Máté István költeményei

EGY ÉLET-MŰ MARGÓJÁRA

                                                                             

                                                                              Borges-nek

 

Merre? Hol? Magad sem tudod?

A kitapogathatatlan ég alatt?

A végeláthatatlan éjszakában?

 

Azt nem kérdezem, mit csinálsz. Olvasol.

Valamicske fénynek tehát ott lennie kell.

 

 

 

JÓZSEF ATTILA UTÁN SZABADON?

 

ne lelkizz. lelkizhetsz.

anyádnak, ha van.

a csajodnak, a kutyádnak ha van.

egy kurvának?! soha. gyanus.

te csak fizess. tedd be. menj el. vedd ki. menj el.

ne nézz vissza….

 

és ne lelkizz. ennek végképp ne.

kurva a legrosszabb fajtából:

bagós, szőke, kék szemű, lepukkant cigánykurva…azt mondja, Oféliának hívják.

„különleges ismertetőjegye” :

nonfiguratív tetkó a bal lapockán.

nonfiguratív hegek az állon, a nyak körül.

tűszúrás a jobb karhajlatban.

pirszing az orrban, a nyelvben,

a köldökben: képzeld, gyereket vár.

de csak te érkezel.

 

ne lelkizz. fölösleges.

mindent tud rólad, amit tudni érdemes.

tudja, hogy találozásotok nem a véletlen műve.

tudja, hogy te már döntöttél, és csak úgy csinálsz, mint aki még hezitál,

mint aki még nem tudja.

kapásból megmondja, mennyi lapula zsebedben:

francia 3, szex 4, komplett 6.

 

ne lelkizz. minek?!

te sem vagy más, mint a többi:

egyik pillanatban az ágyékodhoz nyúl, és a szerszámod dícséri,

a következőben, mert meggondoltad magad,

mert nem mentél el vele, megátkoz.

 

hát ne lelkizz. lelkizhetsz.

anyádról, ha nincs. a csajodról…

az sincs?! semmi gond, semmi gond.

majd lesz…MAJD lesz…

ami pedig a kurvákat illeti, maradja a költészetnél:

írj verset. tedd fiókba. menj el. nézz vissza. vedd ki. menj el.

vagy ne menj. ahogy gondolod.

neked már úgyis mindegy, nemde?

 

szerelmed eltaposott bodobács-szerelem.

ártatlanságod kurvák tanyája,

játszótér az éjj leple alatt.

 

(ne lelkizz.)