1. (1.) Ismeretes előtted, jóságos uram, hogy két ember, akik a köztük lévő nagy távolság miatt egymástól messze vannak – s ilyesmi sok és különféle oknál fogva megeshet –, ha szándékaikat vagy rejtett titkaikat egymással tudatni vagy egymásról megtudni akarják, de úgy, hogy mindehhez ne férhessen hozzá akárki, csak olyanok, akiknek szellemisége az övékhez hasonló, akkor ezt az írás segítségével valósítják meg. Így a messzeségben is közel vannak egymáshoz, a távolságból is látnak és látszanak, hallgatva is beszélnek és hallanak, s még álmukban is virrasztanak, mert szándékuk a cselekvésben teljesül. Ha betegek, akkor is egészségesek, s ha ülnek, akkor is szaladnak. Sőt, még azt is állítom, hogy holtukban is élnek, mert az írás nemcsak a jelenvalókat képes megismertetni, hanem a múltat és a jövőt is.

2. Mindezek alapján felismerhető az érzékek összhangja, vagyis az, hogy mindegyikük megjeleníti saját erejét, s mégis társa helyett működik: A nyelv helyett a kéz beszél, míg a fül helyett a szem hall. A papirusz pedig a szív területét veszi át, mert sorainak barázdáiba fogadja az elvetett szándékot mindazzal a számos más jellegű dologgal együtt, ami segítségére van. Ilyenek például a kifejezésre juttatott jelentések, megkülönböztetések és sajátosságok, amik az írásban megtalálhatók, s amelyekről most nem kell egyenként szólnunk.

3. Ezekben örömét leli, aki jártas az írás ismeretében. Sőt, azt mondom, hogy amikor szükséges, az írás ismerője annak is hasznára van, aki az írást nem ismeri: előbbinek a látása segít, utóbbinak pedig a hallása. A hallás azért nem nagyobb és nem is biztosabb, mint a látás – de az efféle megkülönböztetéseket te magad is ismered.

4. Mindezek láttán ki lenne képes illő módon dicsérni eme ajándék adományozóját? Mert úgy gondolom, hogy az írás sok más adományt felülmúl, hiszen kinyilvánítja adományozója hatalmát, bölcsességét és szeretetét. Láttuk tehát, hogy aki távol van, az társának akaratát a kéznek, az ujjnak, a tollnak, a tintának, a papírnak és a többi kelléknek köszönhetően fogja fel. Aki viszont közel, annak nincs szüksége minderre, hanem vagy száját használja, melynek segítségével a szó és a lélegzet eljut a fülhöz és a szívhez, vagy pedig csak kezét és ujjait,melyek segítségével a szándékot felfogja a szem és a szív. Láthatod tehát, hogy aki társától távol van, annak a látás van valódi megelégedésére, míg aki közel, annak a hallás.
5. (2.) Mindaz, ami az íráson keresztül történik, jelképe annak, ami a valóságban az Istentől távol lévőkkel történik. Isten ugyanis nagy szeretetében úgy intézte, hogy az emberek, akik távol vannak tőle tisztátalan cselekedeteik miatt, melyek elszakították őket Teremtőjüktől, a teremtmények közvetítésével mégis fogják fel irántuk való szeretetét, és közeledjenek hozzá. A teremtmények tehát mintegy írásjelekként szolgálnak, melyeket Hatalma és Bölcsessége, vagyis Fia és Szentlelke által hozott létre.(1)

6. A teremtményeken keresztül azután már nemcsak az Atyaisten irántuk való szeretetét fogják fel, hanem Hatalmát és Bölcsességét is. Mert ahogyan az, aki egy írást olvas, az írás szépsége mögött nemcsak az író szándékát ismerheti fel, hanem a kéz és az ujj erejét és okosságát is, amely a gondolatokat papírra vetette, ugyanúgy mindaz, aki a teremtményeket okosan szemléli, Teremtőjük szándéka, azaz szeretete mellett felismeri kezét és ujját is.

