Az agyongyötört betonon
mentem,
mikor megérintettél.
Érintésed erőteljes volt, de
egyáltalán nem sértő.
Határozott.
Általában egy közeli rokon
érint így.
Fölnéztem, és
elcsodálkoztam.
Az eső szagát éreztem.
A réten pöfékelő zetor
kénes füstjét.
Majd átjárt a végtelen… a
semmi, ugyanakkor valami
fönséges is;
hogy ember vagyok, s
általad eljuthatok a tengerekhez
a gleccserek tetejére, s
végül a pusztulásba taszító
pillanathoz…

(Illusztráció: William Powhida: Antarctica (Realism), 2020)