoltak, raboltak, nagy volt lelki terhük –
az bűneiket már nehogy mi szenvedjük!

A Mitrász-kultuszig nyúlott el a karjuk,
szent angyalok egyszer, máskor vótak varjuk.
Állhattunk vigyázz-ba, imára térgyeltünk,
egy vala a vége: megtöreték testünk.

Fából vaskarika, okkultista majmok,
mindig terme nálunk szédítésben bajnok.
Ez sokat nem árta, tenyerénél fogva
figg a keresztfáján évszázadok óta.

Semmi nem változa meg soha magátúl,
csodát váró népek kikopnak a mábúl.
Addig várod te is, leesik az állad;
törekedj a Jóra, attúl Menj-be szállhatsz!

Isten akkor segít, ha segítsz magodon:
ez legyen a jelszód a vándorbotodon!
A józan eszét a nép is vegye elő,
bennünk él az Is-te-en: egységben az erő!

 

(Illusztráció: Kamila Kokoszynska: Holy Cross)

Szirmok

 

Emlékszem,
…a sötét gyűrűk szorításából kiszakadó első hangokra…
…a kiöblösödő remény naiv csapongásaira….
…eget ostromló, fényes vitorláira….

Emlékszem,
…testvéreimre, a földtől elrugaszkodott, lázadó növényekre…
…az égre torlódó  levegőkatedrálisok sziporkázó sűrűjére…
…a fénysugarak szálkás fényözönére…

Emlékszem
…a tengerek homályában alvó korallok színszimfóniájára…
…az időtlenségbe dermedt figyelő szempárokra…
…az algák rémült   bolyhaira…

Emlékszem
…a magam köré tekert csontfehér bőrköpenyre…
…a formák tétovázó, hosszúra nyúlt  álmaira (–
(idők néma halrajvonulása – )

Emlékszem
…a szemhéjakon áthatoló lila felhőpamacsokra…
…a test éjszakájába  oltott lebegő  aranyra…
….a fehér falak  labrintusából kivezető ösvényekre…

Emlékezésem utolsó gesztusaként
tisztelgek a sötétség szellemlovasai előtt
mert ködlovaikkal ráncosra gyűrték az arcomat
és színeket csikartak ki belőlem
és élő szirmokat.

(2009)

 

(Illusztráció: Leonard Aitken: Transience)

Limerick a dildótlan korokból; Ludmilla; Szeretőm; Jancsó a pokol vadászmezőjén

 

Limerick a dildótlan korokból

Két nővel élt együtt Freud bácsi,
de egyet se tudott meg- …érteni.
Hisztiztek a hölgyek.
„Miért teszik ők ezt?”
„Péniszirigység!” – vágta rá Freud. – „Ácsi!”

 

Ludmilla

De fura lány ez a Ludmilla,
rákapott tavaly a lúdlikra.
Intettem: „Nem kéne,
rámegy a vesédre.”
Vállat vont s elröppent Dublinba.

 

Szeretőm

Szeretőm lakhelye Bosznia.
A sapkája fél pár zoknija.
Kérdeztem: „Jó ez így?”
Azt mondta: „Melegít, s
nehéz lesz rólam leszoknia.”

 

Jancsó a pokol vadászmezőjén

Fut fancsali képpel pucéron Jancsó.
Reng a likában egy szép kicsi kancsó.
„Mi történt, hékás?!”
„Üldöz a répás” –
szól –, „buzi az ördög s az egész brancs, ó!”

 

(Illusztráció: Eugène Atget: Joueur de guitare)