Darling

Felhőatlasz lennél vagy Parfüm?
A szénatom benzolgyűrűiben
Is Te vagy most a vers, a korpusz.
Hús-vér írás.
Egy lemeztű pattogása a bakeliten.
Mint a múlt akusztikája.
Mi emlékeztet most rád?
A mediterrán permet,
Ami az este fényeiben alászáll.
És összerak egy átriumot?
A lelked valóban a hegedűdben maradt.

Formaldehid

E-Szimulakrum

Celofán-cápa
Belecsomagolja a vízpartot
Mr. Abszolút Vodka.
Egy tölcsér a völgy és elnyeli
Az összes esőt, ami lehull
A higanyt, a bölcselkedést.
A lázat is szigeteli –
Alázat nincs a kéjben többé
Ijedtség-parfüm az ampullában
Párolgó erdőbe zártan sírnak
A szív öblei. Katamaránok
Mint hógolyó a gyöngykagyló ölében
Valaha szabadságnak tűnt print
Összetéptem
A feledés: feladás
De jelentéstöbblet egyben
Összerezzen a küszöbre kiszorított
Tapasztalat: nyelv
Amin senki nem beszél
Nyers távollét a készenlétiség
Ösztrogén vagy melatonin?
Járdák egy felhőzeten: szárnyverdesés

Tesztoszteron reneszánsz

Reflektálás a Medienwissenschaft (Kittler) örömzenéjére[1]

A primadonna álmában a szoba egy hajó.
A tenger tartja, mint ágy. És csupa fű.
Egy nagybőgő belsejében puha kanapé.
S a húrok alatt vízesés. És hemzseg a rét.
A mikroprocesszor most meta-fikciót konstruál.
A tánc megáll. A bál fél pillanat alatt erodál.
A függöny mögött a Botrány Aktja áll.
A bárány a szöveg kijáratánál dedikál.

Létezik egy ősi, eredendő, még nem kifosztott nyelv.
Ez volt az optimum-kontinuum, ahol a lét kitelelt.
S a klaviatúra végül a dolgokra lehel.

[1] Első változatban a cím: Kontinuum-lábjegyzetek (Mozgólépcső)

(Illusztráció: Jayne Schelden: Edna’s Morro Islay Hill)

Az agyongyötört betonon
mentem,
mikor megérintettél.
Érintésed erőteljes volt, de
egyáltalán nem sértő.
Határozott.
Általában egy közeli rokon
érint így.
Fölnéztem, és
elcsodálkoztam.
Az eső szagát éreztem.
A réten pöfékelő zetor
kénes füstjét.
Majd átjárt a végtelen… a
semmi, ugyanakkor valami
fönséges is;
hogy ember vagyok, s
általad eljuthatok a tengerekhez
a gleccserek tetejére, s
végül a pusztulásba taszító
pillanathoz…

(Illusztráció: William Powhida: Antarctica (Realism), 2020)