7. S ha azt kérded, hogyan lehetséges, hogy a kéz és az ujj álljon a Hatalom és Bölcsesség, azaz a Fiú és a Szentlélek helyén, akkor hallgasd az Isten Lelkét, aki ezt mondja: „Az Úr jobbja művelte a csodát, az Úr jobbja emelt fel engem” (Zsolt 118,15–16), valamint „dicsőséges a te jobbod ereje, Uram” (Kiv 15,6) és így tovább. Láthatod tehát, hogy a jobbkéz és a Hatalom a Fiú. A Szentlélekről
pedig a Fiú ezt mondta evangéliumában: „Ha viszont az Isten Lelkével űzöm ki a démonokat […]” (Mt 12,28), míg egy másik evangélistánál azt mondta, hogy „az Isten ujjával” (Lk 11,20). Láthatod, hogy az ujj és a Bölcsesség az Isten Lelke. Összefoglalva tehát az Isten keze és ujja Isten Hatalma és Bölcsessége, vagyisa Fiú és Isten Lelke.(2)

8. (3.) A teremtmények tehát efféle szolgálatot tesznek azoknak, akik Istentől távol vannak, s az ilyenek közül egyesek a látáson, mások a halláson keresztül örvendenek Teremtőjüknek. Akik viszont tisztaságuk és Istennek kedves tetteik révén hozzá közel vannak, azoknak nincs szükségük arra, hogy a teremtmények mint írásjelek segítségével fogják fel Teremtőjük szándékát, hatalmát és bölcsességét. Ők közvetlenül az Igére és a Lélekre, vagyis a kézre és az ujjra hagyatkoznak mindenféle teremtmény közvetítése nélkül.

9. Amikor valaki beszél, szavát nem hallani lélegzete nélkül, lélegzete pedig nem ismerteti meg akaratát a szó nélkül. Aki pedig jelet rajzol, az nem csak az ujjával, keze nélkül teszi, s nem is csak kezével az ujja nélkül. Ugyanígy az Isten Fia, aki Ige, kéz és Hatalom, nem tesz semmit a Lélek nélkül, aki a Bölcsesség és az ujj. Mert írva van: „Az Úr Igéje alkotta az eget, s szájának lehelete az ég minden
hatalmasságát” (Zsolt 32,6). (3) Vagy „az egek hirdetik Isten dicsőségét, s az égbolt zengi kezének műveit” (Zsolt 18,2), és „látom égboltodat, ujjaid alkotását” (Zsolt 8,4). Íme az Ige és a Lélek, s íme a kéz és az ujj is. (4)

10. S ne kérdezgesd, hogy miért több ujjról beszéltem, amikor a Lélek egy. Ne engem hallgass, hanem inkább Izajást, aki így szól: „…a bölcsesség lelkét és az értelem lelkét” (Iz 11,2) és így tovább. Vajon emiatt több lélekre kell gondolnunk? Hallottad a prófétát, hallgasd meg Pált is, aki ezt mondja: „az ajándékok többfélék, de a Lélek, aki műveli őket, ugyanaz” (1Kor 12,4).

11. Így tehát a teremtmények helyett, melyek betű gyanánt szolgálnak azoknak, akik távol vannak, s megismertetik velük teremtőjük szándékát, hatalmát és bölcsességét, maga a Szeretet, a Hatalom és a Bölcsesség van segítségére azok nak, akik közel vannak. Hiszen az ilyenek maguk is tiszta teremtmények, ésszel (logos) és értelemmel (nous) rendelkeznek, s mint hatalmas és kiváló betűk, ők is világosan hirdetik teremtőjük hatalmát és bölcsességét.

12. Amint ugyanis a Hatalom és a Bölcsesség, azaz a Fiú és a Lélek dicsőséges jelek, melyek által megismerhető az Atya szeretete, ugyanúgy az értelmes lények is betűk, ahogyan már mondtuk, melyek által az Atya Hatalma és Bölcsessége válik ismertté. A Fiú és a Lélek tehát az Atya betűi, s általuk ismerhető meg, míg az értelmes teremtmény olyan betű, melyen keresztül a Fiú és a Lélek válik ismertté, amiatt az ige miatt, hogy „a saját képmásunkra” (Ter 1,26). A látható és test szerinti teremtmény pedig végül a szellemi természet betűjele, amennyiben a látható dolgok a láthatatlanok szimbólumai (vö. Zsid 8,5). 13. Nekünk, akik értelmes teremtmények vagyunk, s bizonyos oknál fogva – amelyről most nem szükséges beszélni – ehhez a látható teremtéshez vagyunk kapcsolva, gondot kell tehát fordítanunk arra, hogy a látható dolgokon keresztül megragadjuk és felfogjuk a láthatatlanokat. Erre azonban képtelenek vagyunk mindaddig, amíg attól is távol vagyunk, hogy maguknak a látható dolgoknak teljes jelentését megismerjük.

