Az ember s az állat

 

 

Tudjátok meg, hogy az ember es viselkedhet állat módjára, s eccer eccer az állat es viselkedhet úgy, mint egy ember. S én ezt tudom, met láttam, s átéltem, az én két saját szememmel.

            Node, elég az hozzá érted-e, hogy Rózsi a feleségem a múlt hónapba bé került a korházba, s hogy valami passzentost vigyek nekije, lefogtam két jó récét hátulról, s szépen megsüttem, hogy tudjam még aznap délután bé vinni a korházba. S ember, amíg én elléptem a bótba pálinkáétt, addig a két jó komám-barátom részegen bényitott hezzánk, s mivelhogy én nem vótam otthon, ezétt ők úgy gondolták, hogy szépen megvárnak engemet. Igen ám, de én közbe essze szólalkoztam Traktorista Bercivel, s egy kicsit kinyúlott a pálinka vétel. De ez alatt tudod-e, a két jó bájgúnár koma megéhezett, s részegen addig min keresgéltek, hogy megkapták, s meg es ették mind a két récét ember. S ez még nem elég te, hanem hátra mentek, s megfogtak még egy récét, letollazták, s azt es megették sülten. Menyek haza ember, nyitok bé a kapun, s hát olyan tollas vót minden, mintha tollháborút rendeztek vóna. Én akkor meg es mondtam nekik, hogy többet a büdös lábukat ide bé ne tegyék.

            S a menkűbe ez nem vót elég, met még a szomszéd es, az a Dani, vett valami olasz kókisokot magának otthonra, de enni egy cseppet se adott nekik, s azok a kókisok úgy megéheztek, hogy reggelre a rekeszt ódalát majdhogynem kirúgták ember. Na, aztán gyorsan hátra léptem, s merítettem egy csipor törökbúzát nekik, s oda adtam, hogy nehogy a házamat es megontsák egy sy;p napon, éhségükbe.