Sikerült!!! Feltámasztotta!!!

…könyökét a kocsmapult tetejére, majd rendelt, majd azzal a lendülettel nem fizetett, majd teljes súlyával (ötven kiló) a korsó – jobb szó híján nevezzük így – bal fülcimpájára akaszkodott (van gogh-i gesztus) , majd tekintetét, akárha szerencseérmét, mereven a korsó fölé tartotta (legyen kő a kút mélyén), majd jobbjának félúton kissé elbizonytalanodó mutatóujjával feje fölé, az égre mutatott, jelezvén, szólni kíván. És szólt: Bizony mondom néktek (sehol senki), mára elég a csodatételekből…

Azzal – korsóját ürítve – eltűnt.