14. Mert amint az írásba rejtett valóság elrejtve marad azok számára, akik nem tudják olvasni, bármennyire nézik is, ugyanúgy, akiből hiányzik a látható teremtmények megértése, azok a bennük rejtőző szellemi teremtést sem tudják felfogni, hiába van a látható a szemük előtt. Aki azonban törekvésének és tisztaságának köszönhetően beavatást nyer a látható teremtmények világába, az felismeri, hogy mindannyian ezt az őbennük elrejtett valóságot hirdetik. S amintrájön erre, mindjárt hirdetni kezdi saját felépítésének hatalmát és bölcsességét is,(5) s szüntelen bizonyságot tesz a felfoghatatlan Szeretet akaratáról, mely ebben a hatalomban és bölcsességben valósul meg.

15. (4.) Azt mondom tehát, hogy amint a test cselekedetei által kinyilvánítja a benne lakó lelket, a lélek pedig rezdülésein keresztül az értelmet (nous), amely a lélek feje, ugyanúgy az értelem, mely a Szentlélek és az Ige „teste”, kinyilvánítja őket, mint a test a benne lakó lelket. (6) S ennek az emberi értelemnek a „lelke” (azaz a Szentlélek és az Ige) kinyilvánítja saját „értelmét”, aki az Atya. S amint az értelem a lélek közvetítésével működik a testben, ugyanúgy működik az Atya is „lelkén”, azaz Szentlelkén és Igéjén keresztül „testében”, ami az emberi értelem. (7)

16. Az emberi értelem teste nem tudja, mit tesz az értelem, de az értelem, amely teste az Értelemnek, azaz az Atyának, tudja, mit tesz az ő Értelme, s hogy mit tett és mit fog tenni, mert az összes teremtmény és a teremtés minden rendje közül ő az egyetlen, aki az Atya igazi képmása, és egyedül képes az Atya ismeretének befogadására. Hisz az értelem az írás szerint „megújul a megismerésben annak képmására, aki alkotta” (Kol 3,10). (8)

17. Ha pedig a távollévőknek hasznos írásjelek képesek tudatni azt, ami történt, s ami majd történni fog, mennyivel inkább áll az, hogy az Ige és a Lélek tudnak mindent, s közölnek is mindent az emberi értelemmel, mely az ő „testük”. Igazán mondom neked: ezen a helyen sokféle ajtóval találkoztam,(9) melyek tele voltak mindenféle megkülönböztetéssel, de nem akartam ezeket megírni neked, mert nem bízhattam papírra és tintára. Mégpedig azok miatt, akik esetleg belebotlanak ebbe az írásba, s azért sem, mert a papíron az elvetemültek erőszakot követhetnek el, ami miatt egyáltalán nem lehet ráhagyatkozni. (10)

18. De amint láthattam, hogy van olyan dolog, amit papír és tinta nem képesek közölni, ugyanígy talán olyan is van, amit a teremtmények, melyek a távollévők számára írásjelek, nem képesek közölni. Ez pedig írójuk akaratának teljessége, azaz saját természete. Ennek közlésére képtelenek, mert egyikük sem írójuk képmása. Ezzel szemben az Ige és a Lélek, akik az Atya írásjelei, mindent ismernek, és mindent közölnek, mert nem teremtmények, hanem az Atya lényegének pontos képmása és valódi visszfénye (vö. Zsid 1,3; Bölcs 7,26).
(…)

Jegyzetek: 

(1) Az írás és olvasás részletesen kifejtett allegóriájával Evagriosz az értelmes lélek Istennel való kapcsolatát, Istenhez való visszatérését világítja meg. A szemlélésre (theória) képes értelem (nous), mely az aszketikus gyakorlatok (praktiké) által már bizonyos fokú tisztaságra tett szert, a teremtmények valódi természetét, végső jelentését (logos) kezdi el olvasni. A természeti szemlélődés (physiké theória), melynek révén az értelem a világban és történelmében jelen
lévő logoszok ismeretére jut el, elvezeti a Fiú és a Lélek cselekvésének felismeréséhez, azon keresztül pedig a közvetlen Isten-ismerethez (theologia). Az itt kifejtett látás és hallás
tehát az órigenészi szellemi érzékek hátterével értelmezendő metaforája az ismeretnek (gnósis). A szemlélésre képes értelem természetéről Evagriosznál lásd Baán Izsák: „A látó lélek”. Értelem (nús) és tudás (gnósis) Evagriosz Pontikosz írásaiban, in Somorjai Ádám – Barkó Ágoston (szerk.): Heggyel az ég egybemosódik. Ünnepi kötet Korzenszky Richárd 70. születésnapjára, Tihanyi Szent Gergely Alapítvány, Tihany, 2011, 411–425. A téma átfogó feldolgozásához (további irodalommal) lásd Bugár M. István: A természet szent könyve, in Heidl György – Kendeffy Gábor (szerk.): Szentírásértelmezés és teremtésfelfogás az ókeresztény korban, Studia Patrum 4, Szent István Társulat, Budapest, 2012, 214–223.

