Mielőtt tudnád, mi is valójában a kedvesség,
el kell veszítened dolgokat,
érezni, ahogy a jövő szertefoszlik egy pillanat alatt,
mint só a higított alaplében.
Amit a kezedben tartottál,
amit számításba vettél és gondosan védtél,
mindnek mennie kell, hogy tudd,
milyen sivár tud lenni a táj
a kedvesség régiói között.
Ahogyan utazol egyre,
azt gondolva, hogy sosem áll meg a busz,
a kukoricát és csirkét majszoló utasok
örökké az ablakon bámulnak majd kifelé.

Mielőtt megtapasztalnád a kedvesség gyengéd gravitációját,
oda kell utaznod, ahol a fehér poncsós indián
holtan hever az út mentén.
Látnod kell, hogy ez akár te is lehetnél,
ahogy ő is valaki volt,
aki tervekkel utazott át az éjszakán
és az egyszerű lélegzet tartotta életben.

Mielőtt megismernéd a kedvességet mint a benső legmélyét,
ismerned kell a bánatot mint a másik legmélyebbet.
Bánattal kell ébredned, beszélned kell hozzá, amíg hangod
el nem kapja minden bánat fonalát
és meg nem látod a szövet méretét.
Innentől fogva már csak a kedvességnek lesz értelme,
csak a kedvességnek, amely beköti a cipőd
és elindítja a napod, hogy add fel a leveleket, vegyél kenyeret,
csak a kedvességnek, amely felemeli a fejét
a világ csődületében, hogy azt mondja
én vagyok, akit kerestél,
és veled megyek mindenhová,
mint egy árnyék vagy egy barát.

 Enesey Diána fordítása