Csodaszép reggelen ébredt Zoli, a fiatalember. Épp ment ki a konyhába rágyújtani, amikor azt látta, hogy anyja csak bámul kifelé az ablakon. Mikor Zoli is odalesett, azt látta, hogy egy halott hajléktalant tesznek a mentők a hordágyra. Olgát megviselte a látvány, közben rágyújtott. De rögvest Zoli is azonnal.
–Hogy lehet egy embert így megalázni? – kérdezte Zoli.
–Ez már halott, fiam… – mondta Olga. A halott hajléktalan bővebben…
Katonák meneteltek az utcán.
Csizmájuk egyenletesen kopogott a kövezeten.
Mozgásuk határozottságról tanúskodott arcuk azonban fáradtságról árulkodott.
Az emberek az ablakokból figyelték őket.
A felnőttek félve tekintettek ki a függönyök mögül.
A gyerekek orrukat az ablaküvegnek nyomva nézték az elhaladó menetet.
A menet végtelennek tűnt.
A katonák egyre csak jöttek.
Alkonyatkor robbanás rázta meg a falakat.
Majd egymás után több robbanás is hallatszott.
Az arcok ijedten elhúzódtak az ablakokból.
A menetelő katonák egy része a földre vetette magát.
Mások a fák törzse mögé bújtak.
Mások a házakban igyekeztek menedéket találni.
Futva közelítettek a kapukhoz.
A kapukat bezárták belülről különféle berendezési tárgyakkal gerendákkal támasztották ki őket.
A katonák szitkozódva rángatták a kilincset.
Néhány ház oromzatán golyószórók csöve jelent meg.
Ropogó hangjuk szünet nélkül fél órán keresztül zakatolt.
Az utcákat holttestek borították.
A fák törzsét golyó ütötte sebek tarkították.
A házak vakolata több helyütt lepergett.
A felszabadítók az éjszaka leple alatt kamionokkal gyűjtötték össze a holttesteket.
Reggel a kommunális közvállalat munkásai megkezdték a falak újrafestését.
A madarakat kiengedték a ketrecekből.
(Illusztráció: Osho Zen Tarot Understanding)
Tobias hallgatta a kolomp egyenetlen hangját. Minden évben másnak hallotta, talán ahogy egyre idősebb lett. A kolomp vagy ő. Még az apjától örökölte, az apja előtt pedig már nyolc generáció használta ezt a hajlított lemez kolompot a legkedvesebb tehene nyakában. Cerise és Tobias a falujuk melletti réten bandukoltak. A fű még harmatos volt, a férfi kemény bakancsa sötét színre váltott a nedves fű érintésétől. Cerise nem szerette a nedves füvet, így nem kellett noszogatni, a tehén megállás nélkül követte gazdáját. Egy-egy méh tudta csak kimozdítani az egyenletes lépésekből, ilyenkor lendített egyet a farkával, megrázta a fejét és lépdelt tovább. Tobiasnak már csak ő maradt. A kolomp bővebben…
Dunszt
mennyire furcsa és titokzatos ez a szó
gyerekkoromban sosem értettem
a pléddel letakart zakuszkákban
volt valami különös és rejtélyes
a szoba különböző pontjain álltak bebugyolálva
olyan helyeken, amikre addig nem is gondoltam
fűtőtest alatt, fotel alatt, a sarkokban
jól beterítve, mint a babák
anyu időnként megnézte őket,
azt gondoltam, beszél velük, simogatja őket
jól vagytok, nem fáztok, kérdi
és én oda vágytam közéjük
szorosan összekucorodni velük a melegben
mint aki fontos, mint aki törékeny
mint akivel épp nagyon történik valami
láthatatlan és lényeges
hiszen egy rossz mozdulat
és megromlunk örökre
nem leszünk jók télire
nem vesz minket elő már senki
Félek, hogy
hogy bánatukban összetörnek és
az orromon kihullanak a csontjaim,
hogy leveleket növesztek és
szobanövénnyé válok,
hogy végleg lenyelem a szavakat
és rongyokat köpök ki helyettük,
hogy becsukódnak a szemeim
mögött az ablakok,
hogy túl messzire repülök
éjszaka álmomban,
hogy megtanulok nem félni az űrtől,
és megszeretem nem-szeretni a csendet.
(Illusztráció: Lydia Pepi: Perserved fruit and octopus, 2018)
Helyed ott
van, hol szemek tekintenek,
hol szemek találkoznak,
létrejössz.
Egy kiáltás visszatart
mindig ugyanaz a hang,
úgy tűnik, csak egy lehet ez,
mindenki ezen hív.
Zuhanhatnál,
de nem esel le.
Szemek kapnak fel téged.
Létezel,
mert szemek áhítanak,
rád tekintenek és szólnak,
hogy létezel.
Enesey Diána fordítása
„Nem az…, …hanem
akinek az unokái lesznek magyarok….”
[Karácsony Sándor]
Elköszönök…
[Európa]
Sohanyár
[Nagy Gáspárt kérdezve]
Dél felől alvad bibliai tenger: asszony-öl, medencecsont-öböl, kin régebb átutaztunk férfivá születni – ostoba hősök. Sötét mélyéről duzzad fölfele, böffen fekete hullám, fekete hullák dalolnak vele. Vérem alvasztja feketeség: szívemre pancsolt ütem: rám nem vigyáz innét senkisem. Több van, ki öl…, mint ki nem. Azonosságfosztás… FEKETEVERS bővebben…
