Schönberg, zene a fejnek

Van egy érdekes szomszédom, semmit nem tudok róla, de külseje arra utal, hogy pár éve lépett ki egy Hrabal-regényből. Gyakran utazunk együtt néhány megállónyit, de soha nem beszélget senkivel, néha biccent, ha valaki köszön neki. Pár hete szokatlan tömeget találtam a buszmegállóban, járatkimaradás, errefelé gyakori. Mogorva szomszédom is várakozott, csak a sokaságtól kicsit elkülönülten. Mellé álltam, egy zenetörténeti könyvet olvasott – jó belekukkantani mások olvasmányába – Schönberg életét tanulmányozta. A tömeg egyemberként háborgott a hosszú buszkimaradás miatt, én meg félszemmel ismerkedtem egy zeneszerző életével. A jármű megérkezett, és az eddig összetartó sopánkodó emberek közelharcot vívtak egymással az ülőhelyekért. Mielőtt beültem a nézőtérre, vettem egy nagy levegőt, mások ezt tanácsolták. Schönberg neve ismert, de mégsem szoktunk dúdolni tőle semmit. Időnként műsorra tűz tőle valamit egy-két operaház, de nem kell kapkodnunk, biztos lesz jegy. Egy kellemes dallam először körbecirógat, majd belénkbújik, de Schönberg Mózes és Áron című operájától ezt ne várjuk, talán nem ez a feladata. A bibliai történetben Mózes kivezeti Júdea népét Egyiptomból, ezt ismerem, de ki Áron? A nép és ideiglenes vezetőjük nem egy nyelvet beszél, Mózes szellemileg már máshol jár, alig része a földi világnak, de akkor hogyan bírta rá a tömeget, hogy kövesse őt? Egy nagyobb csoport csak ideiglenesen tud homogén egységként együtt élni vagy vándorolni, idővel kiugrik egy-két zsarnok, megjelenik a hatalom, és oda a békés összhang, de ha Mózes nem képes velük szót érteni, ki tartja egyben a tömeget? Áron, aki valójában egy a tömegből, bízik Mózesben, de nem birtokolja a hit olyan magas fokát, mely már élesen körvonalazza Istent. Mondhatjuk, hogy ő Mózes marketing menedzsere. Schönberg műveinek élvezése komoly feladatot jelent a hallgatóságnak, de sok munkát igényel az előadóművészek részéről is, és bravó a darab düsseldorfi „marketingeseinek”: Wen-Pin Chien (karmester), Christof Nel (rendező), Michael Ebbecke (Mozes), Wolfgang Schmidt (Áron) A zene? Valóban nehéz a fülnek, utcai dúdolásra alkalmatlan, de ha már nem mint tömeg, hanem mint bízó Áron hallgatjuk, talán eljuthatunk a hívő Mózes értő szintjére. Deutsche Oper am Rhein – Düsseldorf 2009. március 22. vasárnap 19.30 – 21.30

Vélemény, hozzászólás?