Bejegyzések kategória bejegyzései

Karácsonyi dugó, A postán

Karácsonyi dugó

Nem vagyok meglepve. Azóta ekkora a forgalom, hogy lezárták az autópályát, mindenki erre kerül, fogalmam sincs, miért, mert olyan lassan haladnak a kocsik, hogy szerintem vagy két órát ülnek ezek az emberek az autóban tök fölöslegesen. Én ezt nem bírnám ki. Még akkor sem, ha mondjuk egy Dickens-regényt hallgatnék. Hangoskönyvben. Szoktam vezetés közben hallgatni valamit, vagy történeteket, vagy podcastot.

Én erre lakom, ismerem a kis utcákat, ahol ki lehet kanyarogni az útvonalat, ahelyett hogy a dugóban rostokolnék; tíz perc alatt megteszem azt a távot, amit pár utcával odébb a többiek fél óráig nyúznak.

A karácsonyi bevásárlás legvégéből jövök. Péntek délután van, hétfőn karácsony, a boltban akkora volt a forgalom, mintha szombat lenne, így hát nem csodálkozom, hogy az úton is a szokásosnál többen vannak. Már rutinból hajtok fel a dombra a Vadász utcába, ami pontosan elfelé vezet az otthonomtól, ha légvonalban nézzük, de hát mihez kezdenék én most a légvonallal? Kocsival vagyok, viszem haza a rengeteg cuccot, amit az asszony felírt.

Meglepődöm, amikor a kereszteződésben az Erdőkerülő utcához érek: nekem itt kellene befordulnom, de most itt is állnak az autók. Mindegy, van itt elég utca, megyek tovább fel a hegyre. Majd a következő sarkon bekanyarodok… Karácsonyi dugó, A postán bővebben…

Fagyközeli

 

Bibliai jeleneteket mozgat egy faliszőnyegen
a fagyközeli szél. Megválaszolhatatlan
a téli táj felfedezési ösztöne. Mit meg nem tesz
az emberek nyugtalanságának érdekében,

lehuppan a párkányra és az üvegen át nézi
egy nagy lakoma előkészületi zsongását.
Közben az utcát vándorszínészek járják;
néha megmoccan egy-egy jegesedő ág,
és én olyankor a konyhában köhögni kezdek.

Mintha egész nap hajnal lenne, a fények csak
útkeresésig jutnak egy ezüsttel betapaszolt völgyben.
Szűk terek, barátkozó emberek, szótlan, orrfújó családok.
Békés szerető valamennyi száraz levegővétel,
kondul egy nagyot bármi, amit a hidegben nézek;

a várakozás épp szökni készül;
gyertyafejű szellemek vonszolják el,
mielőtt ráköhöghetnék.

ünnepi félreolvasások

 

1.
ünnepélyesen átadtak egy ollót
és egy nemzetiszín szalagot
*

áldott békés karanténünnepeket!
*

ünnepi alkotásai közönséges
hangulatba ringatják az érdeklődőket
(negédes)
*

ünnepelj egészen
keféld meg magad vizes kefével
(hajad)
*

közeledik a szeretet ünnepe
már most szerezze be acélbetétes bakancsát
*

ünnepi áremelési akció!
ízléstelen termékeink többféle színben
és fazonban felemelt áron kaphatók
csak itt és csak most!
*

ajándékozzon ön is a szeretet ünnepére
szivecskés hónaljillatú toalettpapírt
*

A G pont ünnepélye
*

barátaim ne azért ünnepeljetek amit letettem az asztalra
mert az a mobilom a cigarettásdoboz és az öngyújtó
*

ünnepelt popósztár
(pop)
*

ünnepi nem emlékezés
(megemlékezés)
*

minden lap kiemelten számol be
a három főt és harminc rendőrt vonzó ünnepi eseményről
(nagy tömeget vonzó)
*

az ünnep miatt elhalasztják a járványt
(a járvány miatt az ünnepet)
*

megünnepelték a rekedt teherhajó kiszabadulását
(megrekedt)

 

2.
elszabadulásunk ünnepe
(fel)
*

százezrek a folyásünnepen
rekordmagas a fertőzöttek száma
(folyóünnepen)
*

három napon át ünneplik a 200 éves almot
(malmot)
*

nem mondja meg a kormány mennyit fizettek
a tarisznyát ünneplő celebeknek
(terasznyitást)
*

tortúrával is ünnepelheti a whisky világnapját
(bártúrával)
*

méregdrága luxusautóval ünnepelte meg
századik születésnapját a Juventus sztárja
(századik gólját)
*

az ünnepi koncert méltó leárazása volt a fesztiválnak
(lezárása)
*

iszonyúan elkurvult az ünneplés
(eldurvult)
*

méltón ünnepelhetik tanulmányaik leárazását a végzősök
(lezárását)
*

egyedülálló kötettel ünneplik a tripper játék 150. születésnapját
(flipper)
*

tisztogatási ünnepség
(tisztavatási)
*

már felette az új kenyeret Szent István ünnepén
(felszelte)
*

fáklyás felvonulással kényszerítéssel ünnepeltek
(kenyérszenteléssel)
*

nagy koporsó sörrel ünnepelte születésnapját
(korsó)

 

(Illusztráció: Daydre Hamilton: Scissors)

Cosmin Perța: Forróság (Arșița), részlet

Forróság

1.

