Apokrif kocka
Az ihlet forrása
Most elkerülik a tudatalatti könyvtárt az álmok,
Csak akarat van és radikális eklektika,
Nincs idő, csak ásító porszemek.
Könnycseppkő-barlang, derűs elfojtások.
A betolakodó alkony. Igét hirdet.
Nem úgy adja a békét, ahogy a világ adja.
Nincs messze egyikünktől sem.
Az élet vizének tiszta folyója.
Felemelkedik belőle a trón. Limerick.
Filadelfia. A kisebbség.
Nem a nép szavazza meg. Az időtlen dönti el.
A fenyítés fénye. Érces, nyers akcentus.
Egy nyitott ajtót mutat meg a lombok között.
A béketűrésre intő beszédet. Oszloppá teszi.
A szívbe írt csíra. # + @ = &
A fény, a hang és az ujjak
Mintha a Dunába ömlene
Az égből a kéklő eső.
Mintha szégyent hozna ránk,
Ami nem vagyunk.
A szorongás rettenetes mélysége.
A hallgatás, a tudat-utak sztrádái
Összefutnak egyetlen csillagképben
A málnahabbal leöntött felhők fölött.
És nézed a hídról, miként hetvenkedik
A lassúság és a bölcsesség a víz tükrén.
Mintha anyánk testéből bújnánk éppen ki.
Egy vadonatúj prioritás szólít meg.
A Szentlélek tájai. Víz alatti klarinét.
Tűnődő csilingelés. Megérint
Egy figyelmen kívül hagyott szöveg.
Megjelenik az ágyában, mint intés.
S akkor keze ügyébe akad a sötétség,
Mint megnyílt kagyló. Hal alakú gyanta.
Marokerősítő gumikarika.
Elrejtett világegyetem
Meta-filológia
Álmában felkeltek a kötetek
A könyvespolcokról ugrottak bele a medencébe.
Az emlékekkel teli, tavaszi mezőn.
A Borges-könyvtest a vázában álló
Rózsaszirmokból harapott ki egy darabot
Hogy lepréselje az örökkévalóság
Történetét. Erudíciót csiszolt
Gesamtkunstwerk – mondta a Füst Milán-korpusz
Érezni akarta Jeruzsálem atmoszféráját
Az asztalon heverő tangóharmonika
És a hegedű regiszterein s húrjain keresztül
A Biblia lelke bement az ágyban fekvő
Tulajdonosba és megváltoztatta a gondolkodás-
Módját. Mire felkelt és kiment kávét inni,
Már tudta, hogy akinek van, annak adatik
És átvitt egy adag töltött káposztát
A szomszéd bácsinak, aki egyedül élt
Majd visszarepültek a művek a fészkükbe
És mintha semmi nem történt volna
Az ablakpárkányon megjelent
Egy könnyes szemű postagalamb (jaj!)
A szubsztancia megszülte az esszenciát
Az égből lefolyt jövő egy kicsi cseppje
Talán a boldogság vagy épp a horror
A tulajdonos odaült a számítógépéhez
És leírta: ma megnyílt számomra
Egy elrejtett világegyetem
Abban a percben berepült az ablakon
A leleményesség és ítélőképesség kék darazsa
Hizlalt lándzsa –
(Hirtelen csíkos templomformát véve föl.)
(Illusztráció: Laura Iverson: Rain at Dusk and Rushing River)
