Fekete vérrel írt a tollam,
a sok elhurcolt férfi hol van?
Özvegyek könnye hull a hóra,
várva rejtelmes virradóra.
Fiura, férjre némán várnak,
szemükben örök tűz a bánat.
Hiába jön a Fényes Hajnal,
Ők csak siratnak makacs jajjal —
Hiába hirdeti a Törvény,
hogy csituljon el minden örvény,
és tilos még a szó is róla —
asszonyok könnye hull a hóra.
Magányuk nagy tél, rájuk omlott,
nézik a révült templomtornyot,
felhő–hírt lesnek, csodát várnak,
minden zörejre ajtót tárnak.
De férjük, fiuk nem jön meg már,
vállukon a gyász sötét madár,
állnak halálos hóesésben,
ravatal–csipke–holdsütésben.