Néha, amikor kifogom a jó öreg aranyhalacskát, és elém áll azzal, hogy eresszem el, ő meg cserébe segít megvalósítani egy álmomat, olyankor mindig bajban vagyok, mert sokminden szeretnék lenni, de ha már tényleg, és ő meg már nagyon türelmetlen, akkor annyit tudok mondani neki: – Valami zene. Ő persze meglepődik, sóhajtozik, uszonyával legyint egyet, hiszen az nem egy foglalkozás, én meg zavaromban csak úgy visszadobom a tóba. Szeretek a zene körül sündörögni, így keveredtem valamelyik nap egy szimfonikus zenekar esti próbájára. Kicsit elkésve megálltam a terem szélén, várva a kellő pillanatot, hogy új búvóhelyem a nézőtér legyen, de ekkor a tenger langyos hullámai elérték lábujjaimat, a bokámat, majd a zene halkult, és a kellemes víz visszább húzódott a karmester utasítására. Debussy tengere megjelent a próbateremben, és főleg a vonósok lágy játékának köszönhetően valóban simogatta (hol erősen, hol finomabban) a nézőtéri homokot. A zenekar a magyarázatnyi szünetek közben sem engedte elúszni figyelmét, ami gondolom köszönhető a karmester világszerte elismert szakmai tehetségével járó tekintélyének. Főleg ritmikai problémák miatt állt le időnként a munka, de hallhatóan segítette a gondok megoldását, hogy Kocsis Zoltán ilyenkor odalibbent a zongorához (hihetetlen, de az egész programot fejből le tudja játszani), és bemutatta, valójában mi áll a kottában. Hasonló szemkápráztató produkció volt, amikor a karmester leállította a darabot, mert hallotta, hogy valaki c-t húzott h helyett, és azt is tudta, hogy ki tette próbára az ő füleit. Néhányan mondják, hogy Debussy minden műve „tenger”, lehet, de mindenesetre A tenger egy jólsikerült, korhatár nélkül hallgatható „könnyű” zene, melyet egy romantikus fracia divatfi álmodott meg, kinek szerelméért több nő is odaadta volna életét. A koncert érdekessége, hogy a profi karmester egy nem könnyű darabot egy félig amatőr zenekarnak fogja dirigálni, ahol diplomás művészek játsszanak tanárral, diákkal, büféssel, orvossal vagy épp egy véletlenül c-t húzó építésszel. MÜPA: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2009. március 08. vasárnap 18:00 – 22:00 Ravel: Pavane egy infásnő halálára Mozart: G-dúr zongoraverseny, K. 453 Debussy: Három noktürn (1. Felhők, 2. Ünnepek, 3. Szirének) Debussy: A tenger – három szimfonikus vázlat Közreműködik: a Szent István Király Oratóriumkórus Nőikara Zongorán játszik és vezényel: Kocsis Zoltán