Teofil a köd miatt bújt elő viskójából. Pár napja a dombokra sosemlátott színű köd ereszkedett le, mályvaszínű köd.  Bundáját a csuhájára húzta és kiment, hogy jobban megnézze. Tényleg mályvaszínű volt és sűrű, messziről lehetett érezni a szagát. Nem, nem olyan szaga volt mint a víznek, mint ahogy arra számított, hanem rózsaillata volt. Ha felmegy arra a dombra, ott, elég jól látja majd onnét a falut. Tudta, nincs ahogy lásson bármit is ebben a ködben, mégis felment. Semmit nem lehetett látni, ahogy erre számított is, de a falu felől mégis hallatszott valami zúgás, mintha valami motorok tízesével egyszerre bőgnének fel. Keresztet vetett és arra készült, hogy visszatér a viskójába, amikor meghallotta és később látta is felfele menni a domboldalon.

            Egy tízéves kislány és egy nyolc körüli kisfiú, akit a lány inkább vonszolt, mint vezetett, őket látta, ahogy sírva felfele kapaszkodnak. Csupa sárosak voltak, kis kezeik és arcuk tele voltak horzsolásokkal és csukladozva szipogtak. Eléjük ment, a kisfiút ölbe vette, a kislányt kézen fogta és megkérdezte: mi van veletek? De ők tovább sírtak. Erős trágyaszaguk volt, trágyás volt a hajuk és a ruhájuk.

            Elvitte őket a viskóba, belefújt a szénbe, hogy kicsit kapjon lángra a parázs, rádobott három krumplit, és ugyancsak a parázsra tette a tábori fazekat, amelyikbe egy kis forralt csicsókát töltött. Adott belőle a gyerekeknek, hadd egyenek, adott nekik egy-egy almát is, aztán lefektette őket az ágyára és betakarta a báránybőrökkel.

            Meggyújtott egy gyertyát, keresztet vetett az ágy fölött és azt mondta egy ördöglánynak: maradj itt és vigyázz rájuk, én megnézem, mi van a faluban.

2.

A semmiből került elő, hideg és esős november volt. Először a köd jelent meg. Egy mályvaszínű köd, amilyent még senki sem látott azon a vidéken. Ez a köd beszivárog a lelkedig, megbabonáz. Nem sok ideje maradt ezen gondolkodni, mert pár órával a köd leszállta után megjelentek az első páncélosok. Utánuk jöttek, a földet mindenhol feltúrva, a tankok, hátrébb pedig a ponyvás teherautók, katonákkal telezsúfolva.

Amikor Teofil kiért a falu végére, látta ahogy a katonák felrakják a teherautók utánfutóira a dózerek tolólapjaival a halottakat. A hegyről, fentről, az erdő széléről be lehetett látni a falu központjában levő térre. Ezelőtt pár órával még ott helyezkedtek el a mesterlövészek. A tér ki volt világítva, a dózerek végezték a dolgukat, minden csendesnek, rendezettnek tűnt, tökéletesnek. A falu központjában még lehetett látni a huzalokat, amelyekre a száznegyvennégy gyereket felaggatták, és látni lehetett, ahogy alattuk pár tucat kutya bezabál valamiket, amik kígyókhoz hasonlítottak. Kitalálva, hogy mik is lehetnek azok a kígyók, Teofil megtántorodott, és lábai becsúsztak abba a bokorba, amelyik mellé elbújt. A falu felől azonnal rászegeződött egy reflektorfény, és kiabálás, meg kutyaugatás hallatszott. Teofil elszaladt.


3.

Amikor az ezredes kiszállt a páncélautóból, a falu már biztosítva volt. Halkan, tagoltan és nyomottan beszélt. Az ezredes azt üzeni, hogy itt egy ideiglenes tábort állítunk fel, mondta a tolmács. Az ezredes azt mondja, hogy szeretné, ha békében és egyetértésben élnénk egymás mellett, de ha ellenségeskedéssel vagy ellenállással találkozik, mindenki büntetést kap. A tolmács rekedtes, vastaghangú hadnagy volt. Háta mögött a harckocsiknak támaszkodó katonák máris a legtörékenyebb lányok fele leskelődtek.

