Fekete vérrel írt a tollam,

a sok elhurcolt férfi hol van?

Özvegyek könnye hull a hóra,

várva rejtelmes virradóra.

Fiura, férjre némán várnak,

szemükben örök tűz a bánat.

Hiába jön a Fényes Hajnal,

Ők csak siratnak makacs jajjal —

Hiába hirdeti a Törvény,

hogy csituljon el minden örvény,

és tilos még a szó is róla —

asszonyok könnye hull a hóra.

Magányuk nagy tél, rájuk omlott,

nézik a révült templomtornyot,

felhő–hírt lesnek, csodát várnak,

minden zörejre ajtót tárnak.

De férjük, fiuk nem jön meg már,

vállukon a gyász sötét madár,

állnak halálos hóesésben,

ravatal–csipke–holdsütésben.