Reggelente félgömbforma, három-négy milliméteres fekete bogár mászkál a párna környékén, a matracon addigra felgyűrődik a lepedő, gyakran egyszerűen eltűnik, mint felszíni fejtés során a legfelső réteg, és hirtelen ott a foltokkal, nehézségekkel teli matrac, felszínének apró redőin kapaszkodik előre a bogár.

 

Az első néhány napban egyszerűen lepöckölték, kihajították az ablakon, lehúzták a vécében, még működtek az eltanult tisztító reflexek. Mostanában végigjárja a matracot, egyhangú tájnak tűnik, primitív síkság, szálka vékony lábai kitapintják a matrac mélyén húzódó mozdíthatatlan nehézségeket.

 

És a táj egyszerre telített lesz: szellentések szaga, kakaófolt, vörösborfolt, ondó átfolyások, halványra sikált vércseppek nyoma, száradt nyálrajzolatok, megpöndörödött szőke hajszál, mintha félig bevarrva a matrac megráncosodott felületébe, kihúzhatatlan, kunkorodó fanszőrzet, elvékonyodó, ősz hajcafat, áttetsző hámréteg, a gyerekkori pisifoltok mintáját felülírja az öregkor átható, sötét árnyalatú húgyfoltja.

 

Az ágyrács egy helyen eltört, még évekkel ezelőtt, úgy kell visszaszámolni, megrepedt, egy bog lehetett abban a lécben, megrepedt, ott egész enyhén megsüllyedt a matrac, rögvest ki kellett volna cserélni, de csak hónapokkal később került sor arra, hogy egyáltalán leemeljék a matracot, letörték a maradékot, hogy az lesz majd a minta, szereznek új lécet, el is vitte magával, nem lett új léc, ott maradt a törött csonk.

 

Kipakolni nem nagy ügy, két és fél óra alatt megvan, tizenegy tél szaga rakódik egymásra mozdulatlan, hogy végül egy erőszakos huzatban a szagok is felkeveredjenek, gellert kapjanak a falakon.