I. rész (Szakasvili hazatér)

 

“Midőn az Úristen szeméről hetek óta nem akart múlni a gyulladás, helyi érzéstelenítés után távolították el a szemhéja alá fúródott szálkát. Mikoron a földbe hullott az a szálka, káprázatos, vaskos szőlőtőke nőtt belőle, metszeni sem kellett, benőtte az a szőlőtőke a dombokat, hegyoldalakat a Fekete-tengertől egész a Kaszpi-tengerig, már az első szüret alkalmával 6-8 kilós fürtöket szakajtottak róla, a szőlőlevelek akkorára nőttek, hogy az asszonyok szoknyaként kötötték magukra, lepedőnek használták, a szőlőlevelekbe göngyölték drága halottaikat. ”

– Ősi szőlőtőkénk legszebbik fürtje, ó Szakasvili – énekelte reszketeg hangon a pátriárka.

 

1.

 

Szakasvili magángépen érkezett Svaneti tartományba. A faluba vezető dózerutat döglött tehenekkel, színes paladarabokkal torlaszolták el a benkék. – Szakasvili geciputtony, Szakasvili szarral telt edény, tevehugyos hacsaturi! – énekelték átéléssel a saját szakállukba gabalyodott szerzetesek. A szakállbogokban újabb és újabb, egészen apró, hatodik századi ortodox templomokban mikroszkopikus szerzetesek polifonikus vinnyogásban dicsérték Szakasvili rémtetteit. Szakasvili brigadéros, Szakasvili buzeráns, Szakasvili kicuppantott végbélkúp – vinnyogták a szerzeteskék ötszólamban.

 

2.

 

Egy másik verzió szerint Szakasvili a feleségét küldte Svaneti tartományba. Mielőtt útjára bocsátotta volna, épp azokkal a mozdulatokkal korbácsolta hólyagosra az asszony hátát, amelyekkel egykor édesapja verte belé az istenszeretetet. Szakasviliné a repülőút során titkon megérintette a lassan varosodó sebeket – mennyire szeretlek, te kótyagos forradalmár – mosolygott, ahogy a reptéren felszakadó párában meglátta Svaneti tartomány tornyos, mesebeli házikóit. A szakállbogokban rejtőzködő kolostorokban a szerzetesek arról énekeltek, ahogy az Úristen féltő gondoskodással és vérbő fájdalommal végre kipréselte húgycsövéből a Kaukázust.

 

Szakasvili felesége teljes titokban dzsipezett Svaneti tartomány központja felé. Az utat felpüffedt kutyatetemekkel zárták el, az asszony akkor döbbent rá, hogy a gondosan kinyomtatott svaneti beszédet a kredencen felejtette. A dzsip könnyűszerrel kapaszkodott át a felpüffedt kutyatesteken – Szakasvili gennygombóc, Szakasvili lárva – dünnyögték a kutyatestek, megnyugtatóan roppantak a csontok, különböző hangmagasságokban távozott a levegő a szétpukkanó kutyabelekből.

 

3.

 

Szakasvili szülei a hegyek odvába épített lakótoronyban éltek, apja már egészen kicsire aszott, a nap nagy részét a kivilágított műhelyben vagy a kanapé odvában töltötte. Szakasvili a családi kötelékeket fontosnak tartotta, ezért pár éve megegyezett az egyik újonnan alapult tévétársasággal, és kamerákat szereltetett a szülői ház minden zugába. A Svan-show éveken át az egyik legnépszerűbb műsor volt az országban. Az öreg Szakasvili egy alkalommal négy napra megvakult valami kétes eredetű chachától, kotorászva kereste a vécét, összevissza zúzta magát a létrán, az öregasszony meg visítozva ráncigálta le a tejes csuporról, de az öreg addigra már teleszarta nemcsak a csuprot, hanem a föld mélyébe rejtett hordókban érlelt minőségi borok hektolitereit is.

Klipek, remixek árasztották el a közösségi oldalakat, angolul feliratozták, ahogy a fogatlan öreg tehetetlenül sírva káromkodik, Szakasvili népszerűsége akkoriban soha nem látott magasságokban szárnyalt. A Svan-show révén ugyan szülei életének minden pillanatát nyomon tudta követni, számára mégis nagyon fontos volt a személyes találkozás, a testnyelv lehetősége, az együtt töltött minőségi idő, ezért utazott most Svaneti tartományba.