Teofil felszívódott az erdőben, nem akart sem közeledni, sem távolodni a domb tetejétől, nehogy az üldözőit a kunyhó felé vezesse. A mályvaszínű köd sűrű volt és elfedte az erdő neszeit, de még így is hallotta, ahogy az ágak recsegnek az üldözők lábai alatt. Egy farkaskutya érte utol. A nyakához ugrott, de Teofilnak még volt ideje a karját reflexből előrelökni, de a kutya fogai mélyen belevágtak a húsba, már próbált is darabokat tépni belőle. Másik kezével megragadta a kutya nyakát, hogy megfojtsa, de ez vergődött, morgott és továbbra is szaggatta a húsdarabokat abból a karból. Kegyetlen fájdalmat érzett, térdre esett, majd párat höngörgőzött, amíg aztán valahogy talált egy éles követ. Párszor ütött vele, a kutya fejét addig püfölte, amíg lazult kicsit a fogak szorítása. Háta mögött az üldözők kiáltoztak, kiáltották a kutya nevét, már nagyon közel voltak, kevesebb, mint száz méterre, de nem látszottak ebben a sűrű ködben. Felkelt és ismét futásnak eredt. Mindkét karja csupa vér. A jobb karja teljesen szét volt tépve.

Száva Csanád fordítása

Cosmin Perța (1982) költő, író. A kolozsvári BBTE-n hallgatott filológiát. Számos esszé-, novellás- és verseskötet szerzője. 2012-ben az év fiatal román regényírója. 16 nyelvre fordítottak le munkáiból. Fontosabb könyvei: Anisia si uneltele fermecate; gyerekkönyv (2021), Teofil şi câinele de lemn; regény (2012), În urmă nu mai e nimic; regény (2015), Arșița; regény (2019), utóbbi három alkotja a Teofil-trilógiát.

Kép: V. Van Gogh

függöny; kávéscsésze; biciklin száguldok

 

függöny

színház, ahol a színpadon nem látható semmi
az előadás eltakarva folyik
a nézők nem néznek, csak a függönyt
elég tudni, hogy az előadás: van
a függöny mögül néha kihallatszik, hogy
valaki járkál
valaki beszél
valaki táncol
és valakik valamit csinálnak

 

kávéscsésze

nagyseggű, szamurájkontyos óriásnő
kezében gyerekcsörgő, táncol a szélkutyával
dereka felszáll a végtelenbe
és hátsójából, mint hátrahagyott nyom,
ideformálódik egy homorú világ
lecsöppen indokína és a hindusztáni-félsziget
egy nagyzási hóbortban szenvedő dél-amerika elhörpinti a jellegtelen északot
helyén lapos európa-tarló marad
a nagyseggű óriásnő kerek világszéken ül
szövő-hangszerét készséggel tartja oda a szélkutya mancsának
az belepancsol, fogja, habbundája repül
bodros fülhaja mögötte lebeg
kíváncsi orra vidám
az óriásnő másik keze az elfolyó tűzföldre mutat
itt majdnem összeérnek a dolgok a homorú világban
de már kezdődnek is elölről
selymesbarna luftballonok szállnak elszabadulva
és egymásba futnak az árnyalatok
a legsötétebb az óriásnő széles feneke, szoknyája
az eredet
fölfelé már minden halványodik
szélkutya táncol óriásnővel körbe-körbe a világ fenekén

 

biciklin száguldok

biciklin száguldok
és mikor hátranézek, egy ember rohan utánam
ég a szája
csak a szája
ordít végig át plänterwaldon
tátott szájából ömlenek a lángok
még gyorsabban hajtok
még gyorsabban és még gyorsabban
de ő elképzelhetetlen sebességgel fut
utolér
már itt van
rohanásból pattan a hátsó ülésre
közvetlen közelről a hátamba ordít
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
gyorsítok
még még
de hova nincs hova
viszem az ordító embert
a lángok a ruhámba kapnak
lefékezek, eldobom a biciklit
és rohanok amerre a szemem lát

 

(Illusztráció: Giacomo Balla: Dynamism of a Dog on a Leash)

A forradalom utolsó napja

“…felvont szemöldökökből kialakuló
nagyvonalú szemtelenség.”

                                 Nádas Péter

A sziklaszerű cigarettacsikkek. A kövek megvadulhatnak. Az arc gyönyörű, felébredt a mély szomorúságból. Begyulladt, lassan futott egy lassított filmben. Nem is volt képes, csak egyszer, amikor a házban szomorkodott. A kőgömbök előtt Somfai megriad, és halotthalvány lesz. A felületek megrezdülnek a zajra, kalimpálnak, eldőlnek. A sziklák magasak, bámulatos, hogy az ajtón beférnek. A szoba közepén áll, tombol, iszik. Elképesztően ráz. Romlott előítéletekkel öntötték le, mint egy löttyel, kártyázni tanult, de felcsapott gazembernek. A feje,  vérszínűvé vált a foltoktól, ebben a pillanatban látszott, mozgott. (Értesült arról, hogy meg kell halnia.) Felesleges vagyok, mondta, itt maradok két-három méterre (a föld alatt).

Megforgatta, összepréselte a kezét, belehasított, beleharapott a szél. A forradalom utolsó napja bővebben…