még csak szemerkél
óvatosabbnak kell lenni
a kint és a bent között
a tárgy kezemben idomtalan
a létezés az ablakon kívül
a test magától hasad
az összefüggésrendszer
a beszéd tagolt
ha kinyújtom a kezem
a levegő is érinthető
óvatosabban
a bőr az érintés mentén
az ablakon kívül szürkeség
elmosódott kontúrban
még a kő is sejtelem
kővé gyűrődött azonosság
kint
az ember és az ember között
hogy a létezés kiterjeszthető
rád is és rám is
mi egymásra
a lét-játék léptékei
elnagyoltak de
a szemcse apró
takard el arcodat
nélkülem
nem volna méretarányos
a pillanat-metszet
van ami nem hasad magától
ha kinyújtom a kezem
a magány is érinthető
már esik is
kint