Bántalmazás tulajdonképp nincs is. Van viszont hierarchia: a tanárok okosabbak, a szülők jobbak, a férfiak erősebbek, a politikusok bölcsebbek nálad.
Persze hamar rájössz, a tanárok nem tudnak mindent jobban, nem is gondolkodnak gyorsabban. A szülők gyakran felelőtlenek és önzőek, a férfiak védelemre és örökös pátyolgatásra szorulnak, a politikusoknak pedig fogalmuk sincs a holnapról. De mielőtt levonhatnád a megfelelő következtetéseket, a félig-meddig bevallott, egyelőre még a tudatod mélyére száműzni próbált fenntartásaidat megérzik a tekintélyszemélyek. Te csak ne ugrálj! Neveletlen mitugrász/ Hülye kurva, hálátlan csőcselék!
A bántalmazás egyfajta önvédelem – hiszen mi lenne szegény Gézából vagy Sanyiból, ha nem mutathatná ki nyilvánosan, hogy ő micsoda férfi (apa, igazgató)….? A gyerekek sokszor szánalomból ragaszkodnak bántalmazó szüleikhez, és sok nő valamiféle együttérzésből tart ki a férje mellett.
Hiszen a másik összeomlana, ha nem játszhatná meg magát előtted…
Rettentő nehéz egy effajta kapcsolatból kitörni. Hiszen ha szakítasz a bántalmazóddal, akkor a „renddel” is szakítasz, és hirtelen nem találod a saját helyedet. Ki fog téged immár tisztelni, ha immár nem vagy tanítványa, felesége, híve, gyermeke senkinek?
Nemcsak a rabság, hanem a teljes kötetlenség is elsüllyedéssel fenyeget.
Halász Rita regénye a szabadulással kezdődik. A hősnő a rossz házasságából, a bántalmazó férjjel való kapcsolatból az édesapja kocsiján menekül. De ez a szabadulás még nem igazi szabadság: a gyerekkori szobájába visszaköltözve még össze kell raknia, fel kell nevelnie önmagát. Képessé kell válnia rá, hogy önállóan megtalálja a helyét, ellássa a gyerekeit, hogy megtalálja a saját ritmusát – az úszás (a fuldoklás és a lélegzés ritmusa) végig meghatározó metaforája a szövegnek. Nemcsak képi szinten, a „hullámzás” mintha a mondatok ritmusát is meghatározná. Vera egy fordított kis hableány: a házassága után visszatér a vízbe, a saját közegébe.
Egy szörnyűséges kapcsolatból kilépni akkor lehet, ha megérted, hogy jutottál oda. Hogy miért pont te kerültél ebbe a helyzetbe, hogy kik és hogyan tanítottak meg téged kislányként fuldokolni – alárendelődni, elhallgatni, alkalmazkodni… Nagyon tanulságos, hogy egy családi születésnapon hogyan buggyannak elő Vera, a hősnő szüleiből a saját válásukhoz vezető sérelmek, egy másik elrontott párkapcsolat forgatókönyve.
Halász Rita regényének kritikusai kiemelik, hogy a cselekmény mennyire „átlagos” világban bonyolódik, és megjegyzik, hogy „bármelyikünkkel” megtörténhetne. Bármelyikünkkel? Én másféle borzalmak vagy rossz szokások közt nevelkedtem, számomra ez a pesti, értelmiségi színtér nem mindennapias vagy otthonos, úgyhogy én ezt a művet nemcsak lélektani, hanem társadalmi regényként is olvasom.
Hiszen az elnyomás, az örökös fölényeskedés – legyen szó szülő-gyerek vagy akár férj-feleség–kapcsolatról vagy akár kis kistestvér beszélgetéséről – legtöbbször társadalmi szerepzavarról is árulkodik. Hogy feszengünk, hogy nem érezzük jól magunkat a saját bőrünkben. Miért is olyan sebezhetők Vera hozzátartozói, a regény hősei? Mi mindenre van Vera világában „ideje” a szereplőknek? Ha tényleg értelmiségiek, akkor mért nincs több, erőt és tartást adó intellektuális szenvedélyük? Miért nem mindegy nekik, hogy a hó esik vagy hullik?
Miért akarjuk görcsösen kijavítani egymást és ezáltal fölénybe kerülni?
És miért nem tudta Péter és Vera, ez a tipikus értelmiségi „álompár” boldoggá tenni egymást? Miért nem voltak képesek együtt kiteljesíteni a művészi és intellektuális ambícióikat?
Miért gondolja azt Vera édesapja, hogy ami még működik, azt meg kell őrizni? Nem is tagadom, számomra ő a regény sok mindent megvilágító egyik főszereplője. Ez a nagyon plasztikusan megrajzolt, a halott tárgyai, a kisszobában őrizgetett vacakjai és a zátonyra futott házassága romjai között éldegélő férfi mintha kulcs lenne a többi szereplőhöz is.
Kettőn áll a vásár, hangzik el a regényben. De a regényből kiderül, nem is kettőn áll… Hanem egész generációkon, családi hálózatokon, a szűkebb és tágabb társadalmi környezeten. Halász Rita szabadulástörténetében egymás után tárulnak fel a bántalmazó kapcsolathoz elvezető, fojtogató élethelyzetek.
De a regény mégsem olvasható a bántalmazás általános forgatókönyveként vagy általános esetleírásaként. Halász Rita nem analizál, nem magyaráz, nem vádaskodik, hanem láttat, kiváló arányérzékkel mutatva be azt a hosszú, lelki folyamatot, ahogy Vera visszaszerzi a saját sorsa fölötti irányítást. Ahogy megtanul önállóan lélegezni.
Halász Rita: Mély levegő
Budapest, Jelenkor, 2020.
Illusztráció: Gabriel Pacheco