A magyarnapnyugati irodalmi kánon

Paul Cézanne: Achille Emperaire (1868), Musée d'Orsay, Paris.
Paul Cézanne: Achille Emperaire (1868), Musée d’Orsay, Paris.

 

(2014. 03. 29., Krajcár söröző,
Cluj Napoca,
Dobás Kata, Borbély András)

RADIKÁLIS

KONZERVATÍV
 népiarisztokratikusdemokrata

keresztény

 

mimetikus
(zöngés)

Vörösmarty Mihály

Ady Endre

James Joyce

Szentkuthy Miklós

Mészöly Miklós

Nemes Nagy Ágnes

Gion Nándor

Juhász Ferenc 

Kukorelly Endre

Vincze Ferenc

Bartók Imre

Serestély Zalán

Pázmány Péter

Kossuth Lajos

Arany János

Móricz Zsigmond

Dsida Jenő

Krúdy Gyula

Kaffka Margit

Füst Milán

Nagy László

Esterházy Péter

Kovács András Ferenc

Térey János

Orbán János Dénes

Lövétei Lázár László

Korpa Tamás

G. István László

Ganxta Zolee

Jókai Mór

Honoré de Balzac

Vajda János

Szilágyi Domokos

Szilágyi István

Balla D. Károly

Kemény István

Cseh Tamás

Parti Nagy Lajos

Balázs Imre József

Selyem Zsuzsa

Varga Mátyás

Borbély Szilárd

Tar Sándor

Lev Tolsztoj

Széchenyi István

Friedrich Nietzsche

Édesanyám I.

Hugolin atya

Oravecz Nóra

RADIKÁLIS

KONZERVATÍV

 

népi

arisztokratikus

demokrata

keresztény

 

performatív
(zöngétlen)

Rózsa Sándor

John Keats

Csáth Géza

Petri György

Hervay Gizella

Bodor Ádám

Bartis Attila

Dante

Novalis

Kierkegaard

F. M. Dosztojevszkij

Édesapám I.

Balassi Bálint

Berzsenyi Dániel

Petőfi Sándor

Kassák Lajos

Pilinszky János

Tandori Dezső

Bánki Éva

Barnás Ferenc

Csokonai Vitéz Mihály

Kemény Zsigmond

Kosztolányi Dezső

Radnóti Miklós

Kertész Imre

Fodor Géza

Visky Zsolt

Virginia Woolf

Molière

F. Hölderlin

Édesanyám II.

József Attila

Nádas Péter

W. Shakespeare

Édesapám II.

Kaláka Együttes

 

 MEGJEGYZÉSEK

Tudjuk, hogy első olvasásra a látvány iszonytató, ezért a következőket fűzzük hozzá:

– a kategóriák értelmét az alájuk sorolt tartalom adja, nincs értelme előzetes/külsődleges definíciónak, elég a kategórianevek köznapi jelentésének ismerete

– a kategóriák alá sorolt tartalmat “intertextuális asszociációval” generáltuk, ebben szerepe volt a szerző élettörténetének, alkatának, szövegeinek, s természetesen szubjektív nézpontunknak  

– mivel az irodalomtörténetek kora lejáróban van, meg kell tanulnunk táblázatokat olvasni. Mi e táblázat poiétikus olvasását javasoljuk: a kategóriák és a nevek nyitott intervallumokat jelölnek, akárcsak egy vers szavai;  

– e szubjektív kánonban minden látszat ellenére szigorú rendszerszerűség érvényesül, ám ez a rendszer nem lezárt, hanem adódik a vele való játék során, mintegy önmagát értelmezve és újraértelmezve 

– az eligazodásban a következő jóindulatú kérdés segítheti az olvasót: “Miért került vajon az illető ebbe a kategóriába?” A választ az azonos, illetve a különböző kategóriába tartozó nevekre való asszociáció (a hasonlóságok és a különbségek rendszerében való mozgás) fogja megsejtetni, az olvasó rögzült kanonikus előítéleteinek megkérdőjeleződésével karöltve

– a kategória-oszlopok (népi, arisztokratikus, demokrata, keresztény) sorrendjének is jelentősége van, könnyű az átjárás például a mimetikus demokrata és a mimetikus arisztokrata között (ez a magyar demokrácia egyik jellemzője is), s az itt ábrázolt keresztény “vonal” a demokratikusnak eleve feltételét képezné. A népi és az arisztokrata is szoros korrelációban állnak, egymáshoz képest azok, amik. Az arisztokratikus végül is “durván” fogalmazva egy kaszton belüli, zárt demokráciát jelenthetne, performatív változata azonban erősen nyitott a demokrácia felé, noha őrzi valamelyest arisztokratikus vonásait (exkluzivitását?), míg a mimetikus népit, demokratikussága ellenére, éppen a hierarchikus mozzanatokkal való keveredés jellemzi. A két szélső érték, a keresztény és a népi is közel állnak egymáshoz, bár performatívan keresztény magyar szerzőt keveset találtunk (sajnos?), s a mimetikus népinek elég nagy kísértése van a pogány mitologémák felé. Az általunk demokratikusan népinek tekinthető irányt a performatív népi kategória képviseli, ahonnan szép átjárás nyílik a performatív keresztényhez 

– a két kategória-sor (mimetikus és performatív) a kategóriaoszlopok letisztultabb, individuálisabb, talán radikálisabb eseteit választja külön az “utánérzésesebb” vagy “meghasonlottabb” változatoktól, bár hangsúlyozzuk, hogy a mimetikus és a performatív esetén is radikalitásról van szó (ami magának a modernnek, érvényesnek is a feltétele a konzervatívval szemben) 

– a kategóriaoszlopok és -sorok árnyalatokat próbálnak elkülöníteni, nem címkézni akarnak

– a táblázat irodalmi horoszkópként is használható: kedvenc vagy legtöbbet olvasott szerzőink helyzetéből következtethetünk saját intellektuális beállítódásunkra 

– a táblázat szabadon bővíthető további nevekkel, ismerősök neveivel, illetve javasoljuk, hogy társasjátékként, együttalkotásként is használják nyugodtan. Mert bár táblázat, rendkívül interaktív is.

  

 

Vélemény, hozzászólás?