Emlékezzél szavamra
ha már nem leszek

későn eszmélés
karsztos vidéken tengődő kecskenyáj
éles szemű karmosak odafent
zabálásra készek sziklaodvakban –
kései ráébredés a szabályra
távol töltött s már jóvátehetetlen órákra
önzésre ha süt egy kamasz arcból
kószálásból és mámoros álmokból fon koszorút
örjöngve rázza pálcáján
éretlen lombú tyrsust –
vesd le inged-gatyád ha szemed felnyílt!
meztelen talppal a ragyogó kvarcon
az ő hideg leplükbe öltözz!
immár szégyen lenne eltagadnod
merő dacból-menekülésből került
roppant drága kietlenség és győzelem –
gombostű vagy: bogár hátadba szúrva
s ahogy a nagyítón át kémleled
keserű mézet ont a seb –
akárha könnyet az elvarázsolt szobában
imádott-félt árnyával vívó gyerek

(Illusztráció: Misery)