Második variáció

Csónakjában nehezék vagyok,

de nyílt vizekre merészkedik velem

kisdedjátékaimban gyönyörködik,

bizony az én Istenem szeret.

 

Álmaimat úgy szereti az Isten,

egyet sem enged félbehagyni;

végtelent óhajtó szomjam fokozza,

törvényeimben megtűri az önkényt.

 

Mohón rángat az idő drótján,

kölcsönöz lényemnek ezer alakot.

Örvénnyé változtat s olykor-olykor

a keresztény partokig sodor.

 

Asszociációk rajzása közt

kap utánam keze, a kéz.

Tanodájában növendék meddig leszek,

a rendezői elv hova kényszerít?