(2) A kéz és ujjak patrisztikus irodalomban gyakran előforduló szimbolikáját Evagriosz is sűrűn használja a zsoltárkommentárokban és a Gnosztikus fejezetek c. írásában. A Pontoszi „az Úr jobbja” és az „Úr keze” kifejezéseket másutt következetesen megkülönböztetve magyarázza. Míg előbbi a Logoszt jelenti, utóbbi „az értünk lévő Logoszt”, azaz a kifejezéseket a kappadókiai atyák nyomán a theologia és az oikonomia összefüggésében értelmezi: „az Úr jobbja” az Istenben kezdettől fogva jelen lévő és működő Logosz, „az Úr keze” pedig az üdvtörténetben megtestesült és értünk cselekvő Igét jelenti. Vö. KG II,12.89.

(3) Evagriosz itt a görög pneuma szó kettős jelentésére épít (lélegzet – lélek).

(4) Hasonló gondolatmenetet találunk Nazianzoszi Szent Gergely: Oratio 31,29. Paul Gallay – Maurice Jourjon (éd.): Grégoire de Nazianze: Discours 27-31 (SC 250), Cerf, Paris, 1978, 295–297.

(5) Az értelem (nous), mely a látható világ szemlélésében felfedezi a létezőkben rejlő értelmet, felismeri a szellemi teremtés és saját szellemi természetének, „felépítésének” összhangját.

(6)  Vö. KG II,5. Ugyanez a téma Órigenésznél: Henri Crouzel: Virginité et mariage selon Origène, Desclée de Brouwer, Paris, 1963, 17–24.

(7) Evagriosz gondolatmenetét, melyben párhuzamot von a három emberi alkotóelem (test, lélek, értelem) és a Szentháromság személyei között, ihlethette Nazianzoszi Szent Gergely 23. beszéde, ott azonban az értelem (nous), logosz és lélek (pneuma) hármasáról van szó. Vö. Oratio 23,11.

(8) A bekezdésből úgy tűnhet, mintha az értelem az Atya képmása volna, de ahogyan lentebb látni fogjuk, az emberi értelem a Fiú és a Lélek képmását hordozza, akik egyedül igaz képmásai az Atyának. Az értelem pedig csak közvetett értelemben képmás. Vö. Órigenész: De Princ IV, 4, 9. A mű legújabb kritikai kiadása angol fordítással: John Behr (ed.): Origen: On First Principles, Oxford University Press, Oxford, 2017.

(9) Antoine Guillaumont azt feltételezi, hogy itt ajtó (thar’e) helyett ideákról lenne szó (thar’yatha). Azonban a kéziratok egyértelműen ajtóról beszélnek. A Mt 7,7 alapján érthető: kopogtatni kell az ismeret ajtaján (evagrioszi kifejezés, Schol in Ps 117,20; Pr Prol 8), és ajtót nyitnak.

(10) A levél keletkezésének idején már elkezdődött az ún. „első órigenista vita”, melynek főszereplői közül többen Evagriosz kapcsolati hálójához tartoztak. A vita során nem volt rendkívüli, hogy leveleket meghamisítottak vagy félkész fordításokat átírtak. Az „íráson elkövetett erőszak” a platóni Phaidros második felének gondolatvilágát idézi.

 

Tanulmány, fordítás, jegyzetek: Baán Izsák

Baán Izsák OSB a bakonybéli bencés közösség elöljárója, teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tudományos munkatársa. Kutatásainak fő területe a korai szerzetesség irodalma és spiritualitása; baan.izsak@sapientia.hu

Forrás: Sapientiana 15 (2022/1) 88–112.
https://real.mtak.hu/143869/1/TanSapientiana202201BaanIzsak.pdf